Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kostyál László: Elutasítottból professzor. Kisfaludi Strobl Zsigmond és a képzőművészeti akadémia

Elutasítottból professzor 251 megerősítése volt, hisz a háború előtt és alatt elhalálozott több nagy tekintélyű mester, így Székely Bertalan (1910), Ferenczy Károly (1917), Zemplényi Tivadar (1919), Benczúr Gyula és Szinyei (1920).

6 Lyka elsősorban hozzá hasonlóan gondolkozó mestereket keresett, Benkhard Ágoston mellett ekkor került a főiskolára a nagy hatású Csók István, Vaszary János és Rudnay Gyula, akik jelentős támaszt képeztek számára a reformok megvalósításánál, amire igen nagy szüksége is volt. Lyka a korábbi adminisztratív egység helyett megteremtette a főiskola szervezeti egységét is. Az élén már nem az igazgató, hanem a választott rektori tanács állt, melynek tagságát kétévente megújították, s amely elnökét ugyancsak két évre maga választotta tagjai közül. Ennek célja a vezetési szemlélet esetleges megmerevedésének elkerülése volt. A rektori hivatal élére a főtitkár került, a gazdasági ügyeket a questor irányította. Az oktatásban a rajztanár- és a művésznövendékek részére egységes, kétéves elméleti alapképzést vezetett be, a teljes képzés négy éves volt. Az élő modellek utáni munka - legyen az fej- vagy egészalakos figura rajzolás-mintázása - óraszáma megnőtt, s szinte teljesen kiszorította a gipszfigurák és domborművek, illetve díszítményes lapok korábbi másolását. A tantárgyak közül megszűnt többek között az ékítményes rajz; a mozdulatkompozíció, az állatbonctan, a műhelyrajz, több más - így az építészeti, a geometriai és az iparművészeti tárgyak, valamint a szemléleti látszattan - óraszáma a figurális munka javára erősen redukálódott. A reform a főiskolán belül megvalósította a korábban elképzelhetetlen koedukciót, valamint a szabad tanárválasztást is. Nyaranta a hallgatókat a főiskola két állandó művésztelepén, Kecskeméten és Miskolcon foglalkoztatták, illetve több alkalmi művésztelepet is szerveztek,

7 ilyen volt például az 1920-as években a sümegi vagy a szombathelyi. A változtatásokkal Lyka egy korszerűbb szemléletet juttatott érvényre, ugyanakkor azonban ez a jelentős ellenérzéseket keltő szemlélet az ekkori progresszív művészeti törekvések irányába már kevés toleranciát mutatott, mondhatni ebbe az irányba már zárt volt. A reform célja az egységes képzőművészeti kultúra megteremtése volt, csakhogy ez a főiskolán belül sem járhatott sikerrel, miután az átalakítás heves ellenállást váltott ki. A tanári testület már 1920 októberében több sajtófórumon (Szózat X. 3, Virradat X. 29.) is megjelentette tiltakozását mind a reform, mind személyesen Lyka és Réti ellen.

8 Az 1921-es növendéki kiállítás kapcsán rendkívül éles sajtókritika fogalmazódott meg Csók és Vaszary növendékeivel szemben, kerek-perec kijelentve, hogy ilyen törekvéseknek nincs helye a főiskolán. A korszerű látásmóddal bíró, szuggesztív egyéniségű Vaszary párizsias elvei különösen szálkát jelentettek a konzervatív felfogásúak szemében. Egy évvel később Bosznay István és Zala György vezetésével folytatódott a támadás részben a velencei kiállításra küldendő magyar anyag egy részének megengedhetetlen szemlélete, részben az azt összeállító Petrovics Elek, részben ismét csak Lyka és Réti ellen, akiknek leváltását követelték. 1924-ben újabb roham indult a reformtanárok ellen.

9 Lykának tehát folyamatosan ellenszélben kellett kormányoznia a főiskolai reform hajóját, s ilyen háttérrel került sor 1924-ben három klasszicizáló akadémikus szobrásznak, az irredenta szobrok mestereinek tanári kinevezésére. „1924-ben - írta Kisfaludi Stróbl Zsigmond önéletrajzi könyvében - Lyka Károly meghívott két kollégámmal, Sidló Ferenccel és Szentgyörgyi Istvánnal a Cairo kávéházba, Lyka Károly előadta, szeretné, ha átvennénk a Főiskolán három tanszék vezetését (sic!), mint meghívott tanárok... fizetés nélkül. Furcsa volt ez az utóbbi feltétel, de mégis elfogadtuk. Érdekes, hogy 1908-ban el kellett hagynom a Főiskolát, és most tanárként tértem vissza. Hosszú éveken át neveltük az ifjúságot, míg végre 9 évi ingyen munka után a VII. fizetési osztályba jutottunk... Közben kormányfőtanácsosok is lettünk, majd Corvin koszorút kaptunk munkánk elismeréséül."

10 Nem tudhatjuk pontosan, mi állt Lyka elhatározásának a hátterében. 1923. november 21-én elhunyt Radnai Béla, a főiskola legtekintélyesebb szobrásztanára, pótlása sürgető volt. Strobllal és két társával Lyka már a következő év elején felvette a kapcsolatot. A szobrászok kevesebben voltak a festőknél, s talán nehezebb is lett volna politikailag nem kompromittálódott, de reformpárti és az új törekvések irányába nyitott mestereket találni közöttük. A három névből egyértelműen arra következtethetünk, hogy a reformok konzervatív ellenzői felé akart egy gesztust tenni, s a támadások valamelyest csitultak is. Tanszék vezetéséről persze nem volt szó, ezt Stróbl könyvének pontatlanságai közé kell sorolnunk, a fizetés nélküliség a főiskola sanyarú anyagi helyzetéből fakadt. ' i Egy évvel felkérésüket követően bár fizetéstelen, de kinevezett tanárrá léptek elő, ennek révén váltak a tanári kar teljes jogú tagjává.

12 A Horthy Miklós aláírásával, közösen megkapott kormányfőtanácsosi címet (1925) és a Corvin koszorút (1930) részben a hivatalos művészeknek szinte kijáró elismerő gesztusként, részben ennek a művész szerint is furcsa státusznak a kompenzálásaként értékelhetjük. Helyzetük rendezése érdekében egyébként a három szobrász több alkalommal is protestált. A rektori tanács 1931. szeptember 24-én tartott ülésén hármuk nevében Sidló Ferenc szólalt fel (annak ellenére, hogy Stróbl ekkor az akadémia frissen megválasztott rektorhelyettese), hangsúlyozva, mennyire tarthatatlan az a