Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)
Kovács Zsuzsa: Egy ház és a benne lakók története. A Hajgató Sándor utca 8. szám alatti kiskanizsai házból begyűjtött hagyaték múzeumi értéke
100 Kovács Zsuzsa A bársony szoknyát inkább ünnepen viselték, soha nem rakták, mindig szedték, hiszen a vastag bársony anyag alkalmatlan lett volna a rakásra. Sötétkék, apró pöttyös bársony szoknyából és atlasz selyemből készült, sötétkék illetve fekete, szintén pöttyös szoknyából több garnitúrája is volt Máriának. J. Katalin elmondta, hogy fiatal korukban, az '50-es években jött divatba a pöttyös anyag, ezért abban az időben mindenki több ilyen mintájú szoknyadarabot szerzett be magának. A szoknyákhoz megfelelő színű kötényt viseltek, amelyek hossza a szoknya hosszúságával együtt változott. Hétköznapi viselet a dísztelen fekete szatén, és az elnyűhetetlen kékfestő. Ünnepi a klott, a fiókon, az atlaszselyem. 23 Hegyi Máriának kötényből 11 darab volt otthon, amelyek között az egészen drága kasmír, fiókon, karton, fekete, kékfestő egyaránt megtalálható volt (13. és 14. kép). A vállukon kendőt hordtak, ami az 1880-as évekig fehér gyolcsból készült, slingelt szélű háromszögletes kendő volt. Az 1910-es évektől fogva a gépi varrás elterjedésével kiszorulnak a piacról ezek a kézzel készült kendők, helyüket a gyári anyagokból varrott színes és mintás darabok veszik át. 24 Ha hidegebbre fordult az idő minden asszony bongyorkendőt terített a vállára, amely bongyoros fonalból, szélén pedig körbeláncolt rojttal volt díszítve. A kendő sok színben létezett, az aktuális használatát az határozta meg, hogy viselője milyen életkorban volt illetve éppen ünnep vagy hétköznap volt. 25 A feketét gyászban és böjtben hordják, a bordót barna ruhához (15. kép). 1 Jelen írás 2006. szeptember 16-án a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban „Örökségünk" címet viselő, Kiskanizsával foglalkozó konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. A kutatás készült az OTKA К 02412 sz. A falusi építészet, lakáskultúra és életmód átalakulása a 20. században című programja keretében. 2 Kerecsényi 1999, 171. 3 Kerecsényi 1984,82. 4 Frazon 1992, 6. 5 Kerecsényi 1984, 83. 6 Molnár 1995, 8-9. 7 Kerecsényi 1984, 82. 8 Molnár 1995, 30. 9 Molnár 1995,39. Hegyi Máriának nemcsak bongyor kendője, hanem bongyor kabátja is volt, amit bongyorkendőből varrtak, de megerősítették még egy szállal, hogy ne bomoljon el (16. kép). A posztó rékli tulajdonképpen már kabátnak számított. Ilyen kosztümkabátot már az 1950-es évektől varrnak, hozzá csipkeblúz, harisnya és pántos cipő illett. Ebből az együttesből Hegyi Máriának 6 garnitúrája volt. A bemutatott hagyaték csak egy kis szelete a 800 tárgyat számláló tárgyegyüttesnek, amit a múzeumba vittünk. Értéke, hogy 78.28.1-21 közötti leltári számokon már korábban is több tárgy került a gyűjteménybe ebből a házból. Az akkor 45 éves Hegyi Mária adja el ezeket a tárgyakat a múzeumnak, amelyeket Kerecsényi Edit gyűjt be. Az 1978-ban gyűjtött tárgyak között néhány ruhanemű, több családi fénykép, egy feszület, egy imakönyv és sótartó található. Ez, a már korábban begyűjtött anyag most teljessé válhatott, nagyon jól adatolt, és egy kiskanizsai család teljes hagyatékát tartalmazza. A Thúry György Múzeumban szép számmal található Kiskanizsáról származó műtárgy, a legtöbb az 1960-as, 1977-es leltári számok alatt. Szerencsére a múzeum kiskanizsai gyűjteménye ma is egyre gyarapodik, azonban a Hajgató Sándor utca 8. szám alatti házból begyűjtött hagyaték volt az első, ami egy család teljes tárgyi anyagát tartalmazta. 26 10 Kerecsényi 1996,48. 11 Kerecsényi 1997, 101. ' 2 Forház: német eredetű szó (Vorhaus), a korábban épült fedett bejárat, az ún. kódisállás beüvegezett változatát jelenti. 13 Kerecsényi 1984, 84. 14 A kiskanizsai Polgári Olvasókör 1870-ben alakult, az első olvasókörök egyike volt az országban. 1900-ban építik fel a kör ma is látható épületének egy részét, amelyet később egy emelettel bővítenék. Ehhez a Földművelésügyi Minisztériumtól, Nagykanizsa várostól kapnak támogatást a felvett kölcsön mellett. így a székház ma is látható formájában 1928-ban készül el. In A kiskanizsai Polgári Olvasókör bútorozott szobájától az emeletes székházig. Zalai Közlöny, 1930 november 4. Jegyzetek:
