Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

EKE ISTVÁN: A Szegvár Kontra-parti késővaskori telep

Külső felülete simított, kis részen textillenyomat látható. Fá: 10,4 cm, Ma.: 7,9 cm, V.: 0,7 cm (6. kép 2). 2. Edény oldaltöredéke. Korongolt, sötétszürke, csillámos homokkal soványított edény oldaltöredéke. Felületén párhuzamosan, vékonyan bekarcolt vonalak futnak. Ma.: 5,3 cm, Szé.: 8,4 cm, V.: 0,7-1 cm. 3. Edény peremtöredéke. Korongolt, szürkésbarna színű, homokkal soványított, erősen kihajló peremtöredék. Ma.: l,7cm, Szé.: 3,2 cm, V.: 0,7 cm. 340. gödör (12. kép): Nagyméretű, viszonylag sekély gödör. Alja kitapasztott. Kemény, szürkésfekete egynemű betöltéséből főként állatcsontok és egy kerámiatöredék került elő. 342. gödör (12. kép): Nagyméretű, kemény, homogén, szürkésfekete betöltésü gödör. Betöltéséből sok állatcsont került elő. Leletanyag leírása: 1. Edény oldaltöredéke. Kézzel formált, kívül világosbarna, belül szürkésbarna, kerámiazúzalékkal soványított edény oldaltöredéke. Szé.: 6,8 cm, V.: 1,4 cm. 365. gödör: Szürkésfeketc foltja bizonytalanul jelentkezett. Bontása során kevés leletanyag került elő belőle. A gödör betöltése rendkívül kemény, szürkésfekete iszap volt. A szürke és fekete rétegek jól elkülöníthetők voltak a betöltésben. A gödör betöltése más kelta gödrökéhez nagyon hasonló volt. Falai függőlegesek, alja egyenes, rétegesen feltöltődött, rendkívül kemény, szürke, és fekete rétegek változnak benne. Átm.: 150 cm, mélysége 1 m. Leletanyag leírása: 1. Edény aljtöredéke. Korongolt, szürkésfekete színű, csillámos homokkal soványított, edény aljtöredéke. Alján két párhuzamosan futó, bekarcolt vonallal díszített. Fá: 11 cm, Ma.: 4,3 cm, V.: 1.4 cm (5.kép 3). 368. gödör (12. kép): A gödörnek csak fele esett a szelvénybe, csak ezt a részt bontották ki. Enyhén teknősödő formájú gödör. Betöltése lágy, morzsás fekete föld volt. Több csont és cserépdarab került elő a kibontott E-i részből, a D-i rész a szelvényfal alá esett, és nem bontották ki. Átmérője 132 cm, mélysége 90 cm. Leletanyag leírása: 1. Hombár oldaltöredéke. Korongolt, kívül szürkésfeketc, belül világosszürke színű, jól iszapolt homokkal soványított hombár oldaltöredéke. Törésfelülete kívül-belül barna, középen szürke. Külső felülete párhuzamos sávokban felfényezett. Ma.: 18 cm, Szé.: 14,2 cm, V.: 1,1 cm (7. kép 9). 2. Edény oldaltöredéke. Korongolt, kívül fekete, belül szürke, jól iszapolt homokkal soványított, edény oldaltöredéke. Külső felülete felfényezett. Ma.: 4,7 cm, Szé.: 3,9 cm, V.: 0,8 cm. A településszerkezet A feltárt területen, a biztosan La Tène korinak tekinthető objektumok igen elszórtan helyezkedtek el. Ezek közül a két házzal foglalkozom részletesebben. A késő vaskorban a kelta telepekre egy részére jellemző volt, hogy igen kis kiterjedésüek, és rövid ideig voltak lakottak (MARÁZ 1973, 55). A kelta oppidumok mellett egész Európában megtalálhatók az 1-2 házból álló tanyaszerű lakóhelyek. Ezekről a majorságokról Ceasar: Commentarii De Bello Gallico című művében többször is említést tesz (idézi MARÁZ 1973, 59. 72. lábjegyzet). Az objektumok kevés száma, és szórt elhelyezkedése a Dél-Alföldön feltárt késővaskori telepekre jellemzőnek mondható. Csongrád-Vidrc szigeten feltárt, késő La Tène kori telepen (GOLDMAN 1971, 53-61.), két ház illetve egy kemence került elő. Oszentiván VIII lelőhelyen is csak szórványosan kerültek elő kelta cserepek (PÁRDUCZ 1941, 175). A Hódmezővásárhely melletti Fehértó partján Banner János és Párducz Mihály tárt fel kelta objektumokat, melyek között földbe mélyített házak is voltak (BANNER 1943, 195-201; PÁRDUCZ 1944-1945,62-80). A házakra jellemző, hogy lekerekített téglalap alakúak, hossztengelyük kelet-nyugati irányú. Az 1. ház keleti és nyugati fala mellet, közepén egy-egy cölöplyukat találtak, ahol a tetőszerkezetet tartó ágasfák voltak. A falak mellet talált kis méretű lyukak a sövényfalat alkotó karók nyomai. A házból előkerült tapasztás darabok lenyomatai is sövényfalú házra utalnak. Hasonló lehetett a 97. ház is, bár a szerkezetére utaló nyomok nem voltak biztosan megállapíthatók. Ez a háztípus a késő La Tène korban általánosan elterjedt volt a Kárpát-medencében. Hasonló szerkezetű házakat tártak fel Csongrád-Vidre szigeten (GOLDMAN 1971, 53-61), Csanytelek-Palén (A. PÁL 1994, 229-237.), Lebenyben (PUSZTAI 1967. 5-11), Szelevényben (CSEH 1999, 172), Budaörsön (OTTOMANYI 2005, 75). Zala megyében 13 ilyen házat tudtak megfigyelni (HORVÁTH 1987, 69-74). Legújabban a Sajópetribcn feltárt kelta falu monografikus feldolgozása jelent meg, ahol ez a háztípus is gyakran előfordult (SZABÓ et al 2007, 201-219). Ezekre a házakra közösen jellemző, hogy lekerekített téglalap alakúak, kelet-nyugati hossztengelyük van, a két rövidebb oldal közepén egy-egy cölöplyukkal, gyakran lesározott vagy döngölt padlójúak. Több esetben is tűzhelyet, vagy tüzelésnyomot tudtak