Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Németh József: Babocsay József szabadkőműves apológiája

232 Németh József A józan okossággal bíró ember ezen szabad épétők társaságát se titkairul, se jeleirül, se szokásairul vagy beszédjeibül meg ne ítélje. Az emberek érzékeny teremtmények, akik inkább érzékeny beoltott képzelődésektül, mintsem hideg elmének veleitül vezéreltetnek. Csak az okos érzi az elmének igaz következéseit, amelyek néha, kivált ha egyenlőképpen az elmeképekhez nem közelítenek, igen soványok és ösztön nélkül valók. Sőt nem ritkán olyasokhoz is nyúlni kell, amelyek üdvességes erőt vehetnek az ember szívén, és mintegy helyébe tétetnek a törvényeknek és erkölcseknek. A régi Isis és Ceres papjai hasonló módon, hogy az erkölcstelenségeket és rossz szokásokat kiirthassák, a figurákhoz, képekhez, bálványozó ceremóniákhoz nagy okosan ragaszkodtak. Annak okáért oly társoság, amelynek különös erőltető eszközei a morálisnál nincsenek egyebek, okosan éljen a szimbólumokkal és misztériumokkal, mivel ezek csak arra valók, hogy azok által magok hivatalokra és kötelességekre ébresztessenek. Rövideden ezen szimbólumok és misztériumok az emberben a lelket édesen világosítják és táplálják. Az esztelen azok által meghomályosíttatik, a zabolátlan kívánatos még jobban eltévelyedik, csak a bölcs talál bennek vigasztalást és megelégedést. A szabad épétők misztériumjai céloznak a lélek megvilágosítására, az egyenlőség megtartására és a szívnek pallérozására. Már a társoságnak parabolái magokban elegendőképpen elmések és táplálók. Ebben az igyekezet, hogy templom épétessék, és ez az erkölcsnek temploma. Ezen épétéshez szükséges eszközök az épétő szívnek szimbolumjai. A triangulum és a cirkálom

13 képzelik az igazságot, emberséget és szívességet. A világ pedig képzeli az erkölcseket. Az ember mindenek előtte ezen templom épétéséhez eresztetik, azaz mindenek előtte az erkölcsnek grádicsára jut. Szerencsétlen és sötétségben utaz, kíván ezen templomba bébocsátatni, szükséges nékie, hogy előbb terheitül tisztuljon meg és elegendő jeleket adja állhatatosságának és jóra hajlandó szándékának. Ezen társoság címere a fejér kőművesek köténye és a kesztyűk, ezekkel minden beavatandó új társat szokás felruházni, hogy tudhassa meg, mely tisztának és az erkölcsek megszerzésében buzgónak ennek utána nékie kellessék lenni. A szabad épétők nem esmérnek egymás között más különbséget, mintsem azt, melyet az erkölcsek szülnek. (Akik a mi társoságunkban nincsenek, azok a profánusok. Mindazonáltal akárki is egyenes szívű, igazságos és erkölcses, annyira barátunk, amennyire a tökéletes életre indul, és ámbár az ilyes erkölcses nincsen társoságunkban, megérdemel mégis, hogy társoságunkba belépjen és barátunk lehessen. ) Hogy valaki nagy házbul vagy nemzetségbül született vagy nagy rangbul való vagy sok kincsekkel és jószágokkal birtokos, nem sokat gondolunk mindezekkel, mihelest belép társoságunkba, azontúl mindenek igaz mértékre vetetnek. A többi lépcsője ezen társoságunknak hasonlóképpen misztériumokat foglalnak magokban. De kevés szabad épétőre találhatsz barátom, ki társosága paraboláit felfedezi. Barátom járd el szemeddel, amint tetszik, e világ öt részeit, de sohol sem fogsz egy igaz szabad épétőre akadni, azaz oly okos és igaz emberre, aki néked a maga társosága titkait felfedezné. Tapasztalt dolog, hogy oly társok is voltak, akik más dolgokban titkokat megtartani nem tudtak, mégis a szabad épétők titkait soha fel nem fedezték. Ha pedig valaki a mi társoságunkat azért gyalázná, hogy mi a mi titkainkat szentül megtartjuk, az szinte úgy cselekedne, mintha valamely épületnek jó rendjét ócsálná. A titkok, főképpen olyasok, mint mi tartunk, csak addig becsülendők, míg titkok, mivel mihelest egyszer közönségesek lenni fognak, azontúl meg is szűnnek titkok lenni. Midőn az első százodban a keresztény hitnek ágozatai, titkai és ceremóniái csak éjjeli alkalmatossággal tiszteltettek és tartattak a buzgó keresztényektül, a zsidók és pogányok mely gonoszságokat nem okádtak illenek? És mely szörnyű ocsmányságokrul a keresztény társoságokba bészentelteket nem vádolták? Igen jól tudja azt minden bölcs, és mégis mind ezek csak onnan eredtek a keresztényekre, mivel titokban tartották hiteli ágozatait. Többnyire azt vetették szemekre, hogy ha jót cselekednének, azt tikosán, éjjeli időben nem végeznék, minthogy csak a gonoszságot és ördöngös dolgokat szokta az ember ily időben elkövetni. A jóságos cselekedetet, mivel világosságot szeret, nappal szoktuk, hogy kiki láthassa, tenni. Egy szóval, még eddig a legjobban induló titkos társoságokat csak azért üldözte a tudatlan község, mivel előtte titkosan és szemtül elzárva tarttattak a misztériumok. Ha tehát különös ajándék és polgári életben legszükségesebb erkölcs titkokat fel nem fedezni, nem lészen-e a morálisnak legjobb oskolája az, ahol az ember hallgatásra oktattatik? Oly emberek, akik orroknál fogva tovább nem látnak, úgy tartják a szabad építők felől, hogy mivel azok szisztémája az egyenlőségre és szabadságra céloz, tehát ártalmas tagok az hazájára nézve legyenek. De barátom, csalatkoznak ítéletekben, minthogy rosszul értik az egyenlőséget, amelyről úgy gondolkodnak, hogy a szerént mint gazdagságra, mint rangra s mint életmódjára mindegyikünknek kellene lenni. Bizonyára szép és hasznos dolog volna, ha a nemesek és gazdagok a mi lózsinkat meglátogatnák. Mindazonáltal azon kívül is bolondság és csupa