Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BÉRES KATALIN: Színikerületi társulatok Zalaegerszegen az 1920-30-as években

Színpártoló Egyesület. Alapszabályában hármas célt fogalmazott meg: részletfizetésen alapuló kedvezményes bérletek nyújtásával megkönnyíteni tagjainak a színházba járást, ezzel és egyéb módokon támogatni a Zalaegerszegre beosztott, és évenként 4-6 heti időtartamra rendszeresen érkező színtársulatot, végül befolyást gyakorolni az Országos Színészegyesületre a színtársulatok megválasztását illetőleg.

25 Az egyesület alapítói, első választmányának tagjai a helyi intelligencia képviselőiből kerültek ki, a pénzügyi és jogi hivatalnokréteg tagjai voltak. Elnöke dr. Czikó János kúriai bíró törvényszéki elnök, alelnöke Zrinyi Miklós törvényszéki tanácselnök, titkára Uszkay Sándor pénzügyi fogalmazó lett.

26 A társaság lelkesen látott munkához; igyekeztek az egyesület létszámát növelni, s tagjaikat kedvezményes bérletváltásra ösztönözni, hogy a következő társulat érkezésekor nagyobb összegű készpénzt adhassanak át a direktornak. 1932 áprilisában már 107 tagja volt az egyesületnek.

27 A választmány tárgyalásokat kezdett Deák Lőrinc színigazgatóval a következő szezon időpontjáról, és programjáról, amikor kiderült, hogy a belügyminiszter az egyesület elfogadásra felterjesztett alapszabályát formai okokból nem hagyta jóvá. A kudarc a színpártolók kedvét szegte, majdnem feloszlott az egyesület. Az újjáalakulásra 1933. március 31-én került sor, most már Czobor Mátyás polgármester kezdeményezésére. O lett az egyesület elnöke is.

28 A színpártolók eredetileg megfogalmazott céljai nem változtak. Továbbra is kedvezményes bérletvásárlást biztosítottak tagjaiknak: a havi 10 filléres tagsági díj mellett I. osztályú helyért - havi részletekben - 16,20 Pengőt, másodosztályú helyért 11,20 Pengőt kellett fizetni, amiért egy szezonban minimum tíz előadást tekinthetett meg a színpártoló közönség.

29 A kedvezményes, de a kedvezmény nélküli színházjegyek ára sem volt magas korszakunkban. 1931-ben egy esti előadásra az „oldal-támlásszék" 1,90 P-be a körszék 1.50 P-be, a zártszék 90 fillérbe, az állóhely 50 fillérbe került.

30 A Zalaegerszegi Színpártoló Egyesület tevékenysége nyomán sem változott meg alapvetően a helyi színházi élet. Az általános anyagi ellehetetlenülés miatt nem nőtt a színházlátogatási kedv, a város fix fizetésű polgárait a harmincas években nemcsak a gazdasági válság következményei sújtották, hanem a város anyagi erejét meghaladó mértékű fejlesztések következménye, a súlyos városi pótadó.

31 Sokszor még azok is otthon maradtak, akik tagságuk révén bérlettel rendelkeztek, s ugyan próbálkozott az egyesület a város érdekeit érvényesíteni az Országos Színészegyesülettel folyó tárgyalásokon a színtársulatok megválasztását illetően, törekvései nem hoztak eredményt. Az egyesület tevékenysége a 30-as évek közepére szinte láthatatlanná vált, a helyi sajtó alig tett említést róla. A gazdasági válság éveiben, majd az azt követő években a Zalaegerszeg anyagi helyzete az eladósodás miatt katasztrofálissá vált, más eszköze nemigen maradt a színházi élet támogatására, mint az, hogy polgármesterei időről időre a sajtón keresztül szólították fel a helyi lakosságot a színházba járásra, a társulatok támogatására.

32 Hogy mely színtársulatok érkeztek Zalaegerszegre, az attól függött, hogy a várost melyik direktor színikerületébe osztotta be az Országos Színészegyesület. Mivel lélekszáma alacsony volt, igényes, tőkeerős nagypolgársággal sem rendelkezett, így nem számíthatott első rendű társulatok érkezésére. Elsőrendű társulatnak az minősült, amely mind művészi színvonalát, mind létszámát, mind pedig felszerelését és kellékeit tekintve kimagasló teljesítményt nyújtott. Nekik jutottak a nagyvárosok, az értőbb és adakozó közönség, a kevesebb településből álló kerület.

33 Zala megyében Nagykanizsa volt abban a szerencsés helyzetben, hogy 1927-től 1944-ig évről évre Fodor Oszkár, majd utódai elsőrendű pécsi színtársulatát, a Pécsi Nemzeti Színházat fogadhatta.

34 Egerszegnek meg kellett elégedni másod- vagy harmadrendű társulatok érkezésével, akiknek kiválasztásába próbáltak ugyan - a vallás- és közoktatási miniszternek küldött levelek révén - beleszólni, de csekély érdekérvényesítő képességük miatt rendre eredménytelenül.

35 1931-ben Deák Lőrinc színtársulatának kőszegi fellépésekor mozgalom indult egy önálló dunántúli színikerület létrehozására. A mozgalom élére hamarosan Czobor Mátyás polgármester állt, attól a meggyőződésétől vezérelve, hogy „a kisebb városok már rég óhajtják azt, hogy nagyobb, erőteljesebb társulat tisztelje meg őket, olyan, amely nagyobb teljesítményeivel nagyobb vonzerőt gyakorol a közönségre és a vidéknek érdeklődését is fölkelti,..."^ ezért január 15-re Zalaegerszegre hívta öt város: Szombathely, Kőszeg, Pápa, Veszprém és Nagykanizsa polgármestereit. Az összegyűlt előkelőségek a tárgyalás előtt megtekintették Lengyel Menyhért: Tájfun című darabját, melyet a városban szezont tartó Deák Lőrinc társulata mutatott be az Arany Bárány színpadán. Czobor Mátyásnak és Kőszeg polgármesterének az volt ugyanis a terve, hogy az új színikerületet Deák Lőrinc direktor kapja majd meg.

37 A polgármesterek elvben egyetértettek a különböző nagyságú és minőségű dunántúli városok egy színikerületbe való tömörítésével, s megállapodtak abban, hogy elképzeléseiket további megvitatásra a Városok Kongresszusán

38 a dunántúli polgármesterek elé terjesztik.

39 Az egyes városok sajtója azonban nem fogadta lelkesedéssel a kezdeményezést. A Nagykanizsán megjelenő Zalai Közlöny ezt írta: „A mi álláspontunk ebben a kérdésben az, hogy felesleges volt ebbe az akcióba bele-