Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

S. Lackovits Emőke: A mézesbábosok, gyertyamártók szakrális és fogadalmi tárgyai

A mézesbábosok, gyertyamártók szakrális és fogadalmi tárgyai 179 mézeskalácsos és viasz szobor készítő volt a Selmecbányái Velics György, akinek szobrai között kegyszobor másolatokat is megtalálunk, többek között ö készítette el az Andocsi Szűzanya szobrát, amit a dunántúli búcsújáró helyeken árusítottak, söt ebből maradt is fenn egy-egy példány, amit a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őriznek.

27 A Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteménye számára vásároltam meg három viasz szobrot is a közelmúltban. Az egyik a Lourdesi Mária szobra, a jelenés pillanatát ábrázoló viasz kompozíció a Szeplőtelen Fogantatással, azaz az olvasós Lourdesi Szűzanyával és Szent Bernadettel, a másik egy Jézus Szíve szobor, a harmadik pedig a Zelli Szűzanya viaszból készült szobra. Alkalmam nyílt megvásárolni egy Egek Királynéja és egy Alexandriai Szent Katalin szobrot is. Valamennyi német közösségekből való, amely, továbbá a német nyelvterületről származó rokon adatok arra engednek következtetni, hogy jelen esetben minden bizonnyal német vagy osztrák mézesbábosok készítményeivel állunk szemben. Sajnos, az eladók és ajándékozók már alig tudtak róluk valamit, ők is örökölték elődeiktől, csupán annyit jegyeztek meg, hogy búcsújáró helyen vásárolták őket. Valószínű, hogy esetünkben Maria Zell lehet a központ.

28 A viasz képek előállításának később, a 19. században Svájcon kívül központjai alakultak ki még Bécsben, Münchenben és Párizsban is. Ezek a viaszképek ugyanis nagyon jól eladhatók voltak. Talán nem haszontalan megjegyezni, hogy az 1857.évi berni ipari kiállításon szintén szerepeltek viasz képek, viasz szobrok, majd 1883-ban Zürichben, az Országos Kiállításon ugyancsak megjelentek. Ez volt a viasz szobrászat virágkora. Ezek az alkotások azonban már nemcsak vallásos, hanem világi témákat is nagy számban megfogalmaztak.

29 Feltétlenül említést érdemelnek azok a sajátos viasz képek, amelyeknek készítése a női kolostorokban terjedt el. Ezeket az alkotók családtagjaiknak, rokonaiknak adományozták. Ezek az alkotások a kolostori cellák belsejét mutatták meg, ahol az apáca portréja mellett a cella belsejében elhelyezett bútorok, tárgyak is láthatókká lettek. Ilyeneket ismerünk 1840-ből Stansból és Eschenbachból, 1900-ból Einsiedelnből, 1855-ből pedig Sarnenből, amely kompozíció érdekessége, hogy a laikus Maria Rosa, a kórustag Maria Lutgarda és Maria Benedicta bencés apácákat, valamint Maria Josepha Barbara kapucinus nővért jeleníti meg. Figyelemre méltó e speciális viasz munkák esetében a rendi ruhák precíz ábrázolása.

30 Ezek között a kolostorokban készült viasz képek között művészi igénnyel megalkotottak is megtalálhatók. Ilyenek az 1700-ból való velencei munka Jézus születésének képével, a szintén 1700-ban készült délnémet Szent Jeromos, az 1760-ból való Szent Apollónia (f 249-ben Alexandriában, vértanú szent, a fogfájósok és fogorvosok patrónája, fogóval, benne foggal ábrázolják), az 1780-as francia Keresztelő Szent János, továbbá az 1800-ban Ausztriában készült Szent Ferenc szobra, amelynek külön érdekessége, hogy kezében egy Maria-zelli kegyérmet fog, az 1860ból való dél-német Angyali Üdvözlet vagy 1840-ből az ugyancsak dél-német Krisztus születése, valamint az 1870-es svájci Szent Benedek képei. Ezeket az alkotásokat igényesen kiszínezték, valóságos életképeket hozva létre. Szinte kivétel nélkül kolostori munkák ezek, amelyek részben férfi kolostorokban, többségben azonban női szerzetesrendek tagjai által készíttettek.

31 A 19. században Latin-Amerikában szintén megformáltak viasz szobrokat. Kolumbiából, Mexikóból egy svájci kereskedő révén az 1830-as években Svájcba is került belőlük.

32 A mézesbábosok által készített viasz szobrok döntő többsége 1870-1920 között készült, fa öntőformák segítségével, java részben Voralbergben és Csehországban, amely készítményeket azután a kegyhelyeken árultak. Ezek, bár tömegáruk voltak, de változatosaknak mondhatók. Többnyire a kolostormunkákat igyekeztek másolni. Fa talpra helyezték el ezeket a szobrocskákat, amelyeknek nagysága 8-40 cm között mozgott. Egyik leggyakoribb ábrázolás a gyermek Jézus megjelenítése és ennek az alapképnek ikonográfiái variánsai. Ilyenek a kereszten ülő vagy fekvő Istengyermek, akit a korszak meditatív vallásos irodalma úgy jelenített meg, hogy állandóan maga előtt látta szenvedésének eszközeit, jelezve, hogy a Megváltás nagy művét már gyermekkorában vállalta és annak tudatában volt. A megjelenítés előképei között Guido Reni 17. századi munkája, majd több 18. századi megfogalmazás (Wirix, Jacobus de Man, Joseph Enderle, stb.) is szerepel, amelyek nyomán készültek a ponyvanyomtatványok és a népi áhítat szentképei.

33 Nyilvánvalóan utóbbiak szolgálhattak alapul a viasz szobroknak is. Gyakori volt a Prágai Kisjézus szobra, amelynek előképe a prágai karmelita kolostornak Lobkowitz Polixéna által 1628-ban adományozott spanyol eredetű, csodatévő, öltöztetős, koronás, áldást osztó gyermek Jézus szobra volt, amely őt a világmindenség gyermeki Uraként ábrázolja és amely aztán az osztrák és a cseh barokk kultikus jelképe lett. Kultuszának fénykora a 18. század. Megjelenítették a Lorettoi Istengyermeket, a Salzburgi Jézuskát, amely a Filzmossi kegytemplomnak uralkodói jelvényekkel és virágkosárral ábrázolt gyermek Jézus szobra, aminek kultusza és tisztelete Salzburg révén terjedt el. Gyakori volt a Jó Pásztor megfogalmazás, de ereklyetartó formában elkészítették Nepomuki Szent János nyelvét is. A szent 1350-ben