Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

RITOÓK ÁGNES: Zalavár-Vársziget Árpád-kori „tornya"

hasonló, karvastagságú (10-14 cm), hegyesre bárdolt végű cölöpöket függőlegesen verték le. Kapcsolódó járószint nem ismert, a felület felszínéhez képest többségükben 50-60 cm mélyen nyúltak a talajba. Árok Az épülettől keletre 20 m hosszan északkelet-délnyugati irányú árok foltját figyelték meg. Teljes feltárása nem történt meg, de az ásatási napló szerint egy északi és egy déli szakaszon átvágták. Szélessége 100-120 cm, mélysége az északi átvágásban 43 cm, a déli átvágásban 30 cm. Utóbbi helyen betöltésében nagyobb kövek voltak, egyéb, értékelhető adata nem maradt fenn. A feltárt maradványok keltezése Az épület, a cölöprendszer és az árok közös jellemzője, hogy őskori és Karoling kori objektumokba mélyednek. Az épület délnyugati sarkára ásott gödörből 16-17. századi cserepek és csontnyelű vaskés került napvilágra. Mivel a gödröt az alapfalba mélyítették, komoly épületmaradványok a felszínen ekkor már nem látszottak. Az újabb ásatások során a délnyugati saroktól közel 20 m-re nyugatra egy késő középkori, deszkapadlós épület került napvilágra. Környezetében több hasonló korú objektum volt. Valószínű, hogy az alapfalai vágó gödör is ehhez az együtteshez tartozott. A telket kerítő árok mélyebb szakaszai nyugaton és délen megmaradtak. Cs. Sós Ágnes a feltárás idején, illetve közvetlenül utána az épületet a korai Árpád-korra keltezte. (CS. SÓS 1986, 77.) A leletanyagban az Árpád-kor évszázadait mindössze néhány fazéktöredék és egy orsókorong képviseli. Egyedül az épület déli előterében, a már lehumuszolt felület tisztítása kapcsán említ az ásatási napló Árpád-kori, sőt „késő Árpádkori" cserepeket. 1992 decemberében elhangzott előadásában az ásató a „lakótornyot

1 ' az egykori „Pribina-vár" épületei közé sorolta, egy, a maradványokat vágó, 9-10. századi jellegű edénytöredékekkel keltezett szemétgödörre hivatkozva. (CS. SÓS 1994, 89.)

4 Ez a gödör („J/84") az épület déli fala és az azt hegyesszögben metsző észak-déli irányú szelvényfal metszéspontjánál egyetlen, a feltárás kezdetén készült szelvény-alaprajzon szerepel, „vágja a kiszedett falat" széljegyzettel. A szelvényfalról metszet nem készült. A fennmaradt fényképeken azonban az alapárok világosabb rétege egy faszenes betöltésű gödörbe mélyed. (3. kép 2-3) Nem kizárt, hogy az alapozás kitermelésekor megbolygatták a korábbi beásást is, az időrend megítélése a felület jelenségei alapján talán ezért nem volt egyértelmű. A feltárás során megfigyelt rétegviszonyokból következő, 9. századnál későbbi keltezést támogatják az épület környezetében utóbb kiásott jelenségek is. A 9. században a területen sürün egymás mellett (részben felett) különböző gazdasági épületek álltak. A területhasználatban lényeges módosulás ebben az időszakban nem mutatható ki. Az épületet közvetlen környékén működő, zajos és szagos műhelyek felettébb szokatlan szomszédságot jelentenének egy ilyen tekintélyes épület (és lakói) számára. A fentiek alapján, részben megerősítve Cs. Sós Ágnes első vélekedését, úgy gondolom, hogy az épületet az Árpád-korban emelték a Vársziget egyik legmagasabb pontján. Az alapfalak szélessége toronyformát felételez. A felmenő falakkal összefüggésbe hozható apró adatok nem egyértelműek: A délnyugati sarkot feltáró (a gépi földmunkát megelőzően nyitott) szelvényben igen sok vasszöget találtak. Ha ezek nem a késő középkori hagyaték részei, utalhatnak esetleg fa felépítményre is. De megfelelő mélységű alapozáson állhatott habarcsos kőfal is - éppen e megfelelő mélység és a modern szint viszonya magyarázná, hogy ebből mindössze „egészen kevés, homokos habarcs" keveredett az omladék felső rétegeibe. A környezet - nyilván a gépi földmunkának köszönhetően - meglehetősen „tiszta" volt. A torony déli előterében az újabb feltárások során két Árpádkori oszlopgödröt, nyugat felé pedig két hasonló korú vermet bontottunk ki. A délnyugati saroktól 20 m-re délre, egy kis gödörben szájával lefelé fordított, 12. századi fazék lapult. A cölöprendszer pusztulására vonatkozóan egyetlen adatot tartalmaz Cs. Sós naplója: „Egy helyen lehetett megfigyelni, hogy egy kisméretű, bizonytalan foltként jelentkező szemétgödörrel vágták a cölöprendszer maradványait, ebből 17. századi cserepek kerültek elő." Bár a cölöpök közel felét átvágták, az ásatási napló betöltésből származó leletet nem említ. A tény, hogy kora újkori szemét a cölöpök helyére már nem került, az építmény jóval korábbi megsemmisülésére utal. Az árok betemetésének idejére vonatkozó információt - a feltárás elmaradásából következően - a dokumentáció nem tartalmaz. A maradványok töredékessége és a keltezésre vonatkozó adatok csekély volta miatt ellent kellett állnom a csábításnak, hogy a fenti két jelenséget egyértelműen az épülethez kössem. A cölöprendszer és az árok dél felé összetart - egyidejűségük ezért is megkérdőjelezhető. Az árok ismert szakasza annak a kerítőároknak a keleti szakasza is lehetett, amelyik a fent említett a késő középkori épületet övezte.