Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

VALTER ILONA: A vasboldogasszonyi r.k. templom kutatása

Ugyancsak kőből készült a szentély déli falában lévő csúcsíves, kettős ülőfülke is (4. kép). A kőkeretet 45°-os élszedéssel alakították ki, és az üllőfülke padkájának szélén is elszedett a kő. Középen, a két csúcsív találkozásánál a gyámkő vége letörött, és ezt téglából pótolták ki. A szentély északi falában egyetlen kőből faragott kis csúcsíves pasztofórium található. Az északi fal téglamérete: 4,5 x 15 x 27 cm. Az északi szentélyfalban, a diadalív közelében egy 35 x 70 cm méretű, négyszögű fülkét bontottunk, amelynek felső része megsérült, ezért hiányzott a fülkét lezáró kő. Ez is kegyszertartó fülke lehetett, mert a középkorban nem volt a templomnak sekrestyéje. A fülke belseje fehérre volt meszelve. Diadalív: a félkupola boltozattal fedett szentélyt félköríves, tagolás nélküli diadalív választja el a hajótól. A félköríves szentély és a téglalapalakú hajó egy időben épült, a diadalívnél nincs elválás. A téglafugák befordulnak, és ez azt mutatja, hogy a templom nem körtemplomnak épült, hanem eredetileg is félköríves szentélyű, hosszhajós épület volt. A hajó déli fala: a szentély mellett két megnagyobbított félköríves barokk ablak nyílik. Körülöttük - a megnagyobbítás miatt - nem találtuk nyomát a középkori ablakoknak, amelyek minden bizonnyal kisebbek voltak, így nyomtalanul eltűntek. Az ablakok alatt egy 45x 52 cm méretű négyszögű, 10 cm mélységű, középkori vakolattal keretezett fülkét találtunk. A fülke fölött gerendalyuk látszott a falban. A középkori vakolat sok helyen megmaradt. A hajó dél-keleti sarkában világossárga színű, a szentély és a hajó falain szürkés-vörös, erős égés nyomaival. A déli hajófal közepén szegmensíves nyílású, rézsüs kaput találtunk. Csak a belső kávát bontottuk ki, az ajtónyílást nem törtük át. A kaput az 1754-es Batthyányi-féle Canonica Visitatio is említi. Szegmensíves lezárása alapján nem tartanánk középkori eredetűnek, de a középkori, közvetlenül a téglán lévő égett vakolat ráfordul a kapu rézsüs kávájára (5. kép). Még az 1779-es Szily-féle Visitatio sem említi a szilárd anyagból (téglából) készült karzatot, csak 1813-ban történik róla említés. 1754-ben fa karzata volt a templomnak, lehet, hogy az középkori eredetű volt. E fakarzat gerendájának helyét - a téglakarzat mellvédje mellett - megtaláltuk a déli és északi hajófalban egyaránt. A templomhajó nyugati végében lévő, két pilléire támaszkodó, háromíves, dongaboltozatos karzat feltehetően a 18. század végén épült, mindenképpen 1779 után. A déli hajófalban a karzat magasságában nyíló félköríves ablak a karzat megvilágítását szolgálja, feltehetően nem középkori eredetű, hanem a karzattal egy időben készült. Északi hajófal: a diadalív északi felén látszik a legjobban, hogy a hajó és a szentély egybeépült. 2 m magasságban gerendalyuk látszik a falban. Az északi hajófal közepén is megtaláltuk a 35 x 43 cm nagyságú, 10 cm mélységű négyszögű fülkét, mely itt is belülről fehérre volt meszelve. Pontosan szemben van a déli hajófalban feltárt fülkével. Az északi hajófal téglaméretei: 6,5 x 16 x 27 cm. Torony: az épület szerkezetileg legérdekesebb része. Kívül nem ugrik ki a nyugati fal síkjából, de nyugati fala ráül a templom nyugati falára, míg a hajótestbe nyúló részét a nyugati fal belső síkjához épített két fali pillér tartja (2. kép). A két fali pillér a padlástérben láthatóan csúcsíves zárású, belül enyhén csúcsíves kialakítású építményben végződik (6. kép). A csúcsíves lezárás két lépcsős, többszörösen hornyolt tagozattal kiemelkedik a fali pillérek szintjéből, és ezek a kiemelkedő tagozatok többszörösen hornyolt, kőből készült tagozatban végződnek. Ez a csúcsíves lezárás a fali pillérekhez hasonlóan vakolva volt. A fehér meszelést! középkori vakolat megmaradt rajta. A precíz vakolás és meszelés, és a kőkonzolok alapján arra következtethetünk, hogy a torony lezárása a hajótérben is látható volt, különben értelmetlen lenne a gondos kivitelezés, és az egész szellemes megoldás. A hajót fedő tető hajlásszöge követi a csúcsívet. A hajó háromszögben végződő keleti oromfala egy magasságban van a csúcsíves toronylezárással, és ez alátámasztja azt a feltevésünket, hogy a román kori templom hajója eredetileg nyitott fedélszékes volt. A torony téglaméretei: 4,5 x 16 x 27 cm. A torony belsejében - a csúcsíves építményig vastag a fal (90 cm), e fölött vékonyabb a falazás. Ennek oka feltehetően az, hogy a keskenyebb fal a barokk helyreállításkor készült. Ez magyarázza, hogy a torony és annak félköríves zárású ablakai sem eredetiek. Az 1698-as Visitatio szerint a torony átvészelte a török idők pusztításait, de minden bizonnyal megsérült. Ezért volt mellette egy fa haranglábon a harang az 1698as visitatio szerint. 1779-ben azt olvashatjuk a Visitatioban, hogy a torony részben kőből, részben fából készült. Ebből következtethetünk arra is, hogy ezt követően, talán a karzat építésével egy időben építették mai formájára a tornyot. A barokk helyreállításkor megszüntették a nyitott fedélszéket, és deszka mennyezetet kapott a templom hajója. Ez talán az 1710 körüli helyreállításkor történhetett, hiszen az 1754-es Canonica Visitátioból már arról értesülünk, hogy a deszka mennyezet rossz állapotban van. Külső kutatás: falkutatást a templom külső falain nem végeztünk. Az 1976-ra tervezett renoválás csak a templombelsőt fogja érinteni, így a külső vakolathoz nem nyúlhattunk.