Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

VALTER ILONA: A vasboldogasszonyi r.k. templom kutatása

A déli oldalon a szentély és a hajó találkozásánál nyitottunk egy kis kutatóárkot, mellyel megvizsgáltuk a falak alapozását. Ezzel az árokkal egyértelműen eldönthető volt, hogy a félköríves szentély és a négyszögű hajó egy időben épült. Bár a hajó alapfalai mészkőből készültek, és a szentély alapfalaiba téglát is tettek, egyértelműen látszott, hogy a két fal szervesen összeépült. Az alapfalakat homokos agyagba helyezték. A külső középkori terepszintet is sikerült meghatározni. Ezt az mutatta, hogy mai szint alatt 65-70 cmre 20 cm-es alapozási padkája van a szentélyfalnak. Az alapozási padkától indul ugyanis az alapfal. Összegezés A rövid ideig tartó kisebb kutatással szinte teljesen rekonstruálható volt a román kori templom. Mindenekelőtt világossá vált, hogy eredetileg is félköríves szentéllyel, téglalap alakú hosszházzal épült, tehát ez a templom nem volt kerek templom. Amikor oklevélben feltűnik (1274), a szentgotthárdi apátság birtokában volt. Feltehetően ők voltak az építtetők. A falu nagyobbik része a középkor folyamán végig az apátság birtoka, és az erről szóló oklevelek következetesen mindig Boldogasszonyfalvának nevezik templomának védőszentjéről. A 15. századi oklevelekben tűnik fel a Kcrekboldogasszony név, de mindig akkor, amikor a kis- és középnemesi részbirtokosok ügyleteiről van szó. Ha igaz az a nézet, hogy a Kerekegyház, Kerekboldogasszony elnevezés alatt rotundát kell értenünk, akkor ez az elnevezés nem a mi templomunkra vonatkozik. Vándor László 1975-ben megosztotta velünk azon megfigyelését, hogy Egervár és Vasboldogasszony között egy dombon kivehetők egy kerek építmény nyomai, ami esetleg egy rotunda maradványa. Ennek kutatására sajnos azóta sem került sor, így a kerektemplom problematikájának megoldása a jövendő kutatóira vár. Templomunk egy átlagos falusi román stílusú templomnak felel meg. A szentélyt két félköríves, rézsüs ablak világította, ebből a délit átalakították. A hajó déli falán nyíló három román kori ablakot is átalakították a barokk átépítéskor. Kapuja eredetileg a déli oldalon nyílott. Ma a nyugati oldal barokkban nyitott kapuján keresztüljuthatunk be a templomtérbe. A nyugati homlokzaton ülő román kori harangtoronyról már részletesen szóltunk. Hasonló megoldású kis tornyot láthatunk a zalaszentgyörgyi r.k. templomnál és a kustányi templomromnál, azzal a különbséggel, hogy a torony mindkettőnél a nyugati homlokzaton két konzolra támaszkodik (VALTER 2004. 98). Megjegyezni kívánom, hogy sem az 1975-ös kutatáskor, sem a 2001-ben végzett külső helyreállításkor nem volt mód annak megfigyelésére, hogy a vasboldogasszonyi templom nyugati homlokzatán nem volt-e eredetileg a tornyot tartó konzol, amit később lefaragtak. Különlegessége a románkori templomnak, hogy feltehetően nyitott fedélszékes volt a hajó. A román kori templomnak nem volt sekrestyéje. Ezt a szentélyfalban kialakított kegyszertartó fülkék pótolták. A hajó déli és északi falában a diadalív közelében talált két négyszögű közül a déliben talán szenteltvíz tartó volt, az északi esetleg mécses vagy gyertya tartására szolgálhatott. A templom egy időben, egy azonos elgondolás szerint épült. Erre mutat, hogy az említett fali Iliikéinek lezárása, de még a kettős csúcsíves papi ülőfülke és a torony konzoljai is kőből készültek, és a szentély északi falában egyetlen kőből kialakított pasztofórium fülke látható. Mindez a templom építésének korát a 13. század második felére keltezi (1274-ben már említik). A csúcsíves papi fülkét az élszedés miatt a szakirodalom gótikusnak tartja és a 14. századba keltezi (NÉMETH 1979. 91). A falkutatáskor nem találtuk annak nyomát, hogy későbbi bevésés lenne a román kori szentélyfalba (4. kép). Mint láttuk, a török idők pusztításai után romjaiból 1710 körül építették újjá. Az 1754-es Batthyányi-féle Visitatio Festetics Kristófot jelöli meg helyreállítóként, sőt a Visitatio szerint a szép barokk oltárt is ő állítatta. 1779-ben és 1813-ban egyaránt Festetics Pál szerepel helyreállító kegyúrként. A Festetics család egyik ismert őse Festetics János, akinek Szakmárdy Katalintól két fia született: I. Pál és István, akik 1640 körül éltek és Horvátországban gróf Batthyány Ádám bán udvarnokai voltak. I. Pál feleségül vette Bornemissza Erzsébetet. A házasságból egy fiú született. II. Pál, aki 1639/1640 - 1720 között élt. Egy időben dunántúli vicegenerális volt (érthető, hiszen 1685-től Batthyányi Ádám volt a dunántúli főkapitány, és a család a Batthyányiak szolgálatában állt). II. Pálnak Fitter Erzsébettől 3 fia született: Ferenc, József és Kristóf. Számunkra az ő személye érdekes. Tudjuk róla, hogy 1722-1729-ben Somogy megye országgyűlési követe volt, 1741-ben az ő birtokában volt Vasvár. Később (1760-ban) arany sarkantyús vitéz, cs. kir. tanácsos, és septemvir (NAGY 1858. III. 160-164). Áttekintve a Festetics család 18. század elején élt tagjairól ismerteket, megállapíthatjuk, hogy Festetics Kristóf nem lehetett a vasboldogasszonyi templom újjáépítője és nem ő hozathatta ide a szép barokk Mária oltárt, mert ő akkor tájt születhetett (1710), amikor a templomot helyreállították. Az 1754-es Visitatio idején volt pályájának csúcsán, és nyilván ezért gondolta a Visitátor (egyébként a Batthyányi család tagja), hogy ő volt a helyreállító. Minden bizonnyal az 1779-cs és az 1813-as Visitátor tudta jobban, hogy a templom helyreállítója II. Pál, Kristóf