Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Nagy Zoltán: A kaszacsapók térbeli elterjedése Vas–Zala megyében

ZALAI MÚZEUM 16 2007 119 Nagy Zoltán A kaszacsapók térbeli elterjedése Vas-Zala megyében A Délnyugat-Dunántúl mikrotáji vizsgálata 1985ben kezdődött.

1 Az extenzív gyűjtés az 1990-es évek közepére befejeződött ugyan, de e tárgykörből néhány kisebb közleményen kívül

2 a mezotájra vonatkozó összefoglaló tanulmány a mai napig sem jelent meg. A 15-20 évre tervezett kutatás úgy tűnik, az irányító halálát követően megfeneklett, a rendszerváltás után pedig háttérbe szorult. Az egyes vidéki múzeumok adattáraiban őrzött adatlapok nehezen hozzáférhetők. Egységes kezelésük csaknem megoldhatatlan feladatot jelent, a Budapesten archivált lapok kutatása engedélyhez kötött, egyenkénti átnézése, jegyzetelése időrabló, így most csupán két megye határai között gyűjtött adatok kiértékelésére vállalkozhatunk. A 92 kérdést tartalmazó kérdőív négy témakörre osztható. Az első a falu gazdasági, társadalmi külső kapcsolatait és tudati szféráit próbálja felderíteni. A második a termelés és a munka, a harmadik a ház és háztartás, a negyedik pedig a család, közösség, világkép alakulását, a kultúra elemeinek előfordulását vagy hiányát vizsgálja a kikérdezés eszköziével. A kérdések különféle korszakok állapotának felderítésére, illetve bizonyos változások időpontjának kitapintására irányulnak. A Magyar Néprajzi Atlasz vizsgálataiból elég határozottan kitűnik, hogy nagyjából Zala és Vas megye területe sajátos kultúrával rendelkező mezotáj, amelyben lehetőség nyílik egyes jelenségek formai változatait vizsgálni, centrumokat, különböző zónák kapcsolatait meghatározni, a mezotájon belüli perifériákat, valamint olykor mindössze 2-5 falura terjedő - mikrokörzeteket kimutatni. Mi a második kérdéskörön belül (П/3) csupán egy kérdésre [Aratáskor] „használtak-e villás, gereblyés kaszacsapót, vagy hajmókot?'''' - adott válaszok számbavételére, topográfiai ábrázolására, és a hozzá kapcsolódó jelenségek feltárására, rendszerezése vállalkozunk. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a címben szereplő eszközt kaszacsapó néven Vas és Zala megyében nem ismerik.

3 A Magyar Néprajzi Atlasz lapjainak megnevezéseként

4 kellő mérlegelés nélkül került át a kérdőívbe. E nyelvi környezetben inkább a kaszatakaró megnevezés lett volna a megfelelőbb. Címváltoztatásra mégsem gondolunk, mivel a névadás hűen tükrözi azt a nyilvánvaló szándékot, hogy a Magyar Néprajzi Atlasz Délnyugat-Dunántúlra vonatkozó változatos alaki megjelenést sejtető adatait sűrűbb kutatási ponthálózat alapján részletezhessük.

5 A kaszához kapcsolódó szerszámokkal több (rész)tanulmány is foglalkozott, melyek nemcsak kialakulásuk történeti-táji elterjedését, a különböző eszközök grafikusan megjelenített típusait, hanem névváltozataikat is bemutatták.

6 A fűvágó kaszát a 19. század elején gajmóval (takaróval) és gereblyével szerelték fel, melyet főleg vetett takarmány apró, ritka növésű lucerna és lóhere vágásánál használtak Pethe Ferenc Pallérozott mezei gazdaság című műve szerint.

1 A kérdőívre adott válaszok között is előfordul Vas megyében néhány helyen hajmókkal felszerelt kasza, mellyel lucernát Ólmodon, (3) Lócson, (6) Sajtoskálon, (7) Dozmaton (48) alkalomszerűen magas füvet Felsőcsatáron, (53) Jánosházán, (88) Karmacson, (203) valamint a zala megyei Vidornyafokon (196) zabot vágtak. A Délnyugat-Dunántúlon a sarlós aratást a Magyar Néprajzi Atlasz tanúsága szerint 1860-1900 között a kaszával történő aratás váltotta fel.

8 Gönczi találóan jellemzi az eszközváltást, mikor azt írja, hogy „A gabonaféléket régen aratták, most kaszálják."

9 A váltással nemcsak eszköz cserélődött, hanem a sarlós aratást végző női munkaerő is háttérbe szorult a férfierőt igénylő, de tízszer termelékenyebb kaszás aratással. „Nyugat magyarország dombos vidékein 1880-1900 között váltotta fel teljesen a sarlóval való aratást a kaszás aratás. Lassan és nehezen ment az eszközváltás, mert a kisföldű gazdaságokban a lassú sarlózással tiszta munka elérésére törekedtek. "

10 A magas növésű gabonát vágó kétmankós^ aratókaszát különböző féle és elnevezésű kaszacsapókkal (takarófával) szerelték fel az idők során. A váltás pontos ideje