Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

P. Barna Judit–Kreiter Eszter: Középső rézkori települések Zalaegerszeg–Andráshida, Gébárti-tó (II.) lelőhelyen

Középső rézkori települések Zalaegerszeg-Andráshida, Gébárti-tó (II) lelőhelyen 51 színük szürkésbarna, szürke vagy barnás. Jól kiégetettek, azonban felületük nagyon erősen megkopott, lepattogzott. Több esetben a külső felszínt nagyon vékonyan felvitt agyagmáz borította. Díszítőelemeit, melyek kötegekben vagy parkettamintában futó vonalak, bekarcolással (4. kép 3, 4, 6) vagy besimítással (3. kép 2) alakították ki. A díszítetlen tálak mérete a díszítetteknél jóval nagyobb. Csillámos homokkal és zúzott kaviccsal, vagy ritkább esetben apró kavicsszemcsékkel vannak soványítva. Színük kívül szürkésvörös, szürkésbarna, szürke, belül általában szürke. Felületük ezeknek is megkopott. Válluknál gyakran felfelé ívelő, vízszintes állású madárcsőralakú fülekkel (6. kép 7; 8. kép 1) vagy lefelé lógó bütyökkel (5. kép 5) találkozunk. Az előbbiekhez hasonló darabokat Zalavár-Basaszigeten (M. VIRÁG 2005, 2. kép 7; 3. kép 11), Letenye-Szentkeresztdombon (KALICZ 1995, Abb. 12. la, lb, 3a, 4a, 7), az utóbbihoz hasonlót pedig Sávoly-Babócsán (SOMOGYI 2000, 16. kép 1) és a lelőhelyünk közvetlen közelében levő Ságod-Bekeházán (KVASSAY ET AL. 2004, 8. kép 1) találtak. A váll alatt levő, lefelé lógó szalagfülek (8.kép 6) is előfordulnak, ám azt ebben az esetben fontos megemlítenünk, hogy ez a tál a hamvasztásos temetkezés urnája volt. Kónikus tálak Csillámos homokkal és legtöbb esteben zúzott kaviccsal vannak soványítva. Színük barnásvörös, vörös, szürkésbarna. Több esteben díszítetlenek, vagy díszítésük bekarcolt parketta minta (4. kép 1). Gyakori a peremen elhelyezett, kissé felmagasodó lapos bütyökdísz is. Ehhez hasonló darabot Zalavár-Basaszigetről említhetünk (M. VIRÁG 2005, 3. kép 5). Behúzott peremű tálak Csillámos homokkal és őrölt kerámiával, vagy apró szemű kaviccsal soványítottak, közepesen vastagfalúak, színük szürkésvörös, barna. A peremnél enyhén felmagasodó háromszögalakú bütyökkel (5. kép 6) vagy a vállnál elhelyezett vízszintes állású, felfelé csúcsosodó fülekkel (6. kép 3) találkozunk. Az előbbihez hasonlatos edényt Dobri-Alsó-mezőről (HORVÁTH-H. SIMON 2004, Abb. 2. 18) az utóbbihoz pedig Zalavár-Basaszigetről említhetünk (M. VIRÁG 2005, 3. kép 4). Kisebb tál aljöredékénél az aljon is figyeltünk meg besimított vonaldíszeket (4. kép 8). Korsók A leletanyagban korsók kizárólag töredékesen kerültek elő, így egész formát nem sikerült rekonstruálnunk. A töredékek alapján azonban a korsók zöme ívelt, kissé S-profilú (3. kép 3), azonban a bikónikus forma is megjelenik (3. kép 6). A korsók csillámos homokkal és őrölt kerámiával, vagy zúzott kaviccsal, ritkán a zúzott kerámiával együtt megjelenő apró kavicsszemcsékkel vannak soványítva, színük barna, élénkvörös és szürkésfekete. Többségük külső felületén vékony agyagmáz réteget lehetett megfigyelni, melyek sajnos erőteljesen kopottak. Legjellemzőbb mintakincsük a kannelúradísz (3. kép 4, 7), melyhez hasonlók kerültek elő Zalavár-Basaszigeten (M. VIRÁG 2005. 5 kép 1, 4-12, 15-17) vagy besimított (3. kép 5) parkettadísz, karcolt ferde vonalkötegek pontsorral variált együttese (3. kép 6). A pontsor és a kannelúradísz együttes megjelenése Szlovéniában nagyon gyakori, de megjelenik NyugatHorvátországban is (KALICZ 1995. 74-75). Leggyakrabban azonban a pontsor nem önálló vízszintes vonalként fut körbe az edényen, hanem a ferde kannelúrákat kíséri, például Letenye-Szentkeresztdombon (ibid. Abb. 9. 2) A korsók füle a peremből induló és az fölé magasodó szalagfül (3. kép 3; 6. kép 4), melyek alatt közvetlenül bekarcolt kannelúradíszeket találunk (3. kép 3) Ehhez hasonló példány csakugyan LetenyeSzentkeresztdombról ismeretes (ibid. Abb. 1. 14b). Bekarcolt díszítés akár magán a fülön is előfordulhat (4. kép 7). Szinte ugyanezzel a mintával találkozunk Kaposvár-Desedán (SOMOGYI 2000, 12. kép 14), ám azzal ellentétben az andráshidai leleten nem figyeltünk meg mészbetétet. Karcolt díszü edényfül került elő Zalavár-Basaszigeten is (M. VIRÁG 2005, 5. kép 3, 6). Különleges díszítőelemként jelenik meg a fül alsó becsatlakozásával egy magasságban levő négy átlyukasztás (6. kép 2). Szintén különlegességnek számít, mind anyagában, mind színében, kidolgozottságában az a vörös színű, felfényezett felületű edény, melynek pereme alatt függőleges, ujjbeggyel való besimítás nyomai látszanak az edény nyakán körbefutó vonalig, mely alatt rombusz alakú rácsmintában befényezett vonalkötegek vannak (3. kép 1). Csészék, csuprok Finom szemcsés csillámos homokkal soványított, világosszürke, vörösesbarna kis edénykék, besimított parkettadísszel (4. kép 2) vagy a peremnél pici, felfelé ívelő füllel (5. kép 3) Hasonló, behúzott felsőrészű, perem fölé emelkedő szalagfüles darabbal találkozunk Dobri - Alsó-mezőn (HORVÁTH-H. SIMON 2004, Abb. 21.5). Talpas tálak Talpas tálak tálrésze sajnálatos módon nem került elő, illetve restaurálás alkalmával nem volt összeegyeztethető a csőtaplak maradványaival, így teljes formát nem tudtunk rekonstruálni. A csőtalpak csillámos homokkal, kavics- és kerámiazúzalékkal soványítottak, szürkésfekete, szürkésvörös és szürkésbarna színűek. Külső felületükön vékony agyagmáz volt megfigyelhető. A legjobb állapotban rekonstruált, viszonylag nagyméretű csőtalp formája harangos (9. kép 1), csakúgy mint a Zalavár-Basaszigetenen