Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BÉRES KATALIN: Színikerületi társulatok Zalaegerszegen az 1920-30-as években

szezonnyitó bemutatója után jegyezte meg a helyi tudósító: „Tehetséges színésznek bizonyult Mészáros Agi, aki megérdemelten jutott a karból a szubrett szerepébe. "

81 Hiába voltak azonban a remek színészek, az időközben megszerveződött Színpártoló Egyesület, a gazdasági válság hatása erősen érződött a színházteremben is. Rendszerint félig üres nézőtér, vagy negyed ház előtt játszottak, hiába hozták a klasszikus nagyoperetteket (Lehár: Mosoly országa), próbálkoztak a legfrissebb budapesti sikerekkel (Fényes Szabolcs: Maya), vagy mutattak be olyan vígjátékot, amely „Az alkomikum legmélyebb fajára süllyedt; kevés szellemességgel, inkább a helyzetkomikumban nyújtotta hatások kihasználásával ér el sikert a karzatnál. Durva és ízléstelen. Erkölcsöt, becsületet sárba tipró... "

82 Ilyen darab volt a Nincs valami elvámolnivalója, Békefi - Lajtai operettje az Amikor a kislányból nagylány lesz, vagy az Ártatlan Don Juan című bohózat, amelyet ,,majdnem telt ház előtt" játszottak. A sajtó is folyamatosan a színházba járásra buzdította olvasóit: „Mozduljon meg a közönség, honorálja a társulat buzgalmát, szándékait, használja ki a szórakozási lehetőségeket, mert a mostani nehéz viszonyok között úgyis nagyon soká jogunk megint egy rendes színházat viszontlátni. Deák, vagy valami vele hasonlórangú társulat legalább is nagyon meggondolja, a zalaegerszegi szerepléseket... "

83 Deák Lőrinc 1933-ban, hogy az anyagi csődöt elkerülje a szezon végére két meglepetés darabot tartogatott. Strauss Cigánybáró című operettje bemutatójára, a főszerepre meghívta Laurisin Lajost,

84 az Operaház művészét. Az előadásra zsúfolásig megtelt a nézőtér. „Bizonysága volt ez az est annak, hogy az elsőrangú művészi teljesítmények támogatására megvan a készség nemcsak a szűkebb színpártoló közönségben, hanem a város egész társadalmában. " értékelte az estet a helyi kritikus.

85 Az utolsó felvonás előtt Laurisin Lajos a függöny elé lépett, s a vidéki színészek áldozatos munkájáról szólva arra kérte a közönséget, hogy a jövőben több telt házzal örvendeztesse meg Deák Lőrinc társulatát.

86 A búcsúelőadáson egy pályakezdő helyi szerző, Fendrik Ferenc

87 Asszonyok, ha szeretnek című színjátékát mutatta be a színház. A Zalamegyei Újságban és a Zalai Naplóban is publikáló fiatal író telt házat vonzott, azonban a bemutató óriási csalódást okozott. Kollégája, Litványi László írt róla megsemmisítő kritikát. „Silány, gyatra darab, pedig szerzője tud írni. Ezt el kell ismernünk, s ez egyetlen számbavehető értéke a drámának. "Az ,, erkölcsi fertő legmélyén való sütkérezés" jellemzi, tanulni csak „piszkot, erkölcsi nihilizmust" lehet belőle, s csak a karzatot gyönyörködteti.

88 A darab ugyanis a hazug szerelmi erkölcsöt helyezte mondanivalójának középpontjába, ráadásul egerszegi sztorin alapult. „Kár volt a helyi eseményeketfedő, asszociációkra alkalmat adó kínos jelenetekért. " - írta a Zalai Napló kritikusa is.

89 Az előadást egyedül Szabó Ernő játéka mentette meg a teljes bukástól, nemcsak a kritikusoknak nem tetszett, de a közönség egy része is távozott az előadásról. 1934-ban Szalay Károly színtársulata kapott játszási engedélyt Zalaegerszegen. Február végén érkeztek Keszthelyről, ahol olyan sikeres szezont tartottak, hogy néhány héttel meghosszabbították az ott tartózkodást. Egerszegre nyolc hétre kértek játékengedélyt, de a város csak hatra szólót adott nekik. A bemutatkozó előadás után így értékelte őket a Zalamegyei Újság: jó a társulat, „ha nem fővárosi, hanem vidéki mértékkel mérünk.... A tegnap este látott együttes megüti a Zalaegerszegen járt jobb társulatok mértékét, s ha kisebb hiányosságok tapasztalhatók is, viszont játékban sok más társulatot fölülmúl. "

9() Mivel műsorukon náluk is elsősorban operettek szerepeltek, Szalay Károly a színészeit is a műfaj szerepköreinek megfelelően válogatta össze. Vezető színésznője László IIa, az 1933-as évadban a vidék legjobb színésznője címet kapta.

91 A primadonna szerepeket Komáromi Piri, a táncos szubrettet Tihanyi Marika alakította, Csanádi IIa prózai szerepekben játszott. A férfiaknál a vezető színész maga a direktor, a ,,férfi-sztár" Patay József bonviván-tenorista, a közönség kedvence pedig Ekecs Ferenc táncos komikus volt. A bemutatkozó előadás után a helyi sajtó azt ajánlotta a társulatnak, „hogy a következő színlapokra nem ártana felvenni néhány irodalmi értékű darabot /.v",

92 azonban később meg kellett állapítania, hogy „A zalaegerszegi közönség egy részének, úgy látszik, nem kell a komoly darab, ellenben megtölti a színházat, ha sikamlósságot is kap".

9

^ Érdektelenségbe fulladt Zilahy Lajos: Hazajáró lélek, vagy az Üzen a Hargita című darabok bemutatója, ellenben „a szórakoztatás fortélyait értő, de az erkölcsi szempontokkal nem sokat törődő" Nóti Károly: Nyitott ablak című bohózata telt házat vonzott. A társulat operett bemutatói közül hatalmas sikert aratott Jacobi Viktor: Sybill című nagyoperettje, valamint Nagypál Béla: A kék Duna című, ma már elfeledett dalmüve. Mindkét előadáson a közönség nemcsak tapssal, hanem virágkosarakkal, csokrokkal és ajándékokkal jutalmazta a színészeket.

94 A Szalay társulat repertoárján Sír a kislány a Balaton partján címmel gyermek operettet is szerepeltetett.

95 Egy évvel később, 1935-ben új színtársulat érkezett a városba Kallós József

96 színigazgató vezetésével. Állomáshelyeik közé többek között olyan kisebb városok és községek tartoztak, mint pl. Tapolca, Bátaszék, Bonyhád, Szigetvár, Barcs, Nagyatád,