Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Németh József: Babocsay József szabadkőműves apológiája

ZALAI MÚZEUM 16 2007 227 Németh József Babocsay József szabadkőműves apológiája A nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjteményben 72. 419. 1. számon beleltározva található egy 19 x 12.5 centméteres, kemény papírkötésben 91 számozott oldalt tartalmazó, jó állapotú kis kézírásos kötet a következő meghatározással: Babocsay József orvosdoktor kézírásos levele barátjához, melyben mint szabadkőműves a Szabadkőműves Társaság védelmében írt. Eredeti. Kelt Kanizsán 1796. aug. 15-én. A kötet méltán keltette fel dr. Kerecsényi Edit múzeumigazgató érdeklődését. Tartalmáról én is tőle értesültem. Ennek nyomán buzdítottam a szöveg közzétételére. A gondolat nem volt idegen tőle, de sokfajta teendője megakadályozta abban, hogy a szándékból valóság legyen. Talán más is. A leltárkönyvből kiderül, hogy a könyvecskét 1972-ben 100 forintért vásárolta a múzeum Nagy Sándor kőműves, nagykanizsai lakostól. A megjelölés gyanús egyrészt a nagyon gyakori, azonosításra majdnem alkalmatlan név miatt, másrészt alig hihető, hogy egy kőműves tulajdonában legyen egy ilyen ritka régi kézirat. Joggal gondolhatunk arra, hogy Kerecsényi Edit jó kapcsolatai révén felfedezte, az intézmény számára meg is szerezte a kis kötetet, de tulajdonosa nem akarta elárulni kilétét, s Kerecsényi Edit e semmitmondó nevet írta be a kötelezően kitöltendő rovatba. A hetvenes évek közepén még úgy gondolta, hogy adott szava kötelezi, s nem árulhatta volna el az eredeti tulajdonost. Mai muzeológusnak szinte érthetetlen ez a titkolódzás, de 35 évvel ezelőtt még sokak számára gyanús volt a szabadkőművesség, a tulajdonos talán nem szívesen vállalta volna egy szerinte esetleg kompromittáló irat birtoklását. (A zalai múzeumtörténet is több hasonló példát ismer. Épp Kanizsán az 1956-os forradalomról készített fotóit Kerecsényi Edit a Vasemberház akkor a múzeum pincéjében őrzött cégérének belsejébe rejtette el, és még 1959-ben sem merte beleltározni azokat. Zalaegerszegen Szentmihályi Imre ugyancsak 1956-os felvételei 2006 elején kerültek elő egy néprajzi tárgy rejtekéből.)

1 Később Edit - megismerve néhány, a 18. század végével foglalkozó dolgozatomat, - engem buzdított a a szöveg közreadására. Kedvem lett volna, időm, erőm akkor nem. Utóbbi azóta még kevesebb, de a 80 éve született Kerecsényi Edit iránt érzett fél százados tisztelet most mégis a szövegszerkesztő elé parancsolt. I. A Babocsay név nem ismeretlen a Nagykanizsa múltjával foglalkozók körében, hiszen a família három egymást követő nemzedéke is jelentős szerepet vállalt a város irányításában. Közülük a legismertebb kétségkívül Babochay György (1835-1913), aki főjegyzőként, majd 1878-1896 között polgármesterként szolgálta szülőhelyét. Nevét ma is utca viseli, s az 1999-ben megjelent Kanizsa enciklopédia külön címszóban ismerteti az általa épített, ma is álló Babochay házat. Apja, János (1801—?) először írta nevét az előkelőbbnek hitt Babochay alakban, szintén jegyzője, majd 1861-1865 között bírója volt a településnek. Apja, József még Babocsay formában használta családnevét.

2 О sem ismeretlen, már Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái című nagy adatgyűjteményében is említi, igaz, tévesen tartotta Zala megye főorvosának. Halis István 1923-ban Nagykanizsán jelenttette meg a Krónika a Babocsay családról szóló, jórészt a család hagyományára alapuló kis kötetét. Szinnyei is, a köztudat is úgy őrzi az első Babocsay emlékét, mint Hévíz első ismertetőjét. Noha a tó gyógyhatását már korábban tapasztalati úton nemcsak felismerték, hanem tudományos megfontolások alapján is igazolták, (1769-ben Sláby József, Zala vármegye orvosa, majd 1780-ban egy német nyelvű munkában Windisch Károly adott hírt a tóról),

3 az első részletes tájékoztatás valóban Babocsaytól származik. 1795-ben Sziesz Klára soproni nyomdájában készült el egy 28 lapos kis füzet, címe: Boldog Zala Vármegye! Keszthelyi Hév-vizedről méltán neveztetel így