Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Horváth László: Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye)

Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye) 37 lyeit, hanem nagy számban Dél-Pannóniában is, részben késő kelta, részben kora császárkori környezetben, de Erdélyből is ismert késő kelta lelőhelyekről (HORVÁTH 1998, 65, 68). A forma ferde bevagdosással díszített változatai, a Horváth F. által vizsgált területen, szórtan helyezkednek el és előkerülési körülményeik szerint késő kelta, valamint római koriak (HORVÁTH 1998, 71). Ezeknél a fazekaknál jellemző a soványításra használt anyag is: legtöbbször a mésztartalmú tört kagylóval soványították az agyagot és gyakran a kiégetés után lyukacsos felület alakult ki. Horváth F. szerint az ilyen soványítású példányok kivétel nélkül kora római anyagban fordultak elő, azonban sajnos ezek a leletek csak felszíni szórványok. Az ásatási leletek alapján ez a metódus a késő kelta (LT D2) időszakban kezdődik (Esztergom-Szentgyörgymező 8/74, Tokod-Szorosok), de a római időkben később is folytatódik a kagylóval történő soványítás (HORVÁTH 1998, 72). Véleményünk szerint ennek a fazék formának az elterjedését nem lehet etnikumhoz kötni, inkább egy általánosan és a grafitos edények utánzataként egyre jobban elterjedt típusnak véljük. A magyarszentmiklósi daraboknál mindenképpen a LT Dl-re való keltezést tartjuk elfogadhatónak.

3 Az utóbbi években a Dunántúl nyugati részén, tehát távol a Horváth F. által vizsgált területtől, Nagykanizsán és környékén több hasonló fazék töredékei kerültek elő (NagykanizsaPalin, Szociális Otthon; Nagykanizsa-Inkey kápolna, Zalacsány-Kőfejtő dűlő)

4 és mindegyik esetben olyan körülmények között, hogy késő kelta településre kell gondolnunk. A soványító anyag alapján történő keltezéssel, vagyis hogy mindegyik ilyen soványítású darab automatikusan LT D2, vagy kora római legyen, óvatosan bánnánk. A Nagykanizsa-Palin, Szociális Otthon lelőhelynél ugyan van arra jel, hogy a házak és az objektumok egy része római kori bennszülöttek hagyatéka,

5 azonban a kelta települést itt több periódusban is használták. A további vizsgálatoknak kell kiderítenie, hogy ezek a települések megérték-e a római kort.

6 A forma legnyugatibb előfordulását a Leibnitz melletti Frauenbergről (Steiermark) ismerjük (ARTNER 1998-1999, Taf. 25, 323). Az Esztergom környéki és a legnyugatibb előfordulás közötti területről, Dél-Zalából mostanában felszínre került hasonló példányok arra figyelmeztetnek, hogy a köztes részeken lévő lelethiány mögött egyszerűen a kutatás hiánya húzódhat meg. Az újabban Budaörsön talált fazekak ennek a kézzel formált fazéktípusnak a fiatalabb variánsai (LT D2, késő kelta/kora római átmeneti időszak), közöttük van ferde bemetszésekkel díszített darab is, de azt még finom fésűs díszítéssel is ellátták (OTTOMÁNYI 2005, Abb. 17, 6). Ottományi K. ugyancsak kitér a keltezésnél nagyon jó támpontokat adó gomolavai hasonló példányokra, hangsúlyozva, hogy a fazéktípus már a Kr.e. 2. század második felében, végén megjelenik, a legtöbb darab azonban a Kr.e. 1. század közepétől a végéig tartó rétegből látott napvilágot (OTTOMÁNYI 2005, 113).

7 A Vinkovci környéki kelta települések késő LT, nemrég közreadott kerámia anyagában a tárgyalt fazéktípus kézzel formált változata (D2b) 61 darabszámmal szerepel, a legtöbbjük díszített (fésűs, vagy ahhoz hasonló, néha ujjbenyomkodásos), de vannak díszítetlen darabok is. (DIZDAR 2001, 81-82, Slika 12, Prilog 13). A kézzel formált pannóniai római kori bennszülött kerámiákkal legutóbb a Páty-Malomi-dűlő lelőhely ásatási eredményeinek közlésekor foglalkoztak behatóan. A magyarszentmiklósi példányok a Horváth F. osztályozása szerinti I. 2 típusába sorolhatók, Pátyról azonban csak két darab tartozott ebbe a típusba (HORVÁTH 2007, 304-305). A fentiekből láthatjuk, hogy a „semmitmondó" kerámiának látszó fazék töredékek, milyen fontos szerepet kaphatnak a keltezésnél. A magyarszentmiklósi töredékeknél, mint korábban már jeleztük leginkább a LT Dl-re való keltezést tartjuk valószínűnek. Agyagkalapács, gyerekjáték vagy attribútum? A magyarszentmiklósi ásatás talán legérdekesebb lelete az agyagkalapács (4. kép 3,11. kép 3), amely az A/l. objektumból került felszínre. Hasonló leletet hosszú ideig nem találtunk a kelta szakirodalomban, míg egy szerencsés véletlen tudomásunkra hozta, hogy nem egyedülálló a magyarszentmiklósi kelta agyagkalapács.

8 Az analóg lelet a Sárvár-Móka-dűlő 6. lelőhelyen került elő kora római település feltárásakor.

9 A sárvári agyagkalapács (11. kép 2a—b) Lelőhelye a Sárvártól északkeletre található Mókadűlő (6. lelőhely), ahol a várost elkerülő 84-es út nyomvonalán végeztek 2002-ben megelőző régészeti feltárást. A lelőhely a Gyöngyös patak egykori medrének nyugati és keleti partján helyezkedik el. A nyugati részen egy több periódusban (LT B-C) is használt kelta falu 18 objektuma (házak, fazekassággal és fémművességgel foglalkozó műhelyek, gödrök) került feltárásra, míg a keleti oldalon többek között egy 1-2. századi római kori bennszülött település objektumai láttak napvilágot. Az agyagkalapács a 148. objektumból került elő, amely egy nagyjából 4 x 3 nies, lekerekített sarkú téglalap alakú, vízszintes aljú gödör. Oldala egyenes, nyugati felében kisebb paticskupac volt. Délkeleti végében egy ívelt falú, sárgás