Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Németh József: Babocsay József szabadkőműves apológiája

Babocsay József szabadkőműves apológiája 235 fő hatalom szemeit kerülik. A mi lózsink pedig senki előtt el nem zároltatik, csak a tudatlanokat bé nem bocsátja. így tehát, midőn egyfelől a gyengéket, gonoszokat és kevélyeket ellenzi, másrészrül két kézzel válogatás nélkül az olyasokat, kik érdemesek, rangbul valók, főképpen pedig erkölcsektül fénylenek, öleli és befogadja. Sőt a mi fundámentomos maximánk az, hogy iparkodjunk nemcsak hivatalbéli jeles személyeket és ország kormányain ülőket, de kormányzókat is kebelünkbe bevenni. Szívesen mondván, mely sok uralkodó hercegek, mely érdemes papi rendbeliek, mely számláihatatlan nagy rangbul valók és tiszta erkölcsűek számláltatnak a szabad épétők között, dicsekedhetek néked vélek, mint annyi barátommal. (Báró Bielefeld a maga barátságos levelei első kötetjében emlékezik a többiek között arrul, hogy hogyan a Burkus ország királya, korona örököse és az ország fő vezérje 1738. évben 15-dik augusztus napján éjjeli alkalmatossággal Braunschweigben a szabad épétők minden szokási szerént mint szabad épétőnek a társoságba bevétetett, - szép azt csak olvasni is. Említi azt is, hogy 1740. dik évben 20.dik június napján, midőn halottas pompája a megholt királynak tartaték, a király maga magát mindenek hallotára teljes megelégedéssel szabad épétőnek vallotta, és reá egynehány napok múlva nagy címeres lózsi is tartatott. Jelenti nagy ékesen írván ezekrül azt is, hogy a király mely rendtartásokat önnön maga akkor tett, és mely szívesen a maga székét elfoglalta, és ő, az író, mely örömmel szolgált nékie, mint a társoságnak elöljárója. Mindezek után pedig Wilhelem korona örököse, Marfgrof Károly és Holstein herceg szabad épétők közé felszenteltettek, kimondhatatlan örömet mind igen mutattak, hogy ily társoságokba beléphettek.) A közjót kedvelő és emberszerető férfiak már régentén is találtattak, akik társoságokat magok közt tartottak, hogy különösen élhessenek a gonoszságtul, zenebonátul és erkölcstelenségtül, melyek hazájok romlására céloznak, lehessenek. így cselekedtek Indiában a gimnoszofisták, a zsidóknál az esszénusok, Olaszországban a pithagoristák, Görögországban pedig különféle filozófusok társoságok. Ezek a társoságok mindegyen abban megegyeztek, hogy magokat titkosan tartsák, és az igaz barátságnak, jótévöségnek, szánokodásnak és erkölcsek kötelei által egymást összekapcsolják. Ámbátor gyökeres törvényei néha zabolátlanok és nevetségesek is valának, mégis dicséretet érdemelnek azért, minthogy erkölcsesebbek a többieknél voltak. Úgy látszik, mintha közönségesen minden bölcsben az a természetes ösztön volna, hogy a gonoszt fussa és az erkölcsekben gyakorolja magát. Mindazonáltal mégis csak azok a társoságok voltak legbölcsebbek, amelyek nemcsak tagjainak javításán iparkodtak, hanem másokat is a szimbólumok és képek ábrázolásai által a józan okosságra és jó erkölcsek követésére visszatéréteni szándékoztak. A Ceres misztériumjai a régiek rendtartási között legnagyobb dicséretet érdemlenek. Ezekrül a régiség sok jó hasznos hagyományokat hagyott, és tisztelt is felettébb. (Említett misztériumok Görögországban majd kétezer esztendeig fennállottak, de a keresztény császárok, kivált Valentinianus alatt egészen elhagyattattak.) Plato, Cicero, Plutarchos mennyi dicséreteket nem tesznek róluk? Nagyon is egyeznek a szabad épétők titkaival. A mi társoságunkat Oziris Egyptusba, Zoroaszter Persiába, Orpheus Thraciába, Minős Kréta szigetibe, Kadmus vagy mások szerént inkább Erechteus Görögországba vitték be és nagyra fel is emelték. (Már Claudianus császár Athena városábul Rómába szerzetté, mégis csak Hadrianus alatt történt meg. Aureli: Vita Hadriani.) Azt pedig tudjuk és meg is mutathatjuk, hogy említett férfiak abban az időben majd az egész esméretes világ előtt igen nagyra becsültettek. Mi ugyan mastan világosan meg nem mutathatjuk azt, hogy hova céloztak azon társoságok tárgyai, minthogy kevés hagyományok kezeinkre jöhettek. Mindazonáltal mégis okosan némely régiségek hagyományaibul kivehetjük azt, hogy ugyanazok a misztériumok nem máshová céloztanak légyen, mintsem a társoságbéli életnek pallérozására, a bálványozó erkölcstelenségek javítására és az igazság fáklájának elterjedésére. (Cicero második könyvének 14. dik cikkelyében igen dicséretesen és jelesen említett misztériumokrul emlékezik, mondván: „A te Athena városod igen jeleseket, isteneseket és az emberi nemzetre nézve hasznosakat szült, mégis mindenek közt a misztériumok legjobbak: mivel ezek által a vadon és embertelen életrül vetemedtünk az emberséges életre és hasznos tagokká lettünk. Bizonyára csak akkor igazán éltünk kezdetét számlálhatjuk, mikor felszenteltünk esmérésekre, melyek által nemcsak arra juthatunk, hogy megelégedve élhessünk, hanem azon kívül azon jót is erezhessük, hogy mi nagyobb reménységgel meg is halhatunk.") Minden erőbül csak azon iparkodtak, hogy az erkölcsek tündekeljenek, ezen élet nyomorúságai édesedjenek, és a lélek, amely a bálványozásban megtompult, és amelyben az egész majdnem emberi nemzet bémerült, megvilágosíttassék. Ezen régiek igyekezete, hogy annál előbb tökéletességre érhessen, cselekedte, hogy valakik a társoságba bévetetődtek, érdemesen előbb vétkeikért megbüntetődjenek, annak utána pedig esküvéssel fogadást tenni kötelesek voltak, hogy jobb életet követni iparkodnak.