Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Béres Katalin. Egy zalai kis falu, Ozmánbük az 1950-es években

Egy zalai kisfalu, Ozmánbük az 1950-es években 243 csak részben tudott eleget tenni, mert a pénzét pedig elvitték adóba, továbbá a tyúkhús beszolgáltatásnak pedig azért nem tett eleget, mert még a múlt éven le kellett adni az összesét, így aztán nem maradt semmi. Az idén 12 db csirkét keltetett, amelyek meg is vannak, azokat a beszolgáltatásba fogja adni, de többet nem tudott keltetni, mert pénze nem volt a tojás vásárlására. Továbbá pedig elmondta, hogy nincsen semmi etetni valója se, amivel tudná őket etetni, mert mindent le kell adni, nem marad semmi. Most már mindegy, úgyis tönkre kell menni, mert még a fejadagot sem hagyják meg, nem hogy még állatokat lehetne tartani. Ez azért már mégiscsak disznóság, amit mostan csinálnak az emberrel. " 28 1955-re már több mint 10 ezer Ft-ot tett ki az adótartozása, ennek fejében egy belső telkének árverezésre került sor, de az sem fedezte adósságait, így a családjára mondták ki az egyetemlegességet, vagyis rajtuk hajtották be adósságait. így járt Dervalics Sándor is, akinek 13 ezer Ft-os tartozását a Vas megyei Halastón élő vejének kellett kifizetni.

29 A kulákoknak tilos volt segítséget fogadni, a TSz tagoknak egyenesen megtiltották, hogy az osztályellenségnél dolgozzanak, amikor azonban a kitűzött határidőket nem tudták tartani, szabotázzsal vádolták őket, amiért nem fogadtak fel munkásokat.

30 1952-ben állandósultak a kulákok elleni zaklatások, a legkülönfélébb ürügyekkel citálták őket törvény elé. Csak néhány példa: Benedek József engedély nélkül vermelt burgonyát, a közellátás érdekét veszélyeztette Horváth Gyuláné, aki 15 kg zsírt nem adott le, Benedek László „a szőlő kapálását határidőre nem végezte el teljes mértékben", hat kulák a hízott sertéseit nem adta le határidőre, Benedek Sándor nem tett eleget silózási kötelezettségének. Egy másik Benedek Sándort (Simon) tetten érték, „amidőn családjával a... földjén lábonálló kb. 2000 öl kopasz piros búzáját aratta. Ezen alkalommal nevezett búzáját nem viaszérésben, hanem túlérésben aratta, minek következtében 10-15 %-os szemveszteséget idézett elő,... "

31 Paksa Sándor 26 holdas 7 gyermekes gazdát tiltott disznóvágásért fogtak perbe, lefoglaltak tőle 12 kg füstölt sertéshúst, 2 első és 2 hátsósonkát és 2 db oldalast. A házkutatást végző Pintér rendőr azonban nemcsak a húst foglalta le, hanem leakasztotta a szoba faláról a 2. világháborúban elesett fiú egyetlen arcképét is, majd ordítozva végighordozta a falun, mondván a kulák fasiszta katona képét őrzi a lakásában.

32 A per végül felmentéssel zárult,

33 a hús árát pedig a rendőrség kereste a községi tanácson és a városi húsboltokon, mert a feketevágók feljelentőit akarták belőle jutalmazni.

34 A családnak nem annyira a hús, mint az elesett fiú fényképének elkobzása fájt, amit sohasem kaptak vissza. A faluból 1950 és 1956 között 17 gazdát internáltak, vagy csuktak hosszabb - rövidebb időre börtönbe.

35 Egyiküket, Büki Pétert a vaspöri Simon Albert és társai hűtlenségi perében halálra ítélték és kivégezték, feleségét pedig fegyházba zárták, ahonnan félig megvakulva tért haza. (A börtönbe zárt és internált személyek közül 5 Benedek, 4 Büki, 4 Paksa és 2 Dervalics vezetéknevű volt.) A kulákok fiaira is kiterjedt az apák bűne, sorozásuk előtt káderezték őket, s a hadseregnél büntető zászlóaljhoz, munkaszolgálatra kerültek. 1953-ban Benedek Sándort (Simon) levették a kuláklistáról, ezután a vb. levélben kérte a katonai parancsnokságot, hogy fiát, Benedek Balázst tegyék át fegyveres szolgálatra. A parancsnok az alábbi sorokkal válaszolt a megkeresésre: „Mi a parasztpolitikában is figyelembe vesszük, hogy a kutyából nem lesz szalonna, s a kulákból soha nem lehet dolgozó paraszt még akkor sem, ha az illető teljesen vagyontalanná vállna. Mi nem folytatunk uszálypolitikát és az illető elvtárssal a következő időkben is úgy fogunk bánni, mint egy katonával illik, függetlenül attól, hogy kulák-e vagy sem. "

36 A kulákok elleni intézkedések hamar elérték céljukat. A gazdák egy része 1950-tól folyamatosan ajánlotta föl birtokait, munkaeszközeit az államnak, amelyek aztán a helyi TSz tulajdonába kerültek.

37 1950 nyarán 71 fővel alakult meg Ozmánbükben a 3. típusú Kossuth TSz.

38 Irodája a kivégzett Büki Péter elkobzott házában működött, állatai is az ő istállóiba költöztek be. Tagjai az 1945-ben földhöz jutottakból, törpebirtokosokból és családtagjaikból álltak, közülük sokan azonban csak névleg voltak a szövetkezet tagjai, elsősorban a nők és a felnőtt gyerekek. Az általuk bevitt föld, valamint a község tartalékföldjei jelentették a közös gazdálkodás alapját, a kulákok birtokfelajánlásai nyomán azonban jelentős vagyongyarapodásra tett szert a TSz. A vagyonszerzés ellenére kezdettől súlyos problémák akadályozták működését, elsők között kell említeni a szakértelem hiányát. Egy 1953-ban lefolytatott rendőrségi vizsgálat jegyzőkönyve szerint „ ...az állatállomány részére biztosított istállók és ólak teljesen elhanyagoltak, tisztántartásról nincsen gondoskodva és a legelemibb kérdésről a fertőtlenítésről nem is beszélhetünk. Ezen állapot nem utolsósorban előidézője volt ... az állat megbetegedéseknek, elhullásoknak az amúgy is szűkös takarmányozás mellett. "

39 A megművelendő birtok növekedésével a munka egyre több lett, időnként a „kulákok" segítségét kellett kérni, hogy el tudják végezni az éppen aktuális feladatokat; fizetni pedig legfeljebb természetben tudtak. Mivel a TSz nem nyújtott biztos megélhetést, (miközben a tagoknak megtiltották, hogy a kulákoknál alkalmi munkát vállaljanak), sokan máshol - az iparban, vagy állami gaz-