Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
TOKAI ZITA MÁRIA: A lengyeli kultúra egy újabb állatábrázolása Nagybakónakról
- Zalaszentbalázs - Szőlőhegyi mező /Magyarország/ (BÁNFFY 1996a, Pl. 110. 264) (5. kép 14) - Vinca /Szerbia/ (STANKOVIC 1985, Pl. XI. 1-2) (5. kép 15, 16) Vycapy - Stépánovice /Morvaország/ (PODBORSKY 1985, Obr. 92., Taf.144.la-d) (5. kép 17) Ezek jól mutatják, hogy a kétfejű állatábrázolások a lengyeli kultúra különböző szakaszaiból valók, vagyis nem csupán egyetlen időhorizontba tartoznak. Míg az itt felsorolt leletek közül az aszódi, az egyik stfelicei és a tésetice-kyjovicei darab a kora Lengyel, a santovkai és a morvaországi leletek zöme a klasszikus Lengyel, addig a zalaszentbalázsi és a vincai példányok már a késő Lengyel időszak alkotásai. Nem csak időben, hanem térben sem köthetők a Lengyel kultúra elterjedési területén belül egy bizonyos földrajzi területhez ezek a kétfejű állatplasztikák. A Lengyel kultúra területén kívül a Vinca kultúra északi vidékén is bukkantak ilyenekre, oda talán idegenként kerülhettek. Bár nagy területen fordulnak elő az ilyen típusú leletek, számuk még sem jelentős. Mindez szintén a kiemelt szerepükre utalhat. Az ál latfejj el díszített fedőfogók típusait több csoportba sorolhatjuk, függetlenül attól, hogy csupán egy vagy esetleg több állatfejben végződnek. A mellékelt képtáblán (5. kép) a párhuzamokat három csoportba osztottuk: tömör, átlyukasztott és áttört testű fedőfogók. A nagybakónaki darab az átlyukasztott tcstüek csoportjába tehető. A mi példányunk legközelebbi hazai párhuzama szintén Zala megyéből ismert. A Nagybakónaktói 13 km-re nyugatra fekvő Zalaszentbalázs - Szőlőhegyi mező lelőhelyről Bánffy Eszter által közölt töredék is két állatfejben végződik (BÁNFFY 1996a, Pl. 110. 264). Itt az állatfejek jóval rövidebbre lettek kialakítva, mint az általunk bemutatott darabon, valamint az állatok lába között egy kisebb lelógó, talán tőgyre utaló részt is megformázott az egykori mester. A legnagyobb hasonlóságot egy morva darabbal találhatjuk: a Brno - Komínban napvilágra került mindkét végén állatfejben végződő fedőfogó, mind alakjában, mind fejkiképzésében szinte megegyezik a nagybakónaki plasztikával, és mindkettő „teste" átlyukasztott (PODBORSKY 1985, Obr. 90., Taf. 144. 9a-d). Ezek alapján a mi töredékünk is a klasszikus vagy a késő Lengyel idejére keltezhető. A morva leletek kapcsán megkísérelték az állatplasztikák fajtákhoz való besorolását. Úgy tűnik zömében háziállatokat ábrázoltak, a vadállatok száma meglehetősen csekély. A háziállatok közül elsősorban juh-kecske, valamint sertés, szarvasmarha és kutya jelenik meg leegyszerűsített alakban az edények felületén, a vadállatok közül róka, medve, nyúl, teknősbéka, madár és hal fordul elő (PODBORSKY 1985, 213). A nagybakónaki darab a leggyakrabban előforduló juh-kecske vagy kecske ábrázolás egy szép példánya. Összefoglalás A lengyeli kultúra településeit jellemzően már nem közvetlenül a patakok partján találjuk meg, hanem a környezetből kiemelkedő dombokon. A víz továbbra is fontos a megtelepülés szempontjából, de ez már nem az elsődleges. Ilyen területen, két patak összefolyása és a köztük emelkedő dombvonulaton bukkantak terepbejárás során Nagybakónak - Puszta-dűlőben is a lengyeli kultúra lelőhelyére. A leletek zömét edénytöredékek adják, melyek tálak, poharak, amforák, puttonyedények és fazekak darabjaiként azonosíthatók. Találtak még egyéb agyagból készült használati tárgyat is - pl. agyagcsiszolót és nehezék töredékét -, valamint kőeszközök részeit is. A felszínről gyűjtött leletanyag a Lengyel IB-től a Lengyel 11T-ig tartó időszakra datálható. Ez vagy a telep hosszú élettartamára, vagy esetleg a kiváló földrajzi adottságoknak köszönhetően az egymás utáni többszöri megtelepedésre utalhat. Ennek tisztázása és a nagy kiterjedésű régészeti lelőhely részletes elemzése csak a teljes feltárás után valósulhatna meg. A leletek közül kiemelkedik egy fedőfogó, amely mindkét végén állatfejben végződik. Feltételezhetjük, hogy az ilyen fedőket nem a mindennapokban használhatták, hanem valamilyen kiemeltebb szerepük lehetett, talán szertartások során alkalmazhatták ezeket. Ez a típus kis számban ismert, de időben a kora Lengyeltől a késő Lengyelig, térben pedig Morvaországtól egészen Szerbiáig megtalálhatók hasonló darabok. A Nagybakónakon napvilágra került töredék legközelebbi hazai párhuzama a zalaszentbalázsi példány, legjobban pedig az egyik Brno - Komínban feltárt darabra hasonlít. Ezek alapján a mi töredékünk is a klasszikus vagy a késő Lengyel idejére keltezhető. Nagybakónakon terepbejárás során a Puszta-dűlőben talált leletek talán újabb adalékkal szolgálhatnak a lengyeli kultúra emberének megismeréséhez. 7
