Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SZŐKE BÉLA MIKLÓS: Kora avar kori veremház Balatonmagyaród-Hidvégpusztán

túl tágnak tűnnek, ha csak rájuk hagyatkoznánk, akár másfélszáz évnyi használati időre is széthúzhatnánk a veremház korát. Ha azonban a közvetlen környéken feltárt avar - szláv birituális temetők, s a dunántúli nagy avar nekropoliszok (Kölked, Budakalász, stb.) kerámialeleteire támaszkodunk, jóval rövidebb időszakot határozhatunk meg: a hídvégpusztai házat a korai avar időszakban, legvalószínűbben valamikor a 6.-7. század fordulója táján és/vagy a 7. század első harmadában lakták. S hogy kik is laktak itt? Szlávok, továbbélő helyi germánok, vagy a szlávokat e tájékra telepítő avarok? S vajon ők maguk készítették-e a kerámiát, vagy magukkal hozták azokat? A kerámiaformák párhuzamai alapján az látszik a legvalószínűbbnek, hogy valamely nyugati szláv nyelvcsoporthoz tartozó népesség szálláshelyét tártuk fel, olyan (dudleb-) szlávokét (SZŐKE 1994), akik a 6.-7. század fordulóján a Délnyugat-Dunántúlra települő avarokkal együtt érkeztek ide, és létesítettek velük együtt birituális temetőket. De éppen ezekben a temetőkben tapasztalhatjuk azt, hogy a hídvégpusztai edénykészlettel analóg „prágai" edényeket nemcsak hamvasztásos „szláv" rítusú sírok urnájaként, de korhasztásos (csontvázas) rítusú, „avar" lovas harcos sírok ételáldozatot tartalmazó edényeként is felhasználják. S akkor még nem beszéltünk ugyanezen közösségek késő antik és germán kötődésű tárgyi emlékanyagáról, fegyvereiről, viseleti tárgyairól, ékszereiről és részben temetkezési szokásairól, amelyek ismeretében nem meglepő, hogy a hídvégpusztai veremház kerámiájának formakincsében a helyi késő antik, germán vonások is feltűnnek. Mivel a veremház és a kerámialeletek, továbbá az edények stílusjegyei között sokkal inkább gazdasági, kulturális jellegű, mint etnikai a kapcsolat, a 'kik laktak itt' kérdési nem érdemes felvetnünk, mert nem tudjuk, s - ebben a hadi eseményekben, vándorlásokban, menekülésekben és letelepülésekben különösen mozgalmas időszakban - nem is lehet azt megválaszolni (A régészeti tárgycsoportok alapján történő etnikai meghatározás nehézségeiről ld. CURTA 2001; BRATHER 2003; FUSEK 2004; SZŐKE 2004). Jegyzetek: 1905-ben itt került elő egy bronzból öntött ún. nomád tükör töredéke, amit Sági Károly a Wemer-féle CmiBrigetio csoportba sorolt, s feltételezte, hogy egy 5. század eleji sírban találták (SÁGI 1984, 86). A tükör azonban lehet későbbi, keleti gót időszakból származó is, vö. SZŐKE 1994, 149, 197, 23. jegyzet. Az objektumot 1981-ben Horváth László tárta fel, rajzolta és írta le. A leleteket a nagykanizsai Thúry György Múzeum őrzi, lclt.sz. 81. 144. 1 27. A gazdag lelőhely feltárásába a következő évtől a szerző is bekapcsolódott, a kora középkori települési jelenségek teljes feldolgozását ő készíti sajtó alá. A katalógusban alkalmazott rövidítések: TGYM = Thúry György Múzeum, Nagykanizsa, lelt. sz. = leltári szám, Szátm. = szájátmérő, Max. átm. = legnagyobb átmérő, M. = magasság, Fátm. = fenékátmérő, Falv. = falvastagság. Irodalom: BÁNFFY 1996 Bánffy, E.: Kora rézkori körárok BalatonmagyaródHídvégpusztáról. In: ÉVEZREDEK 1996. 21-22. BARAN 1978 Baran, V. D.: Slavjane v seredine I. tysjaceletija n. e. In: Problemy etnogeneza slavjan. Kiev 1978, 5-39. BARAN 1985 Baran, V. D.: Obrazovanije i razvitije rannesrcdnevekovyh kuFtur. 1. Prazskaja kul'tura. In: Etnokul'tumaja karta territorii Ukrainskoj SSR v 1 tys. n.e. Kiev 1985, 76-85. BOCSI 2008 Bocsi, Zs.: Die Keramik aus zwei spätantiken Siedlungen am Balaton: Ordacsehi - Kis-töltés und Zamárdi - Kútvölgyi-dülő, Komitat Somogy, Ungarn. In: J. Bemmann M. Schmauder (hrsg.): Kulturwandcl in Mitteleuropa. Langobarden - Awaren Slawen. Akten der Internationalen Tagung in Bonn vom 25 bis 28. Februar 2008. Kolloquien zur Vorund Frühgeschichte Bd. 11. Bonn 2008. 415-430. BONA 1968 Bona, L: Über einen archäologischen Beweis des lan-