Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Mitja Guštin: Between the Slavs and the Madyars

Between the Slavs and the Madyars 253 környéki ásatáson (1. kép). Különösen jelentős számban kerültek elő Nova tabla lelőhelyen, ahol ezek az építmények képviselik a legkorábbi, és legjobban dokumentált kora középkori települést a déli Alpok lábánál (GUSTIN 2002; MOTORWAY 2004). A Muraszombat (Murska Sobota) környékén előkerült településeknek a szlávokhoz való etnikai hovatartozását számos jellegzetesség alátámasztja. Több ezek közül jellemző a tágabb közép és kelet európai régióra, azonban egyéb, specifikusabb jellegek együttes figyelembevétele lehetővé teszi számunkra a konkrétabb etnikai meghatározást. A betelepülők első hullámának települései vízhez közeli sík területeken voltak. A települések egymástól távol eső kisebb, tanya jellegű települések, vagy kis falvak voltak, amelyek néhány egyszerűen megépített lakó- és gazdasági-épületek együtteséből álltak. Az első betelepülők sebtében, egyszerű földbe mélyített kunyhókat építettek, amelyeknek nádból készült sátorszerű teteje volt. A könnyű tetőszerkezet a paticsfalra támaszkodott oszlopok nélkül, és kövekkel szorították le a tető arjánál, hogy a szél el ne fújhassa azt. Az egyik feltárt épületben falba mélyített agyagból és kövekből rakott tűzhely is előkerült. Az épületből, és a hozzá köthető gödrökből kézzel formált porózus, többnyire díszítetlen kerámia került elő, amely a jól ismert prágai típushoz tartozik. A fentebb említett települések korai datálását a 6. század végére és 7. század elejére számos C

14 vizsgálat is alátámasztja. Ezek az adatok összecsengenek az írott forrásokkal, amelyek a szlávok megtelepülését említik 568 után. A leletek etnikai hovatartozásának megállapítása közvetlen összehasonlítás alapján lehetséges hasonló tárgyakkal nyugat Szlovákiából, Morvaországból és Alsó-Ausztriából. A fentebb említett települések jellegzetessége, mint az épületek építésének technikája és leletanyaguk szintén igazolják a szláv bevándorlást a Murántúl (Prekmurje) térségébe a Közép-Duna vidékén keresztül (GUSTIN 2002, 60-62; GUSTIN 2004, 264). A földbe mélyített épületekből másodlagosan használt római kerámia is előkerült, amelyet az egykori lakosok a közeli római villagazdaság „romjai" között gyűjtöttek. Meglepő, hogy a korai 6. és 7. századi szláv település anyagi kultúrája a Murántúlon (Prekmurje) és a Dráva vidékén (Podravje), valamint más lelőhelyeken az Alpok és az Adriai tenger között nem tartalmaz tipikus kerámiát, illetve a mindennapi életben használt tárgyakat, mint például a viselet kellékeit, amelyek avar eredetűek lennének. Csak a 8. században jelenik meg az említett területen, és máshol is Szlovéniában az avar kaganátushoz köthető viszonylag kevés jelentős fémtárgy (BITENC-KNIFIC 2001). A szétszórt, de jobban megépített tanyákból és a hozzájuk tartozó gazdasági épületekből álló falusi településszerkezet észrevehető törés nélkül folytatódik a 8. század folyamán is, amikor az első csontvázas temetkezések megjelentek Szlovéniában. Ezek a sírok, a viseleti elemek és a kerámiamellékletek alapján a kereszténység előtti időszak hagyatékának tekinthetők. A 9. században viszont az élet megszűnt Nova tablaan, valamint a Muraszombat (Murska Sobota) környéki „szláv vidék" más településein is. Úgy tűnik, hogy ebben az időben jelentős társadalmi változások következtek be Pribina és fia Kocel uralkodása alatt (akik központjukat Blatograd-on vagy Blatenski Kostel-en (Masapurch, Zalavár) hozták létre) alsó Pannoniában. Ezek a változások összefüggnek a feudális földbirtokviszonyok változásával és a katolikus egyház misszionárius munkájával. Ennek következtében a települések új feudális és vallási központokká alakultak, amelyek a Karoling állam adminisztrációját látták el. A 9. és 12. század közötti „sötét" időszak településszerkezete tulajdonképpen ismeretlen a Murántúlon (Prekmurje), csakúgy mint egész Szlovéniában. Sem történeti források, sem pedig régészeti feltárások nem világítják meg ezt a korszakot. Csak szórványos leleteket, valamint a Köttlach és a Bjelo Brdo kultúrák tipikus sírmellékleteit tartalmazó temetőit ismerjük. A kevés román kor előtti és a valamivel több román kori templom, valamint világi épületek, csakúgy, mint a tárgyalt időszak temetői kitöltik az űrt a jól ismert középkori mezővárosi építészet megjelenéséig (1. kép; VALTER 2005). Az autópálya-ásatások Szlovéniában, különösen a Lendva környékén feltárt néhány település növelte ismereteinket a településekre, azok típusaira valamint a lakó és a gazdasági épületekre vonatkozóan. A kutatások 1997 és 1998 között, különösen pedig 2006ban Gornje njive lelőhelyen, Hosszúfalu (Dolga vas) közelében, valamint 2005-ben Pince és Zatak lelőhelyeken (GUSTIN 2005, 29-31) meglepő leletanyagot hoztak felszínre. Ez a leletanyag a szlovéniai Mura és Ledava/Lendva folyók vidékét a magyarországi Zala folyótól elválasztó Goricko hegyeihez közeli sík vidék 10. és a 15. század közötti intenzív lakottságát bizonyítja. A kutatások alapján a kora középkorban Lendva környékén laza szerkezetű falusias települések voltak. Az idő folyamán ezek központi maggal rendelkező falvakká fejlődtek. A legkorábbi épületek egyszerű, félig földbemélyített, fából készült építmények voltak. A tűzhelyek alapvető részei az épületeknek. Olyan eset is előfordult, hogy két jó állapotban megmaradt tűzhely került elő az épület külső falánál (2. kép). Hasonlóan a többi építményhez, ez is szemetes gödrökkel volt körülvéve. A gödröket akkor ásták, amikor agyagra volt szükség a ház tapasztásához. Ezek