Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

P. Barna Judit–Kreiter Eszter: Középső rézkori települések Zalaegerszeg–Andráshida, Gébárti-tó (II.) lelőhelyen

Középső rézkori települések Zalaegerszeg-Andráshida, Gébárti-tó (II) lelőhelyen 57 gazdálkodását, feltehető, hogy ez a fajta épület ól, csűr, tároló vagy karám szerepét töltötte be. 2. ház: Téglalap alaprajzú, alapárkos, oszlopvázas építmény, belső oszlopsorral. A falaknál a szokásos, vesszőfonatos, agyagtapasztású szerkezet feltételezhető. Valószínűleg nem lakóházként, hanem gazdasági funkciójú épületként funkcionált. A DK-i sarkot kívülről alapárkos, cölöpszerkezetü kerítés kíséri, mely feltehetőleg vesszőfonatos volt. Mivel nem keríti az egész házat, csak ezt az egy sarkot, rendeltetését illetően egyelőre csak találgathatunk. Hossztengelye Ny-K-i irányú. Méretek: H = 12,91 m; Sz = 8,03 m; a kerítés D-i oldala = 4,67 m; a kerítés K-i oldala = 4,38 m (17. kép 3-4). 3. ház: Téglalap alaprajzú, alapárkos, oszlopvázas építmény, belső oszlopsorral. A falak a többi házhoz hasonlóan vesszőfonatosak, agyagtapasztásúak lehettek. Feltehetőleg ez sem lakóház, hanem gazdasági funkciójú épület volt. A DK-i sarkot kívülről alapárkos, cölöpszerkezetű kerítés kíséri, mely vesszőfonatos lehetett. Hossztengelye Ny,ÉNy-K,DK-i irányú. Méretek: H = 3,47 m; Sz = 8,18 m; a kerítés D-i oldala = 5,00 m; a kerítés K-i oldala = 4,28 m (15. kép 2). Mint már említettük, a Balaton-Lasinja kultúrán belül korábban nem volt ismert ez a fajta alaprajz, mely lelőhelyünkön két esetben is előkerült; így egyelőre csak távoli párhuzamokat találunk hozzájuk, elsősorban a kerítés tekintetében. Az egyik ilyen, előzményként is felmerülő párhuzam lehet egy lengyeli ház, elkerített udvarral az ausztriai WetzleinsdorfZiegeleiből (URBAN 1980, Taf. 2), ill. Lébény-Bille domb, ahonnan egy hosszúházat említhetünk (66. objektum), melyhez K-ről egy toldalék (1151. objektum) csatlakozik. A szerző kétségbe vonja a lakóépületként való értelmezést; a toldalék szerinte kerített udvar vagy karám lehetett (T. NÉMETH 1994, 243-244; Abb. 10.). Ezeknél az épületeknél a bejáratot azon az oldalsó falon találták meg, ahol a toldaléképület csatlakozott a főépülethez, s nem pedig a rövidebb falon, ahogyan a hosszúházaknál szokásos. További, esetleges párhuzamként megemlíthetjük az ausztriai Münchendorf-ból közölt, melléképülettel kiegészített alapárkos, cölöpszerkezetes házat is (CARNEIRO 2002, 46^18), noha ennek a melléképülete nem szögletes alaprajzú, hanem fél ellipszis alakú. Ez a példa azért fontos, mert a teljes alaprajz előkerült és az építészeti részletek is jól megfigyelhetők voltak. Az alapárkokban talpfa nyomát nem találták, a közvetlenül az alapárokba mélyített cölöpök helye viszont jól látható volt. Helyenként csak külön álló cölöplyukak sora volt felismerhető. A sarkokon és a hossztengelyben, a ház közepén lévő oszlopok erősebbek voltak a többinél; ezek az erősebb oszlopok tehát a sarkokat és az oromzatot támasztották. Az oromzatot tartó középső cölöpsor helyzetéből ítélve a ház nyeregtetővel volt fedve. A Strelice-i (D-Morvaország) miniatűr házmodell (PODBORSKY 1984, Obr. 7.) - melyen jól felismerhető a nyeregtető - fő vonásokban ennek a háznak a szerkezetét tükrözi. A félköríves rész egy toldaléképület lehetett, aminek kívülről volt a bejárata; ezt a részt tető is fedhette, de lehetett fedetlen udvar is. Pavúk a lengyeli kultúra újításaként értékeli a födémmel kiegészített tetőszerkezet alkalmazását (2003, 456), az ő nyomán M. Virág Zs. a korai és a középső rézkor idején is hasonlót valószínűsít (2004, 103). III/4. A Protobolerázi horizont települése A Protobolerázi horizont idején még lakták a lelőhelyet, de már csak kisebb mértékben, s feltehetőleg csak ideiglenesen, amit a szórványosan előforduló hulladékgödrök jeleznek. Ez egybevág a középső rézkor második felében a Dunántúlon általánosan tapasztalható településtörténeti adatokkal. Ebből az időszakból házat más lelőhelyről sem ismerünk (M. VIRÁG-BONDÁR 2003, 129). Ha nem is határozottan, de két sűrűsödéi pont tűnik ki az objektumok területi eloszlásában: az egyik a lelőhely legmagasabb pontján, a korábban a Balaton-Lasinja házak által fedett területen figyelhető meg. Ennek köszönhetően több egyértelmű sztratigráfiai adattal is rendelkezünk; pl. abban az esetben, amikor az 1. sz. Balaton-Lasinja ház alapárkát rétegzi felül a 80. objektum (hulladékgödör), melyből tűzdelt barázdás díszű kerámia, a Protobolerázi horizont jellegzeteses emlékanyaga került elő. A másik objektumkoncentráció kissé keletebbre, nagyjából kör alakban szóródó gödrök formájában mutatkozik. Ezen a területen már csak egyrétegű a település; itt horizontális sztratigráfia jelentkezett: a késő lengyeli, a Balaton-Lasinja és a Protobolerázi objektumok kikerülik egymást. IV. Temetkezések (PB.J.) A hajdan itt élt közösség temetkezési szokásairól árulkodik az a két hamvasztásos sír, melyeket a lakóházaktól keletre tártunk fel. Az urnaként szolgáló edények tipológiai jellemzői a Balaton-Lasinja kultúrába sorolják e temetkezéseket. 1. temetkezés (61. objektum): Az urnasír nyesés során, folt nélkül került elő. Az urnaként szolgáló 1. sz. edény belsejét hamuval, illetve csontokkal kevert föld töltötte ki, melynek eltávolításakor egy kisebb csésze töredékei is előkerültek. Az edény a fenekén állt, száját nem fedték le; feltehetőleg épen került a földbe, csak a rá nehezedő föld súlya rongálta meg.