Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Nagy Zoltán: A kaszacsapók térbeli elterjedése Vas–Zala megyében

120 Nagy Zoltán és az aratás korábbi módja a kollektív emlékezetből azonban szinte teljes mértékben kiveszett. Dömötör Sándor panaszosan írja 1958-ban, hogy „50 év alatt még az emléke is eltűnt annak, hogy mindenki sarlóval aratott [...] 8-10 faluban is megfordulhat az ember, amire talál olyan öregembert vagy öregasszonyt, aki emlékezik még a sarlós aratásra. "

12 Képi emlékét is kereshetjük, ritka az a felvétel, mely e vidéken sarlós aratást ábrázol.

13 Szavainak hitelességét kérdőíves kutatásunk igazolja. Mindössze egy adatközlő emlékezett arra Nagytilajon (116), hogy szülei még sarlóval arattak. A többség mindhárom kaszacsapót „emberemlékezet óta", vagy „Isten tudja milyen rég óta" ismerte már, csak néhányan akadtak, akik évszámhoz, vagy legalább világháború idejéhez kötötték a különböző típusú kaszacsapók megjelenését. A hajmókos „takarófát" Csesztregen (Zm. 207) 1870-óta, Zalabaksán (Zm. 214) 1880 óta ismerik, Andrásfán (Vm. 114) használata az emlékezet szerint 1889-től számítható, Sümegen (Zm. 180) az 1900-as évektől, Nemeskoltán (Vm. 79) pedig az I. vh. előtt és után is ezzel arattak kizárólagosan. Szattán (Vm. 153) viszont az adatközlő szerint hajmókos kaszacsapót csak gyermekkorában használtak, melyet a villás kaszacsapó váltott fel. Gereblyés kaszacsapó meglétére sokkal többen emlékeztek. A 246 kutatópontból 30-on jegyezték meg, hogy mióta használják ezt az eszközt. 22 vas megyei faluban válaszoltak e kiegészítő kérdésre. Közülük Andrásfán (Vm. 114) állították azt, hogy 1915-től ismerik a gereblyést, 1920-tól a villásat és a legrégebbről 1889-tól a hajmókos kaszacsapót. A megye középső területén élő adatközlő egyértelmű sorrendet állított fel az eszközök alkalmazásának egymásutánjáról, ami nagyjából megegyezik a kérdőívre adott válaszok összességével is. A kaszacsapó „takarófa" elnevezése eleve régiségére utal, de a 19. század elején említett gereblyés kasza és Dömötör tanulmányában fellelt 18. századvégi gereblyés kaszacsapó metszetrajz vas megyei hasonlósága

14 korai elterjedését valószínűsíti. Tekenyén (Zm. 179) 4 fogú kaszagráblát használtak. Állításuk szerint a közeli Óhídra (Zm. 185) 1860 körül németek telepedtek le, őtőlük vették át ezt az eszközt. Addig sarlóval arattak. A messzebb fekvő Lendvajakabfán (Zm. 231) a gereblyés kaszacsapó éppen csakhogy előfordul. A falubeliek szerint kondorfai (Vm) részesaratók hozták be a faluba. Egyébként Felsőcsatáron, (Vm. 53) Gyöngyösfalun, (Vm. 28) Sümegcsehin, (Zm. 180) 1900-tól, Nardán, (Vm. 47) 1910-től Vassurányban, (Vm. 37) Olaszfán, (Vm. 104) a két világháború közé tették a gereblyés kaszacsapó megjelenését. Néhány helyen ahol egyébként emberemlékezet óta villás kaszacsapót használnak, eléggé érthetetlenül ,gráblás kaszárór beszélnek, noha kaszájukra villát szerelnek mint például Bajánsenyén (154). E helyütt múzeumi példányról van szó, melyet 1908-ban vásároltak, így tehát a 3 ágú hasított villás kaszacsapó elődje a valódi „kaszagráblo" ez előtt létezhetett. Ispánkon (Vm. 142) is megjegyezték, hogy a gereblyés kaszacsapó a régebbi, villásat csak az I. vh. után használtak. Katafán (Vm. 106) ugyanez a helyzet. Itt viszont a villás kaszacsapóra mutatva állították, hogy ők „kaszakampót" használtak mindig egyedül, vagyis a villás kaszacsapót itt a hajmókos előzte meg. Csipkereken (Vm. 93) pedig a gereblyés kaszacsapót is „hajmóknak" ismerik! Meglepőnek tűnik, hogy a villás kaszacsapó régiségére nem igazán emlékeznek, noha a Savaria Múzeumban Nagyrákosról (Vm. 152) 1903-ban, Bajánsenyéről (Vm. 154) 1908-ban vásárolt darabokat is nyilvántartanak. Újabb keletűségét többen is hangoztatták. Andrásfán, (Vm. 114) Rimányban (Vm. 130) is 1920-tól, Olaszfán pedig (Vm. 104.) az I—

II. vh. közöttre teszik megjelenését. A különböző kaszacsapók térbeli elhelyezkedését is megvizsgálhatjuk. Ha a válaszadók közül csak a kizárólagosságot vesszük figyelembe, akkor az 1980-as évek végén az emlékezet szerint elérhető időkig (I. vh.) Vas-Zala megyében vesszős (hajókos) kaszacsapó kizárólagos használatát 31 faluban állapíthattuk meg. Ez a szám a falvak összesének (246 = 100%) 12%-a. Gereblyés kaszacsapó kizárólagos használatban 34 faluban volt, mely az összes falvak 13%-a. A legtöbb a villás kaszacsapó, hiszen kizárólagosan 41 faluban használták, mely az összes falvak 16%-át adja. Jól látható, hogy a két megye területén nagyjából kiegyenlített a helyzet. A számok azt is tükrözhetik, hogy a legidősebb eszköz, az egykor feltételezhetően a területen általános hajmókos kaszacsapó visszavonulása elég nagymértékű, a villás kaszacsapóé pedig a közelmúltig expanzív lehetett, míg az aratógép fel nem váltotta a kaszás aratást az 1960-as évek derekán. A kutatópontok megoszlása azonban a két megye területén egyenetlen, így a számítások sem mértékadók. Amennyiben megyénként vizsgáljuk meg az adatok valódiságát, úgy azt tapasztaljuk, hogy Vasban hajmókos kaszacsapó 7 falut számítva 8%, gereblyés kaszacsapó 28 faluban 18%, míg a villás kaszacsapó 35 falut tekintve eléri a 35%-ot. Zalában pedig fordított a helyzet, a hajmókos kaszacsapó 24 faluban kizárólagos, így 27%, a gereblyés 7 faluban 8%-ot mutat, míg a villás 6 faluban mindössze 7%. A közölt adatok azt jelentik, hogy a közelmúltig Vas megyében a gereblyés és a villás, míg Zala megyében a hajmókos kaszacsapó divatozott. A kialakult képet árnyalhatjuk azzal, hogy térképünkre felvesszük a domináns kaszacsapókat és azokat a falvakat is, ahol mindhárom eszköz egyszerre