Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Megyeri Anna: A zalaegerszegi Szentháromság kép. Társadalom- és művelődéstörténeti adatok egy szobor története kapcsán;

A zalaegerszegi Szentháromság kép 195 Gothard János elszámolása A Zala Megyei Levéltár őrzi a Szentháromság kép alap címet viselő dokumentumok csomóját.

23 Ez Gothard János csizmadia özvegyének, nemes Simonfy Borbálának a püspök földesúr úriszékéhez írt levelét, mellékletként egy lajstromot, férje elszámolásait és a kifizetéseket bizonyító számlákat tartalmazza. Gothard János a csizmadia céh mestere is volt jómódú iparos. A „Zala Egerszeghi Sz:Háromsagh Képére tett ajándékoknak öszve irásárul szolló Lajstrom" 1810. december 25-én készült. A számadást 1821-ben, Gothard János halála után zárták le, de néhány későbbi, a szobor gondozásával, áthelyezésével kapcsolatos számla is fennmaradt. 1821. november 20-án Gothard János özvegye azért nyújtotta be férje számadását a városhoz, s írta folyamodványát az úriszékhez, hogy férje számadói munkáját a testület ítélje meg, s a hiányzó összeget fizessék ki számára. Kérését így indokolta: „Több ízben, magam emlékezem a Szentháromság bevételi kasszájában egy krajcár sem volt, kénytelen volt [a férje] a magáéból költeni, mert ha azt nem cselekedte volna, akkor a [szobor] felállításában a praetendált [mondott] summánál több kár történhetett volna. A kasszában semmi nem lévén, a magáét ki nem pótolhatta, el is halálozott." Majd így folytatta: „a város elé terjesztett számadásomat kegyesen tekintse meg, annak valósága szerént a felesleg való kiadást mint saját pénzemet a számadónak fáradozásáért is járandó jutalombérrel együtt kegyesen az érdemes váróstul megtéríttetni" rendelje. Az özvegy állította tehát, hogy a kiadás és a bevétel megegyezett, a számadó a magáéból a kötelességen felül költött. Az elszámolásokat a város jegyzője is hitelesítette. Az uradalmi ügyész jogosnak tartotta a kérést: „Összevetvén a két summát, bizonyos volna az, hogy a számadó 39 forint 37 2/4 krajcárral többet költött, mint a bevétele volt". Közölte a várossal, hogy tartozik Simonfy Borbálának, ezzel az ügyet elrendezték. Az adományozók A lajstrom belső lapján a következő, a mai fül számára különösen cirkalmasan hangzó cím szerepel: „Laistroma! Azon Zala Egerszegen ujjonnan föl állítandó Sz:Háromság képére, Keresztényi Hivek által áldozatul adott pénzeknek, mely Gothard János azon ájtatos ajándékoknak öszve szedésének be irasa és e képpen a Városi Tanáts előtt számadáso végeth rendeltetett. " A lista a város keresztény hívei által adományozott összegek nyilvántartása és elszámolása a városi tanács számára. Először az adományozók neve és az összegek szerepelnek, ezeket összegezve Páslek András „curator" adta Gothard János számadása alá. A Páslek András akkori városbíró aláírásával ellátott lajstromban olvashatjuk, hogy kik és mekkora összegeket ajánlottak fel a szobor elkészültéhez. Összesen 218 különböző nagyságú adomány szerepel a listán. Az első tételben a Gothard János kezeihez adott 14 forint 24 krajcár ajándékot írták fel, de 9 krajcár is már említésre méltó összegnek számított egy használt kalendárium ára volt akkor

24 -, külön feljegyezték, bár az adakozó neve nélkül. A lista áttekintésekor kitűnik, hogy a legtöbb pénzt a szobor felállítására a csizmadia céh adományozta. Persze adakozott a többi céh is, a városi magisztrátus, a városbírók, valamint maguk a csizmadia mesterek: Horváth József és Gyük Imre 20-20 forintot, Páslek András 23 forintot adott. A szűrszabó céh, akiknek a Kálvária kápolna és környékének fenntartása is feladata volt, viszonylag keveset, csak 10 forintot adományozott, ugyanannyit, mint a patikárius úr. A varga céh szintén keveset, csak 7 forintot küldött, mert nekik is volt saját kápolnájuk, a Szent Anna kápolna az ólai temetőkertben. A molnár céh a Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kápolnájáról gondoskodott, mely a mai Zrínyi gimnázium helyén állt, s elpusztult az 1826-os tűzvészben.

25 Ők azonban mégis meglehetősen magas összeget adtak - „Molnároktul adatott 62 forint 52 krajcár" -, mert e céhbe több település jómódú molnárai tartoztak.

26 Az „Érdemes Nemes Váltómives Szabó " céh 50, az „Érdemes Bognár "céh két alkalommal 20 forintot, az „Érdemes takács" céh 41 forint 12 krajcárt, a Nemes Lakatos céh 20, a Gerencsér céh mindössze 9 forintot adományozott. Az adományozók listájából kitűnik tehát, hogy a városban 1808-1810 között kilenc céh járult hozzá a szobor felállításához, s eddigi kutatások nem ellenkeznek azzal a feltételezéssel, hogy ekkor a városban működő összes céh adakozott e kegyeletes célra. A lajstrom egyik tétele így szól: „Csizmadia céh az ládábul adott 200 forintot." A céh kasszájából másik két jelentős adomány is került a mesterek jelentősebb magánadománya mellett: 300 forint, valamint ó bankóban

27 50 forint, valamint két kisebb összeg 6 forint 48 krajcár értékben. Egy másik, a Zala Megyei Levéltárban

28 ez időben zajló kutatás érdekes nézőpontból világít rá a csizmadiák gazdasági helyzetére, mely lehetővé tette számukra a kiemelkedő összegű felajánlásokat. Az ekkor zajló napóleoni háborúkkal kapcsolatos megrendelések jól jövedelmeztek számukra. 1809-ben a város csizmadiái a vármegyei nemesi felkelés résztvevői számára marhabőr csizmákat készítettek a megye megrendelésére. A levéltárban őrzött egyik számla szerint 7 1/2 forintot