Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Ilon Gábor–Sümegi Pál–Bodor Elvíra: A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és környezetrégészeti vizsgálat tükrében

ZALAI MÚZEUM 15 2006 295 Ilon Gábor - Sümegi Pál - Bodor Elvira A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és a környezetrégészeti vizsgálat tükrében Bevezetés A Ság hegytől délre, légvonalban mintegy 3000 méterre, Kemeneskápolna határában, a Ság hegy előterében, a hegylábi régió előtt a Mágorta-patak alluviális síkján, mintegy 127 m tengerszint feletti magasságon, az északi szélesség 47° 18' és a keleti hosszúság 16° 58' alakítottunk ki földtani szelvényt pollenanalitikai vizsgálatok céljából. A patak allúviumát északi, északkeleti irányból hegylábfelszín, nyugati irányból teraszszerüen kiemelt kavicsos hordalékkúp határolja. A régészeti geológiai és környezettörténeti vizsgálatok, a felhasznált módszerek alkalmazása és az értékelés egyaránt a történeti tudományok keretében történt (SÜMEGI 2001). A Kemeneshát területén ez az első negyedidőszaki, régészeti célú pollenanalitikai és környezettörténeti munka. Ilyen vizsgálatokat korábban csak a területről északra lévő Marcal-völgyében Csögle község határában, illetve újabban végeztünk (utóbbit Mezőlak határában, ld. az MTA Régészeti Intézetének kiadásában megjelenő kötetet). A korábbi csöglei szelvényt Juhász Imola, a MTA Rí munkatársa dolgozta fel PhD munkája során. A mikrorégió régészeti célú lehatárolása e tanulmányban teljesen mesterséges. Ezt alapvetően két szempont határozta meg, mégpedig: a környezetrégészeti mintavételezés helye, s hogy ez a nemzetközi hírű régészeti lelőhely, a Ság hegy lábánál található. Ennek köszönhetően a vizsgálat tárgyát képező terület részben a Marcal-völgye, másrészt a Felső-Kemeneshát. Az így kihasított területen, azaz a tanulmányban az alábbi települések határának régészeti lelőhelyei szerepelnek: Boba, Celldömölk (és csatolt részei, hajdan önálló települések: Nagyság/Alsóság/ Ság, Izsákfa), Kemeneskápolna, Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Kemenesszentmárton, Köcsk, Mersevát, Mesteri, Nemeskocs, Tokorcs, és Vásárosmiske. Mindösszesen tehát kb. 200 km

2-nyi a vizsgálatba bevont régió. A mikrorégió meghatározó tájképi eleme, egyúttal a megtelepedés, a közlekedés és a kulturális innovációk folyosója, időnként határ (ld. részletesen a mezőlaki mintához kapcsolódó régészeti adatok feldolgozását) a Marcal-folyó. A Marcal és itt számba vehető fontosabb mellékvizei (a Cinca- és a Kodó/Bozóki/Bozóti-patak) a terület vízellátását és ez által az emberi megtelepedés alapvető feltételét biztosították. A Marcalt hajdan széles sávban erdő és mocsaras területek kísérték és kapcsolódtak a Kemeneshát és a Kemenesalja hatalmas erdőségeihez. (Ezek a II. József-kori katonai térképeken jól tanulmányozhatók.) Az erdő és a mocsarak a táj- és a gazdálkodás nem mellőzhető tényezői voltak. A Ság hegyet évszázadokkal korábban övező hatalmas és időszakonként más és más kiterjedésű mocsárnak ma már csak a kemeneskápolnai határban található nagyobb, összefüggő maradványa. Ezért jelöltük ki itt a mintavétel helyét. A Ság hegy biztosította kilátás nem csak a K-Ny-i irányú (Pápa-Sárvár) közlekedési útvonal (révátkelője: Mersevát-Külsővat, erről bővebben ld. a fent már említett mezőlaki fúrás környezetének régészeti feldolgozását) ellenőrzését tette lehetővé az őskortól a középkorig, de a mikrorégió gazdaságában is meghatározó szerepet (pl. szerszámkő /őrlő-, zúzó- és csiszolókövek, balták/ alapanyaga, építőanyag, útburkolat, szőlőművelés) játszott. A vizsgált terület földrajzi jellemzése A vizsgált terület a Sopron - Vasi Síkságon, Kemeneshát északi részén, az ún. Felső-Kemeneshát kistájon (MAROSI-SOMOGYI, 1990), Kemeneskápolna község határában, a Kemeneskápolna-Izsákfa közötti út mentén, a Mágorta-patak alluviális területén kialakult réten található. A Kemeneshát száraz völgyekkel tagolt felszíne a Sárvíz völgyétől a Rábaköz területéig 240 m tengerszint feletti magasságról 125 méterig fokozatosan csökken. A terasz formájában