Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SRÁGLI LAJOS: Az olajipar Zalában az ötvenes évek első felében 1950-1954

négyötödét - az első három évre ütemezték. A teljes összegnek csaknem felét, 132,3 millió forintot szántak kutatófúrásokra, de szerepeltek a tervben lakóépületek építésérc (4,6 millió forint) és jóléti építkezésekre (2,3 millió forint) szánt költségek is. A kutatófúrásokra tervezett beruházások aránya is mutatja, hogy a keretterv elkészítésében résztvevő szakemberek a terv teljesíthetőségének kritériumát ebben látták, remélve, hogy a nagyszabású kutatómunka eredményeként új olajtermelő lelőhelyeket fedezhetnek fel. A 310,7 millió forint összes beruházásból a budafai és lovászi mező termelését növelő korszerű termelési kísérletekre 68 millió forintot szándékoztak fordítani. Pénzügyi tervükben az öt év alatt mintegy 587,9 millió forint értékesítésből származó bevétellel számoltak, melyből leszámolva a fúrások és a termelés költségeit (485,9 millió forintot), továbbá a beruházásra szánt összeget, az egyenleg 208,6 millió forintos hiányt mutatott, melyet tervhitel igénybevételével szándékoztak kiegyenlíteni. Itt kell megemlíteni, hogy Zala megye ötéves tervében az összes megyei beruházás (1,24 milliárd forint) 24-25%-át ütemezték a bányászati ágazat (melyet itt akkor az olajbányászat képviselt) fejlesztésére,

23 s ez nagyjából megfelel a MAORT kerettervében szereplő előirányzatoknak. A zalai olajbányászat 1950-ben 4058 főt foglalkoztatott,

24 s ennek a létszámnak a terv folyamán további növelését tervezték. Az országos olajbányászati tervet összeállító bizottság a MAORT üzemeinek létszámát az öt év alatt 100 fizikai cs 221 „értelmiségi" dolgozóval szándékozott fejleszteni. A MAORT keretterve ugyan nem tartalmaz utalást a fizikai munkások létszámának emelésére vonatkozóan, de szükségesnek látta a „szakkáderek" számának növelését. Az 1950-54 közti időszakra az üzemekben 16 bányamérnök, 3 gépészmérnök, egy elektromérnök, 8 geológus és geofizikus, 20 technikus, 19 fúrómester, 4 főfúrómester és 26 adminisztratív állományú dolgozó munkába állítását tervezték, melyek közül a fúrómestereket és fő fúrómestereket saját állományukból akarták kinevelni. Az olajbányászat ötéves tervének előirányzatai túlzottak voltak, a leromlott állapotú termelő berendezésekkel - melyek a terv kezdetén rendelkezésre álltak a túltermeltetett olajmezőkből ennek a mennyiségnek a kitermelése csak komoly áldozatok árán lett volna lehetséges. Végül is - bár cz lett volna eredeti célja a kidolgozott eredeti terv nem vált a termelés számára irányadó dokumentummá, legfeljebb egyes elveiben. Az előirányzatokat nagyon gyakran változtatták, hasonlóan a népgazdasági terv egyéb előirányzataihoz,

25 s az üzemek számára időről-időre utasítás formájában adta meg az Országos Tervhivatal a követendő termelési és fúrási elvárásokat. Az eredeti tervdokumentum adatait csak a munkaverseny túlteljesítési százalékszámai viszonyítási alapjaként használták fel. Igaz, eleve számoltak azzal, hogy a népgazdaság - elsősorban az ipar és közlekedés - fejlődése a terv időszakában szükségessé teszi a termelés növelését. Ezt mutatja az 1949. augusztus 10-én - korábban már említett bizottság által - összeállított tervjavaslat függeléke, amelyben azt a lehetőséget fogalmazták meg, hogy az öt év alatti olajtermelés összesen 2.706.500 tonnára emelhető, ha a termelőfúrások számát 65-tel, a lefúrt méterszámot 79.800 folyóméterrel növelik. A félmillió tonnát alig meghaladó mennyiségű többlet-olajtermelés azonban hatványozottan növelte volna a ráfordításokat. A „Függelék" helyesen mutat rá: „A fenti fokozott termelés a mezők élettartamára is káros kihatással van, és amennyiben az újabb kutatások nem járnának a remélt eredménnyel, akkor odavezetne, hogy az 5 éves tervet követő újabb tervciklusra hazai nyersolaj már csak egészen korlátozott mértékben állna a fogyasztás rendelkezésére. " Megjegyzendő, hogy az országos terv csak a MAORT üzemeinek termelését szándékozott növelni, az alföldi reményteljes területeken működő MASZOVOL eleve alacsony előirányzatait a „bizonytalansági tényezők" miatt nem változtatták. „Az olajbányászat 5 éves terve" „Összefoglalás" része racionálisan értékeli a lehetőségeket, s egyben bírálja - ugyan nyíltan kimondatlanul - az előző részekben leírtakat. Egyértelműen megfogalmazódik benne, hogy a termelés fokozására mindössze a következő lehetőségek álltak rendelkezésre: fokozni kell a gázvisszanyomást, lehetőleg az összes - az olajjal együtt járulékos anyagként - kitermelt gázmennyiséget vissza kell nyomni a telepekbe; nagyobb mértékben kell alkalmazni a mechanikus (mélyszivattyúval történő) termeltetés módszereit; a termelő kutakat a termelés alakulásának megfelelően állandóan kezelni kell, és gondoskodni az elvizesedés illetve az elgázosodás megakadályozásáról; állandóan ellenőrizni kell olyan jellemzőket, mint a telepnyomás és a gázolaj viszony, törekedni kell a termelési módszerek hatásfokának növelésére, mert 2%-os hatásfoknövelés már kb. félmillió tonnával több kitermelhető nyersolajat jelent. Nyilvánvalónak tartotta azonban a tervet összeállító bizottság, hogy lényeges termelésnövekedés csakis új olajmező feltárásától várható, ezért a lehető legnagyobb mértékben fokozni kell a kutatási tevékenységet. A bizottság kötelességének érezte, hogy felhívja a figyelmet az ország szénhidrogénkincsével való ésszerűbb gazdálkodásra. A számítások szerint a következő ötéves tervciklusban az ország - hacsak nem fedeznek fel egy újabb gazdag olajmezőt nyersolajból már jelentős behozatalra szorult volna,