Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)
Marx Mária: Figurális (19. századi9 damasztok a Zala megyei múzeumokban. Kerecsényi Edit születésének 80. évfordulójára
по Marx Mária az első automatikusan működő nagy damasztszövő gépek a 19. század 40-es éveiben kezdtek elterjedni Magyarországon, 15 lehetséges tehát, hogy az egyik első ilyen jellegű, évszámos mű került Kerecsényi Edit gyűjtésével a Thúry György Múzeum birtokába. Időben a következő damasztunk a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményének egyik - a közelmúltig méltatlanul elhanyagolt - hatszemélyes damaszt abrosza, 16 amely az 1896-os millenniumi kiállításra készült, és ott dicsérő oklevelet kapott. 17 A tárgy Pintér István gyűjtése nyomán jutott a múzeum birtokába, sajnos bekerülésének körülményeiről, és a textil korábbi történetéről - az azóta már elhunyt tulajdonosának nevén és lakcímén kívül - eddig semmiféle adat nem derült ki. (10. ábra) A vékony, cérnázatlan lenszálakból szövött és saját anyagából rojtozott, kb. 160x127 cm-es asztalterítő már nem részesült annyi kíméletben, mint a kanizsai abrosz, nemcsak pecsétekkel van „megszórva", hanem több folytonossági hiány is van rajta, amelyek közül a nagyobbakat varrógéppel „stoppolták" be, sőt a pamut anyagú gépcérna, talán valamely piros levet eresztő textillel összemosva, halvány rózsaszín árnyalatot is kapott. A rojtozás finom szálai a mosásoktól összecsomósodtak, leszakadtak. Kovács Antal feljegyzése és a többi hatszemélyes abrosz mérete szerint eredetileg 158 cm széles és 180 cm hosszú volt. 18 Az abrosz sarkába piros és fehér pamutszállal N S (vagy S N) monogramot hímeztek. Az asztalterítő figurális ábrázolásai a magyar millennium jegyében készültek. Közepén, ovális keretbe foglalva Árpád vezér bőrsisakos, szakállas, jobbra néző portréja látható. (11. ábra) Az arckép, pontosabban annak tükörképe egy, a Nádasdy Mausoleum 43. oldaláról vett és eredetileg 1664-ből származó egészalakos rézmetszet részlete, amely a 19. század utolsó évtizedeitől többször is kiadott népszerű történelmi arcképcsarnok egyik darabja lett a többi hun és magyar vezérrel, valamint későbbi királyainkkal együtt. 19 A főalak felett ovális keretben az „1896 EZRED ÉVES ÜNNEP EMLÉKÉRE" felirat olvasható. (12. ábra) A keret fölött a nemzeti zászló, oldalánál a korona nélküli magyar címer látható. A feliratot bal karjával egy kardot tartó és fején a Szent Koronát viselő, felhőn repülő nőalak, valószínűleg Hungária allegorikus figurája támasztja meg. Ennek a kompozíciónak szinte valamennyi részlete visszaköszön annak a Történelmi arcképcsarnoknak a címlapjáról is, amelyből a honfoglaló vezér képe is származik. (13. ábra) Az Árpád-portré alatt Thaly Kálmán: Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted..." kezdetű versének első szakaszát olvashatjuk. Az egész kompozíciót, mint egy címert, dús tölgy- és babérágak, virágok, s legkívül még egy egyszerű keret fogja össze. A kettő között „KOVÁCS ANTAL MŰ = SZÖVŐ (ŐRI SZT. PÉTER)" felirat van a textilbe szőve. A damasztabrosz készítője, Kovács Antal őriszentpéteri műszövő-takács mesterségének nagy tudású művelője, őrségi takácsfamília leszármazottja volt. Szakmáját a szövészet magyarországi „fellegváraként" számontartott Késmárkon tanulta. Már 1887-ben részt vett a Vas vármegyei Iparkiállításon, ahol a bíráló bizottság „ezüstéremmel kitűntetendőnek találta". 20 Az 1896-os kiállításon nemcsak az Árpád-képes abrosz, hanem - a katalógus 44. oldalán olvasható szöveg szerint - más „Damaszt asztalnemüek és egyéb műszövő készítmények, laczezirozott magyar munkák, smyrna szőnyegek" is szerepeltek tőle. 21 Mintakönyve, amelyet Domonkos Ottó fel is vett az általa összeállított mintakönyv-katalógusba, a többi írott és nyomtatott dokumentummal együtt Gellért Károlyné Szikszai Edit Őrségi gyűjteményébe került, onnan pedig a körmendi múzeumba. 22 Domonkos Ottó röviden annyit ír róla: „Kizárólag damaszt-szövésre tervezett nagy rózsák, növényi motívumok sorakoznak e lapokon, bár nem valami nagy rajzkészségről tanúskodó mester próbálkozásaiként". 23 A minták tulajdonképpen a szövőgép lyukkártyáinak „kiverésére" szolgáló sablonok, egyik-másikban felfedezhető Kovács Antal egy másik munkájának - egy tizenkét személyes nagy abrosznak - mintázata is. (14. ábra) Ezt az asztalterítőt egy rokonának (talán unokahúgának), Kovács Etelkának szőtte férjhezmenetelekor, s most már az ötödik generáció őrzi, korábban nagy ünnepekkor használta is. 24 Az Árpád-képes térítőből, vagy ahogy készítője maga nevezte, „az Árpád-abrosz"-ból később még néhány példányt készíthetett, kettő közülük üzleti könyveiben is szerepel. Egyik ismeretlen dátummal Wagner Antalhoz került Rábakeresztúrra, 25 a másikat 1909. március 12-én Bereczky Emma vette meg. Utóbbiról tudjuk, hogy 62 Korona 85 fillért fizetett érte, s rögtön megtehetjük az összehasonlítást is, mert ugyanő ugyanakkor 4 db azonos méretű abroszt is vásárolt összesen 22 koronáért, 26 egy sárga-fehér változatot pedig Batári Ferencnek, az Iparművészeti Múzeum egykori főosztályvezetőjének gyűjteményéből árverezett el a Nagyházi Galéria és Aukciósház 2006-ban. Kovács Antal életének, munkásságának és tevékeny közéleti szereplésének érdemes lesz egy külön tanulmányt szentelni. Nemcsak a mintakönyve és üzleti könyvei maradtak fenn ugyanis, hanem megrendelései, árjegyzékei, fonalmintái, üzleti levelezése is, amelyek alapján átfogó képet kaphatunk egy - a maga szakterületén kiváló - mesterember élet- és munkakörülményeiről.
