Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Balogh László: Utószó

272 Utószó Több mint 50 nívós könyve, tanulmánya, cikke jelent meg, még névtörténeti kutatásokkal is foglalkozott. (Az interneten 19 találat szólt Kerecsényi Edithez köthető szakkönyvről.) A Thúry György Múzeum minden gyűjteménye - a helytörténeti, a képzőművészeti, a metszetgyűjtemény, a könyvtár, a néprajzi gyűjtemény, a numizmatikai, a régészeti, a történeti dokumentációs tár - mind-mind mesélni tudna és tud Kerecsényi Editről. Még a (nekem oly kedves) régi „Erdő és ember Zalában" című kiállítás is hozzá köthető. De pl. a Göcseji Falumúzeum, a galamboki tájház létrehozásában is részt vett. Kerecsényi Edit kutatói területe nagyon széles körű volt: gazdálkodás, kismesterségek, népviselet, építkezés, népi díszítőművészet, lakáskultúra, a nők helyzete a paraszti társadalomban, nemzetiségi és magyarságkutatás, helytörténeti és régészeti problematika. Tudjuk, hogy az életet nem azok a napok jelentik, amelyek nyom nélkül elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk., Mi őrizünk Edit nénit legjobb emlékezetünkben: beépült a múzeumunk évgyűrűibe, a falakba, a fejünkbe és a lelkünkbe. О volt az igazi lokálpatrióta: mi, mai lokálpatrióták sokat tanulhatunk tőle: azt, hogy minden helynek lehet géniusza, kötődhetünk a lakóhelyhez és környékéhez, a kisebb-nagyobb közösségekhez. Ez adhatja identitásunkat, az igazi helyi értékeket! Mondom mindezt a városlakó polgárokat és a környékbelieket képviselve - megtisztelve, hogy egy ilyen „értékes" alkalommal szólhatok. (Büszke vagyok rá, hogy a Kanizsai Enciklopédia (1999) szócikkeit illetően társszerzője lehettem Edit néninek.) Példa számomra, és jó lenne, ha a fiatalok számára is példa lenne hivatástudatos munkakedve és munkabírása, mely nyugdíjas korában sem csökkent. Jellemző, hogy értékes fotófelvételek ezrei még ma is feldolgozásra várnak jelezve a gazdag életútját. Kerecsényi Edit még látta a zalai és a somogyi falvak régi paraszti életmódját, - ezért ma akár irigyelhetjük is - azt a kort, amikor az ember abból élt, amit a táj, leginkább az erdő adott. Kerecsényi Edit - az általa gyűjtött tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó gyűjtőfüzetek tanúsága szerint - egységben látta a történelmi Zala megyét Lendvától Kiskanizsán - Nagykanizsán át Keszthelyig. Mára, sajnos, megszűnőben van a falu és a város közötti különbség. így felértékelődnek azok a gyűjtemények, mely a nem is olyan régi különbözőségeket oly gazdagon felemlegetik, mint múzeumunk gyűjteményei. A Kerecsényi Edithez kötődő nagy forrásértékű adattári és sokszínű tárgyi anyag mint hagyaték szép feladatot ró ránk, ha méltó örököseivé akarunk válni. Ebben a vonatkozásban már Kerecsényi Edit az adatközlő, s úgy érzem vannak méltó gyűjtök és feldolgozók - különös köszönet ezért most Kunics Zsuzsának. Számomra, szimbolizálva a városlakó érdeklődő kíváncsi embert, tanulság az: a múltat nem lehet végképp eltörölni, az idő kútja mélységes mély ugyan, de nem nyelte el végleg őseink szépséges kezenyomát. Mint ahogy Kerecsényi Edit emléke is tovább él, akár tárgyszeretetünkben, akár méltón emlékező lokálpatrióta vagy patrióta hozzáállásunkban. Kedves Edit néni, köszönjük! Balogh László lokálpatrióta Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Oktatási Kulturális Ifjúsági és Sportbizottság elnöke