Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

EKE ISTVÁN: A Szegvár Kontra-parti késővaskori telep

Abb 96. 26; JOVANOVIC - JOVANOVIC 1988, 142. XIX. 5; MARÁZ 1973, 50. II. tábla 3/a). A hullámvonalas díszítés a La Tène C2-D időszakban megjelenik, de a La Tène D időszakra leginkább jellemző (HUNYADY 1944, 59). Az 1. házból előkerült peremtöredék (1. kép 6) egy nagyméretű korsó töredéke melynek analógiáit megtaláljuk a Gellérthegy-tabáni késő-kelta anyagban (BÓNIS 1969, Abb. 99. 7). Két fésüsdíszes fazéktöredék került elő a SzegvárKontra-partról (3. kép 1-2). Ezeket a fésűs díszítésű edényeket, főleg a grafitos soványításúak a La Tène C időszaktól jellemzők. d) Csuprok: az 1. házból került elő egy kis méretű, erősen összeszűkülő csupor több töredéke, illetve a 97. házból egy kettős kónikus csupor töredéke. Az edényforma nem állapítható meg biztosan. e) Tárolóedények: A 368. objektumból előkerült vastag falú edénytöredék sávosan fényezett díszítése a késő La Tène időszakra jellemző. Ilyen típusú díszítés van a földeáki (HUNYADY 1942, LXXXVII. 3) és az apahidai (HUNYADY 1942, LXXXVII. 6) urnákon is, melyeket Hunyady a La Tène C időszak végére datál (HUNYADY 1944, 145). 2. Kézzel formált edények Egy másik leletcsoportot képviselnek a kézzel formált edények. A késővaskori kézzel formált edények elkülönítése nehéz feladat, mert a lelőhelyen több korszak hagyatéka is megtalálható, és ezen időszakok durva házikerámiája kevésben tér el egymástól. A meghatározást nehezítette, hogy a kelta objektumok majdnem mindegyike bolygatott volt más korszakból származó objektumokkal.

11 A késő La Tène anyag finom, korongolt áruit egész Európában a kézzel készült, durva kerámia kíséri. Nem korongolt edények nem csak a korai La Tène korból származó környezetben találtak, amely a Hallstatt formák továbbélése, hanem tipikus késő La Tène telepeken is. A kézzel készült edény fajták formáinak eredetét a magyar kutatás közös trák-szkíta és illír gyökerekre vezeti vissza (BÓNIS 1969, 188-189; HUNYADY 1944, 51-56), a kései La Tène korban pedig dák hatást mutatott ki B. Bonis Éva. A Gellérthegy tabáni leletanyag durva házikerámiájából három típust különít el, amelyeket biztosan az időszak jellemző kézzel formált kerámiájának tart (BÓNIS 1969, 188-189.). Ezek a következők: 1. A csonkakúp-formájú füles tálak, amelyeket a magyar kutatás dák tálnak nevez. Ez az edényfonna Sziléziától a Balkánig megjelenik az időszámításunk kezdetén (BÓNIS 1969, Abb. 17. 23; Abb. 34. 19; Abb. 42. 23). 2. Vékony, magas vödörformájú edények kihajló peremmel. A szkíta és illír edényektől ez a kihajló perem különíti el. Díszítésükre jellemző, az ívelt, ujj benyomásokkal díszített girlandok, lyukkal tagolt rozettajellegü bütykök, az edény alsó részén egyenes vagy srég barázda, lapos bütykök (BÓNIS 1969, Abb. 17. 24; Abb. 42. 22; Abb. 87. 26). 3. Alacsony, vödörformájú behúzott peremű fazekak, amelyek több ősi szkíta-illír formára emlékeztetnek (BÓNIS 1969, Abb. 22. 7; Abb. 25. 10; Abb. 50. 19; Abb. 62. 10). A Szegvár-Kontra-parton előkerült kézzel készült edények (virágcserép alakú edények, fazekak, tárolóedények) a második és harmadik csoportba sorolhatók. Ezek anyagukban, formájukban, díszítésükben eltérnek a korongolt anyagtól. (4. kép 1-6; 5. kép 1-2, 4-7; 6. kép 1-2) Ezek az edénytöredékek az 1. ház és a 97. házból kerültek elő. Jellemző ezekre az edényekre, hogy kerámiazúzalékkal soványítottak, rosszul, foltosán égetettek, felületük durva, kissé fényezett. Körömbenyomással illetve körömbenyomással, rovátkolással tagolt bordával díszítettek. Az edények párhuzamait Magyarországon a Dunától keletre, Erdélyben és volt Jugoszlávia északi részén találjuk meg. A romániai késővaskori leletanyag összefoglalásában, a Crisan a Illa. fázisba sorolja az ilyen típusú leleteket (CRISAN 1969), és a Kr. e. 100 és Kr. u. 100 időszakra keltezi. A Gomolavai és a Budapest-tabáni (BÓNIS 1969, Abb 52. 15 19, 22-26; Abb 57. 28; Abb 58. 25; Abb. 93. 17-19, 25-28; Abb 95. 25) leletanyagban is megtalálható ez a típusú kerámia. Jovanovié hasonló leletanyagot közöl a VIb. fázisra keltezett leletek között, és dák kerámiának tartja (JOVANOVIC JOVANOVIC 1988, 200). Jó párhuzamokat találunk a Budaörsön feltárt késő La Tène település anyagában is (OTTOMANYI 2005, 112 119. Abb. 14. 4-9; Abb 17. 5-8; Abb. 18, 6; Abb 19). a) Virágcserép alakú edények. A 97. házból került elő egy kisméretű virágcserép alakú edény (6. kép 1; 9. kép 1). Legjobb párhuzama a bodroghalmi temető 4. sírjából került elő (HELLEBRANDT 1999, 257 LXVII. 11). A temetőt az előkerült kerámia és fibulák alapján La Tène Cl időszakra keltezik. Ugyanez az edénytípus megtalálható a scordiscus leletanyagban is (JOVANIVIC Ï975, 169, Fig. 13). Az edénytípus analógiáit megtaláljuk a Budapest-tabáni kelta leletanyagban is (CRISAN 1969, 161. Fig. 73. 4; 162. Fig. 75. 3; BÓNIS 1969, Abb. 87. 25). Hasonló edény Csongrád-Vidreszigeten is előkerült (GOLDMAN 1971, 3. ábra). Ezt a formát Hunyady szkíta eredetűnek tartja (HUNYADY 1944. 55), és a kelta leletanyagba való bekerülését a La Tène C időszakra teszi és egészen a La Tène D időszakig megmarad. b) Csuprok, fazekak: Kis méretű levágott peremű hordó formájú edények töredékei mindkét házból kerültek elő.(4. kép 1-2, 4; 5. kép 1-2, 4-6) Ezek az