Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Horváth László: Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye)

34 Horváth László Besimított díszű kerámia Magyarszentmiklóson összesen 8 edény töredékein (32,34,41, 107, 110, 111, 114, 136) figyelhettük meg a besimított díszítést, ez 6,9 %-ot jelent a kerámia anyagon belül.

2 Ez az arány, vagy ennél valamivel magasabb jellemző általában a kárpát-medencei késő kelta településekre. A kutatás általános véleménye szerint a besimított díszítés technikájának gyökere a korai vaskori Eszak-ltáliába és a nyugati kelta világba vezet, de virágkora a késő kelta időszakra tehető. A hazai kelta kerámiákon a közép LT végén (LT C2) jelenik meg ez a díszítési forma, s szinte egyeduralkodóvá válik a LT D idején (BÓNIS 1969, 174-176; OTTOMÁNYI 2005, 105). Nagy kedveltségnek örvendett Dél-Pannóniában (JOVANOVIC 1988, 200; DIZDAR 2001, 122), és Szlovákiában is a késő kelta időszakban (BENADIK 1971,495-496). Morvaországban ugyancsak a LT C2 idején jelenik meg az edények külső oldalán is a besimított díszítés (a belső díszítés már az előző horizontban előfordul), de itt is az utolsó horizontban, a LT D idején lesz a legkedveltebb (MEDUNA 1980, 94, 142-144). Magyarszentmiklóson a besimított díszítés különböző edény formákon fordul elő: 1. Lapos, behúzott peremű tál belsejét (110) díszítették vízszintes vonalakkal. 2. Gömbölyű vállú, bikónikus formájú edény nyakát díszíti az árkolások mellett két besimított hullámvonal (107). Az edényhez akár tartozhatott két fül is (pszeudo-kantharos). 3. Kétfülű (pszeudo-kantharos) edények fültöredékei lehettek a 111, 114 számú darabok, az egyiken hullámvonal, a másikon fenyőág minta van. Mindegyik fülön lévő mintára találunk példát a késő kelta időszakból (BÓNIS 1969, Abb. 47, 34; JOVANOVIC 1988, T.XXI, 5). 4. Néhány edénytöredéken a felület polírozásakor alakult ki sávosan besimított felület, amely lehetséges, hogy néha az egyenetlenség következménye (34, 41), azonban két töredéken (34) kétségtelen a ferde rácsminta nyoma. Pecsételt díszű kerámia Csupán két db. pecsételt díszítésű edénytöredék került felszínre az ásatáson, mindegyik az A/l. ház betöltéséből származik (7, 8). Mindkettő a ritkábban előforduló mintákhoz tartoznak. Az egyszerűbb és valamivel gyakoribb a kör alakú, befelé fogazott minta (7), amely rozetta hatását kelti (Pl. BÓNIS 1969,Abb.5, 5; 13, 12; 87, 7). A másik bepecsételt mintánál (8) egy nagyobb körbe három kisméretű pont-körös mintát ütöttek be és a nagyobb körökből 4-3-2-1 csökkenő számmal háromszög alakú mezőt alakítottak ki. Kétfülű edények („Pszeudo-kantharos ") Néhány edényforma és a megmaradt kétségtelen bizonyíték, a fültöredékek utalnak arra, hogy Magyarszentmiklóson is több kétfülű edény, pszeudokantharos tartozhatott az edény készletükhöz. Ilyen öt darab fültöredék (32, 111-114), kettőn besimított díszítéssel, került felszínre két objektumból (A/l, A/3), és egy nyakán besimított díszű bikónikus formájú edény (107) lehetett eredetileg kétfülű. A kelták lakta területeken csak a Kárpát-medencei edényművességre jellemző a kantharos forma és több példányt is díszítettek zoomorf-anthropomorf ábrázolásokkal. Ezeknek a pszeudo-kantharos edényeknek a virágkora a Kr.e. 3-2. század, kialakulásukban görög és itáliai hatáson kívül a helyi illyro-pannon és a szkíta előzmények is szerepet játszhattak (KRUTA-SZABÓ 1982; SZABÓ 2005, 148-150). A kétfülű edények egyszerűbb, de legtöbbször besimított díszítésű változatai elsősorban a késő kelta időszak szkordiszkuszok lakta területén, Dél- Pannóniában fordulnak elő gyakran, ahol erős volt az autochton kultúra hatása (DIZDAR 2001, 119). Gomolaván csupán a legfiatalabb horizontban nincs kétfülű edény, az első kettőből viszont annál több került napvilágra (JOVANOVIC 1988, Prilog lb, 3. típus). A dunántúli késő kelta településekről is, de kevesebb számban ismerünk hasonló kétfülű edényeket, ill. töredékeiket, így például Gellérthegy-Tabánból (BÓNIS 1969, 181), Balatongyörökről (HORVÁTH 1987b, P1.V,1) Budaörsről (OTTOMÁNYI 2005,102-103, Abb. 12, 2), vagy az újabb dél-zalai feltárásokból (Lásd a 4. jegyzetet). Grafitos-fésűs kerámia Magyarszentmiklóson 13,9 % a grafitos edénytöredékek aránya (44-51, 54, 56, 95-99, 137), melyek közül több darabnál nem látható a fésűs díszítés azért, mert a fazék díszítetlen része maradt csak meg (pl. nyakrész, aljtöredék), vagy egyáltalán nem volt díszítve. A grafítos anyagú fazekak töredékei a legváltozatosabb peremformát és díszítést mutatják. Ez a változatosság nagyon megnehezíti a darabok rendszerezését, tipologizálását, de nemcsak mi vagyunk ezzel így, hanem számos kutatónak is nehézséget okozott a grafítos fazekak osztályozása és az az alapján történő keltezés. Kappel I. a manchingi anyag feldolgozásánál területi formacsoportokat („Formengruppe") igyekezett elkülöníteni (KAPPEL 1969). G. Wieland a szájrész kialakításának pontosabb megfigyelésével