Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Horváth László: Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye)

ZALAI MÚZEUM 16 2007 25 Horváth László Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye) 1. Bevezetés Az elmúlt években többször is foglalkoztunk a Magyarszentmiklós északi határában lévő, több korszak emlékeit magába foglaló lelőhellyel. Először húsz évvel ezelőtt, 1987-ben tettük röviden közzé a lelőhely északkeleti részén feltárt három késő kelta objektumot, de akkor nem került sor az objektumokból felszínre került leletek közlésére, csupán megemlítettük azokat (HORVÁTH 1987a, 64). A lelőhelyet ugyancsak röviden ismertettük a Nagykanizsa város monográfiájában is (HORVÁTH 1994, 107). Legutóbb pedig a lelőhely déli részén végzett leletmentésünkkor felszínre került római kori, ló alakokkal díszített edényt publikáltuk (HORVÁTH 2005). Jelen tanulmányunkban a lelőhely kelta kori emlékeit adjuk közre - közöttük egy rendkívüli lelettel, az agyagkalapáccsal -, melyek egyik része településről, a másik egy kisebb temetőből származik. Magyarszentmiklós északi határában, az északra lévő szomszédos faluba, Magyarszerdahelyre vezető dülőút keleti oldalán egy több, kisebb-nagyobb kiemelkedéssel tagolt, kelet felé fokozatosan lejtő homokos hát húzódik. Ezt a területet Kökényfai-, vagy Újréti-dűlőnek nevezik, északról és keletről a Kürtösipatak széles ártere határolja. Az 1978-ban és az azóta többször végzett terepbejárásainkkor a dombháton és a keleti részen négy, egymástól nagyjából elkülönülő részből álló lelőhelyet figyeltünk meg (1. kép 1. A-D). A tanulmányunkban az „A" és a „D" részen talált jelenségekkel és leletekkel foglalkozunk. Az „A" jelű területen két késő kelta, félig földbe mélyített házat és egy vermet (A/1-3.obj.) sikerült feltárnunk a terepbejárást közvetlenül követő leletmentésünkkor. A negyedik objektum itt egy késő bronzkori hulladékgödör volt. A dűlő délkeleti, a „B" jelű részén jellegtelen őskori és népvándorláskori objektumok feketés foltjait figyelhettük meg. Ettől nyugatra, egy kissé laposabb dombrészen („C" rész) több, félig kiszántott késő bronzkori (BD-HA1) hamvasztásos sírt találtunk, valamint egy késő római kori, szántás által erősen megbolygatott objektumot. Néhány sírt és a római kori objektumot a leletmentéskor feltártuk, az utóbbiból kerültek felszínre a ló alakokkal díszített unikális korsó töredékei (HORVÁTH 2005). A dombhát tetejének keleti oldalán, közvetlenül a dűlőút mellett („D" rész) két félig kiszántott kelta sírt figyeltünk meg, ill. tártunk fel. A továbbiakban először a kelta település leletmentésének, majd a két sír feltárásának eredményeit közöljük. 2. A kelta település (1. kép 1 „A" rész, 2. kép 1) A lelőhely északkeleti részén, az „A" jelű kis dombháton, mely közvetlenül a Kürtösi-patak árterének szélén van és nem sokkal magasabb az ártérnél, a mélyszántásban nagyon jól meg lehetett figyelni 1978ban az objektumok foltját. Ezekre az elszíneződésekre bontottunk rá négy szelvénnyel a leletmentésünkkor, mintegy 160 m

2-t vizsgálva át. Összesen három kelta kori és egy késő bronzkori objektumot tudtunk már csak feltárni, és amennyiben még több települési jelenség volt ezen a részen azt a mezőgazdasági művelés és az erózió megsemmisíthette. A három kelta kori objektum közül kettő félig földbe mélyített ház volt, míg a harmadik egy előteres veremnek bizonyult. A/l. obj., ház (2. kép 2/2) Lekerekített sarkú, téglalap alakú, 450 x 350 cm alapméretű, félig földbe mélyített ház. Nyugat-kelet hossztengelyű, oldalai erősen kifelé ívelnek, a nyugati, rövidebb oldalánál egy nagyméretű cölöplyukkal, mely kúposán végződik és 150 cm mély. A keleti oldalánál nem találtuk meg a szelement tartó másik cölöplyuk nyomát, mivel ezt a részt egy nagyméretű rókalyuk megbolygatta. A ház 95 cm mélységű padlóját lapos homokkövekből alakították ki. Bejárata