Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kardos Ferenc: Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében

166 Kardos Ferenc múzeum alapításában vele együtt dolgozó, a múzeumot 1949. november 1-je és 1950. június 30. között irányító Dr. Szentmihályi Imre kézírását őrzik. Kerecsényi Edit - akkori nevén Hulesch Béláné 1950. október 23-ától vezette a múzeumot és a 6. füzettől (1951. olajvidéki gyűjtés) jegyzi a gyűjtőfüze teket. A 7., 8. ,9. gyűjtőfüzet nincs meg, azonban a Thúry György Múzeum néprajzi adattárában megvannak ezek tisztázott, gépelt formái: Gyűjtőnapló 1952. november 21-23. Balatonmagyaród, TGYM A/72-68.; Gyűjtőnapló 1952. November 27-29. Bucsuta, TGYM A/81-68,; Gyűjtőnapló 1953. március 17-24. Zajk, TGYM A/73-68. Az utolsó gyűjtőfüzet, a 111. sorszámú 199l-es datálású, így éppen negyven esztendő gyűjtőútjainak emlékei e dokumentumok. A 128 gyűjtőfüzet sorszámozása kétszer indul (1-111; 1-17), mert az 1986 és 1989 közötti Hetes kutatás (elsősorban a szlovéniai kisebbségben élő falvak, Lendva és vidéke) 17 kéziratos füzetének újra indul a számozása. A gyűjtő füzetek szövegei szűkszavúak, a néprajzi tényekre koncentrálok, s arra törekedett írójuk, hogy mindent megtudjon a gyűjtött tárgyról, jelenségről. Viszont - s ez Kerecsényi Edit személyiségéből is fakadt - kevés és tartózkodó az adatközlőkre vonatkozó személyes információ. Nyilvánvaló, hogy ez a tartózkodó magatartás részben a korszak (1950-es évek) légkörének is betudható. A gyűjtő füzetekből 1-3 év alatt kerültek rá más dokumentumokra (jelentésekre, tárgyleíró kartonokra, leltárkönyvekbe) a szövegek, ennek megtörténtét többnyire a szöveg áthúzásával és az újonnan keletkezett dokumentum azonosítójával (például a leíró kartonon szereplő leltári számmal) jelölte Kerecsényi Edit. A gyűjtőfüzetek tematikája mindig igazodott a gyűjtés alapvető indokaihoz. Amennyiben kérdőív is segítette a gyűjtést, a gyűjtőfüzetek csak a kiegészítő adatokat tartalmazták, ha nem, akkor oda jegyződött le minden néprajzi tény. Ha olyan téma került elő, mely nem illett a gyűjtés eredeti tematikájába, de felkeltette Kerecsényi Edit érdeklődését, „meggyüjteni" megjegyzéssel írta le röviden, de pontosan a tapasztaltakat. A saját kezdeményezésű gyűjtések során bővebb szövegű és szélesebb tematikájú füzetek születtek, ahol sok esetben nemcsak az adott környezetet és jelenséget írta le aprólékosan, hanem a család viszonyaira, rokonsági kapcsolataira, a településről való ismereteire is rákérdezett. De vajon készültek-e minden útról ilyen dokumentumok, hű tükrei-e a gyűjtéseknek? A gyűjtőfüzetek és a néprajzi adattári iratok, tárgyleíró kartonok áttekintő összevetéséből látszik, hogy nem volt olyan tervezett és végigjárt gyűjtőút, melyről ne készült volna elsődleges gyüjtőfüzet. Kivételt képeznek a kérdőíves gyűjtések, melyek előre meghatározott kutatópontokat térképeztek fel stencilezett kérdőívlapok alapján. Az 1951-52-s felderítő kérdőívre még külön füzetekben kellett válaszolni a lekérdezőknek, többnyire középiskolás diákoknak, míg az 1973-ban elvégzett mikrotáji vizsgálat kutatópontjait maga Kerecsényi Edit járta végig (múzeumi munkatársakkal és segítőkkel), s az ekkor készült gyűjtőfüzetekben csak a kérdőívben nem szereplő, majdan kutatandó jelenségre hívta fel a figyelmet. Kevés gyüjtőfüzeti bejegyzést találhatunk a gazdag népi építészeti felmérésekről annak ellenére, hogy Kerecsényi Edit Kiskanizsán, Csurgón, a Muramentén és Belső-Somogy több településén országos programok keretében sok házat, pincét, melléképületet felmért. Ennek oka az, hogy a felmérési munkákból speciális, sok terv- és vázrajzzal elkészített dokumentáció született. A kéziratos gyűjtő füzetek nagyobb felében több településről, többnyire egy kisebb néprajzi tájhoz tartozó falvakból van feljegyzés. A 132 füzetben 91 korabeli településről és településrészről (városrészről, mint Kiskanizsa, vagy később egyesült falvakból, mint Komárváros és Kiskomárom) találunk adatot gyűjtőnaplóiban, a mai településhatárok mellett is 78 települést számlálhatunk. Ez a településszám azt jelenti, hogy e kistelepüléses, sűrű településhálózatú dél-zalai és nyugat-somogyi térségben a települések kétharmadáról gyűjtött a múzeum tárgyakat, készített lejegyzést. Kerecsényi Edit a múzeum első 50 évének történetét összefoglaló írásában

25 90 településről említ több, mint 6000 begyűjtött tárgyat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden településen járt, de ritka lehetett azon alkalmak száma, amikor a tárgyat valaki behozta. De a kanizsai vásár és Nagykanizsára beköltöző rokonok révén is került be úgy tárgy, hogy nem igényelt terepmunkát. 1947-ben a sümegi, keszthelyi és tapolcai járás kivételével egész Zala megye, a Múzeumok Országos Központja előírása szerint 1949-től pedig a két délzalai járás, a kanizsai, a letenyei, és a Somogy megyéhez tartozó csurgói járás gyűjtése volt a múzeum feladata.

26 A gyűjtőfüzetek viszont ennél szélesebb gyűjtőkörről árulkodnak: a Hetes esetében a határon túlra, a kisebbségi magyar létben élő lendvavidéki falvakig nyúlik, és a belső-somogyi tájból is nagyobb szeletet vállalt föl. A gyűjtő füzetekben sok helynév említődik a gyűjtött néprajzi adatok kapcsán (például rokoni kapcsolatok feltárásakor), az alábbi felsorolásban csak azok a települések szerepelnek, melyek a gyűjtések helyszíneiként szerepelnek a gyűjtő füzetekben.