Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

MOLNÁR LÁSZLÓ: Hazatér(het)tek

Ott, ahol a lány szívébe Deportáltnak van csak helye Esküszöm az égre, földre Vágyódom a szerelmedre Kerka menti huncut kis lány A szíved kell, nem hozomány Péntek volt és huszonhárom Hajnal volt és negyedhárom Felriadtunk rendőr szóra Bepakoltunk a nagyútra Elindítottak a világba Jaj, mikor lesz már ennek vége Mikor megyünk haza végre Jaj... Jaj... Jaj... Szabad napon, vasárnapon Rop labdáztunk égő napon Ebéd után a csatornában Fürdés ingbe, gatyába. Aztán futballmeccset is néztünk De gólt rúgni nem sikerült Jaj mikor lesz már ennek vége Mikor leszünk otthon végre... Este felé kiöltözve Ballagtunk a néma térre Zenekarunk három tagja Nidica, Sanyi és Jóska Este elhúzták a nótánkat Táncra bíztatták a párokat Jaj ne legyen még ennek vége Jó táncolni a hold fényébe... Levél osztás, csomagosztás Többet ér ez, mint bármi más Kilenc óra takarodó Bejelenti „Rigoletto" Lefeküdtünk, de nem pihentünk Kis egereket kergettünk. Jaj mikor lesz már ennek vége Mikor alszunk ágyba végre Jaj... jaj... jaj... Miért adsz élet... Miért adsz élet nekünk álmokat, Ha egyszer bennük hinni nem szabad? S ha már adod, tőlünk el miért veszed, Valóra válni miért nem engeded? S ha teljesülnek, szét miért foszlanak. Azok nyomán csalódás miért marad? Hibásak abban tán magunk vagyunk, Tudjuk hiába, s újra álmodunk. S mégis, ne bánd a csalódásokat. Csak adj élet, minél szebb álmokat, Mert álmok nélkül élni nem tudunk. Csak addig élünk, míg álmodhatunk. Jegyzetek: 1 Bánkuti Gábor: A szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon 1950. In Rubicon 2006/4, 46-53. p. - Dr. Füzes Miklós: Szibéria-szindróma Magyarországon. In: Kitaszítottak 1., Alterra Kiadó, Budapest, 2002. 8-9. p. 3 Uo. 11. p. 4 Uo. 12. p. 5 Uo. 13. p. 6 Uo. 14-15. p. 7 Dr. Hántó Zsuzsa: Kényszermunkatáborok a levéltári források tükrében. In: Kitaszítottak 1., Alterra Kiadó, Budapest, 2002. 21. p. 8 Uo. 23. p. 9 Ferenczy Izabella nagyapja a dömefoldi malom tulajdonosa, édesapja hentes, kocsmatulajdonos, kocsmáros volt. Ennek köszönhetően O azon kevés falusi lány egyike, aki középiskolába járhatott. Elmondása szerint - a táborban - esténként, fiatalok-idősebbek összeültek, versbe szedték mindennapjaik történéseit, elhurcoltatásukat, vágyaikat, álmaikat és dalokat költöttek távoli lakóhelyükről, miközben hitvallást tettek egykori otthonuk mellett. Ezeket a verseket O jegyezte le. 0 Az 1 4. képeket Ferecskó Istvánné, az 5. képet Bedők Sándorné, 6-8. képeket Répási Sándorné Bicsak Erzsébet bocsátotta rendelkezésre.