Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Simon András: A település, a népi építészet és a gazdálkodás néhány vonása a dél-zalai szőlőhegyeken

74 Simon András évente 2-3 alkalommal tudtak így szénának való füvet vágni. A szőlőparcellák közvetlen vége szinte elképzelhetetlen volt egy-egy ribizli-, egres- vagy málnabokor nélkül. Vidékünk a szelídgesztenye elterjedési sávjában fekszik, s a szőlőhegyek nagy részén a gyümölcsös övezetben, de a meredekebb oldalakon egészen a völgytalpig lehúzódóan gesztenyéseket látni. Sajnos az elmúlt 10-15 évben a gesztenyefákat támadó betegség elpusztította az állomány egy jelentős részét. A gesztenyések sávját annyiban megkülönböztetném az alma-, körte- és egyéb gyümölcsfákból álló gyümölcsösöktől, hogy míg ezek egy-egy gazda birtokán az egyéni fajtaválasztás és ültetés alapján alakultak, addig a szelídgesztenyések, mint őshonos növénycsoport, többnyire összefüggő sávban borították a domboldalt, elterjedésük határait az ember ritkítással, vágással alakíthatta.

21 A gesztenyések táj meghatározó jellegét a Kisrécse határában található szőlőhegy: Gesztenye-hegy neve is őrzi. A gesztenyések aljában, főként ha az már a vizenyősebb részekig lenyúlik, égerfákat találunk (ezt berekfának, berökfcmak nevezték), amit leginkább épületfának hasznosítottak. A meredek, másra nem alkalmas oldalakban akácosok (agárcás) is lehetnek, melyek szőlőbeli karónak, tűzifának való fát adnak. A dombvonulatok alsóbb részeit övező akác-, gesztenye- vagy tölgyes erdőket egyszerűen a//nak ('alj') nevezték. A szőlő-gyümölcs köztes- vagy vegyes termesztés - szemben az alföldi szőlőterületek gyakorlatával általában a Dunántúlon, közelebbről a dél-zalai szőlőhegyeken nem volt jellemző. A karós támrendszerű szőlőkben azonban a legutóbbi időkig álltak kisebb termetű, a tőkéket jelentősen nem árnyékoló gyümölcsfák: szinte kizárólag őszibarackfák. Legtöbbjük apró termésű, de zamatos gyümölcsöt hozott, gyakran maga a fa is magról kelt. Ezek a fák leginkább rendszertelenül, ritkásan elszórva tűntek fel a szőlősorok között.

22 A sematikus birtokszerkezet művelési ágak szerinti következő zónája a szántóföld. Ez a domboldalak alsó harmadát tette ki, de csak lankásabb domborzati viszonyok között volt lehetőség kialakítására. A vizet jobban megtartó, összegyűjtő enyhe lejtésű talaj elegendő nedvességet biztosított a mélyre nem hatoló gyökérzetű gabona (búza, rozs) vagy kukorica számára. Ugyanebben a magasságban a lejtősebb térszíneket kaszálóként hasznosították. Ahol több hektárnyi összefüggő, egyben művelhető területet tettek ki az ilyen szántók vagy legelők, ott e birtokrészeket kollektivizálták, tsz tulajdonba vonták. Legalsó szintként két dombsor közötti szélesebb völgy esetén - a völgytalp sík felületén a takarmánykészletezés forrásául szolgáló rétek, állattartásra alkalmas legelők lehetnek. Leggyakrabban itt fakadnak a források, vagy itt ásnak kutat, hogy a szőlőhegy sok gondot jelentő vízellátását megoldják. A dombháton sorakozó pincékhez gyalogosan, két vödröt kézben cipelve hordták fel a kutivizet. Az itt felvázolt magassági övezetek szerinti birtokhasznosítás egy olyan általános modell, amelynek variánsaival, az eltérő környezeti viszonyokhoz és a gazdálkodás céljaihoz, nagyságrendjéhez való igazodásával találkozhatunk a szőlőhegyeken. A részletesen bemutatott sémától nagyobb eltéréseket mutató elrendeződést is megfigyelhetünk a vizsgált területen, mely jelenség mindenképpen említésre méltó, de arányaiban jelentős kisebbséget mutatott a korábbi időkben is. A letenyei Öreg- és Kurtahegy esetében nem a gerincen, hanem a völgyi utak mentén sorakoztak/sorakoznak a présházpincék, s a felettük lévő domboldalt müvelik - itt is a szőlőgyümölcs-szántó övezetesség elve alapján - a gazdák.

23 A következőkben - Kovács Katalin idézett felosztását vezérfonalként használva - megkísérlem a szőlőhegyen fellelhető üzemtípusokat, azok épületeit, valamint lakóinak, használóinak életmódját bemutatni a két világháború közti időszaktól indulva. A szőlőhegyi épületek jellemzésénél Vincze István csoportosítását, illetve Kecskés Péter - Vincze rendszerezésének alapelveit megtartó, s a felosztást tovább árnyaló - tipológiáját használom.

24 /. Falubeli lakóház vagy lakrész, a portán található gazdasági épületekkel, a határ különböző pontjain található birtokrészekkel. Területünkön legritkábban fordul elő a szőlőhegy esetében. Ha ugyanis a gazdának a szőlőhegyen szőleje is van, legalább egy kezdetleges, egyosztatú feldolgozó-tároló épület van a területen. Még akkor is, ha a falu közvetlen határában, szinte a lakótelek folytatásában indul a szőlőhegy (pl. Valkonya). Leginkább ideiglenes esetben állhat fenn ez a szőlőhegyihatárbeli épület nélküli településszerkezeti osztottság, amikor a birtokos olyan szőlőhegyi telket vásárol, amelyen maga telepít szőlőt, de ilyenkor is törekszik mielőbb hajlékot, pincét - ahogy itt a szőlőhegyi lakófeldolgozó-tároló építményeket nevezik - emelni rá. Megint csak igen ritka, hogy a szőlőhegyen a falubéli gazda csak nem szőlővel beültetett birtokrészt (kaszálót, szántót, erdőt) bírna, amelyen nem szükséges semmiféle épület megléte. Az ilyen birtokrészek mellett általában a szőlőhegy más részén szőlővel, épülettel rendelkező teleket is magáénak tudhat a gazda. E típus tehát a határ nem szőlőhegyi részein fekvő művelt területek viszonylatában áll fenn.