Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Lendvai Kepe Zoltán: Kerecsényi Edit néprajzi munkássága Lendvavidéken

ZALAI MÚZEUM 16 2007 171 Lendvai Kepe Zoltán Kerecsényi Edit néprajzi munkássága Lendvavidéken Dr. Kerecsényi Edit, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója 1983-ban vonult nyugdíjba, de ezen tanulmány is bizonyítani fogja, hogy a nyugdíjba vonulását követő két évtized életének egy új és nagyon termékeny időszakát jelentette. Kerecsényi Edit Lendva-vidéki kutatásainak előkészítéseként a Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Együttműködési Irodájával, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémiával (SAZU), valamint Király Ferenccel, a lendvai Galéria-Múzeum akkori igazgatójával már 1985-ben elkezdődtek a tárgyalások azután, hogy horvátországi kutatási tervei nem valósulhattak meg. Kerecsényi Edit 1986-ban tekintette meg először a lendvai várban addig összegyűjtött múzeumi anyagot és ebben az évben végzett itt először muzeológiai munkát, valamint néprajzi kutatásokat Lendva-vidék magyar falvaiban. 1986 márciusában íródott, egyik első levelében a lendvai múzeumigazgatónak így fogalmazott: „Lassan itt a tavasz, s én szeretnék ígéretemnek eleget tenni: azaz gyűjteményük hetési darabjait beleltározni, róluk leirókartont és fényképet készíteni. Könnyebbséget jelent majd munkámban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjától előre láthatóan két hét kiküldetést kapok e célra. A szöveges anyag 2. példányát, fotókat és színes diapozitíveket kérnek tőlem viszonzásul. Ezért néhány napra férjem is velem jön, ő készíti majd a fényképeket és diákat."

1 Az előzményekről annyit, hogy a Lendva-vidéki helytörténeti és néprajzi anyag gyűjtése az 1973-ban megalakult lendvai Galéria-Múzeum intézményének keretében vette kezdetét. Edit néni megjelenése előtt szakmunkatárs, alapvető muzeológiai feltételek, valamint megfelelő raktár hiányában csak a reprezentatív tárgyak gyűjtésére és alkalmi jellegű kiállításra volt lehetősége az intézménynek. Egyik beszámolójában Kerecsényi Edit így írt: „Amikor 1986-ban először megtekinthettem a vármúzeum kiállításait, a kortárs képzőművészeti alkotások mellett (...), három teremben és a folyosón találtam néprajzi anyagot. Az elsőben a környékbeli, főleg a kebelei és filóczi fazekasok témánként csoportosított cserépedényeit, valamint egy teljes falat beborító hatalmas vitrinben helytörténeti okleveleket, céhes- és egyéb iratokat, pecsétnyomókat, stb. tanulmányozhattam. Egy másikban a környező szőlőhegyek tárgyi anyagát, közte egy hatalmas, Zalára jellemző faorsós-főfáskatrócos faragott prést nézhettem meg. A harmadikban a kender- és lentermelés, valamint a fonás-szövés eszközeit állították ki egy „fölvetett" hetési szövőszékkel, valamint különféle hímes szőttesekkel. A hosszú folyosón, az ablaksor előtt szebbnél szebb ácsolt és tulipános ládákban gyönyörködhettünk, míg a másik oldalon, csaknem az egész falat beborító tablókon (...) főleg a hetési falvakban és a szőlőhegyek pincéiről készített rajzokat csodálhattuk meg. Sajnálattal tapasztaltam viszont, hogy az értékes gyűjtemény leltározatlan. (...) Mivel az egyik szekrényben egy ritkabecsű hetési asszonyi fejrevalóra, egy „pacsára", valamint egyéb, a hazai gyűjteményekből hiányzó ritkaságokra bukkantam, felajánlottam, hogy - immár nyugdíjas lévén - beleltározom a néprajzi gyűjteményt, sőt, a megadott címeken a tárgyak használati adatait, „életét" is igyekszem pótlólag meggyűjteni, hogy teljes értékű leírókartonok készülhessenek. A kiállításon látott mindegy 400, kb. 120 családtól gyűjtött tárgyi anyagból következtethettem arra, hány faluban ás milyen munka vár rám, ha a tárgyak népi nevét és használati adatait fel akarom jegyezni. E Szlovéniában végzendő, segítő szándékú társadalmi munkához sietve megszereztük a ljubljanai néprajzi múzeum és a Zala megyei hatóságok hozzájárulását, a Göcseji Múzeum pedig ajándékozott e célra egy 18 rovatos néprajzi leltárkönyvet.

2 A Zala megyei művelődési osztály pedig évenként 15 alkalomra útiköltséget biztosított a munka végzéséhez."

3 Jugoszlávia és Magyarország kommunista időszakában nem lehetett engedély nélkül kutatni a határon túli területeken, sőt az államhatárt sem lehetett átlépni