Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

236 H. Kelemen Márta fazekak párhuzamai csak LT-D2 telepek anyagában fordulnak elő, mennyiségi mutatók alapján valószínű, hogy a szentgyörgymezői telepen készítették kelta fazekasok a Kr.e. I. század 2. felében. Ez egyúttal a temetkezés korát is megadja. A temetőt eddigi ismereteink szerint csak az őslakosság használta, római temetkezésnek egyelőre nincs nyoma. V. Esztergom-Eszperantó utca 1994-ben gázvezeték fektetésekor az Eszperantó utca 15. számú ház előtt egy hamvasztásos római kori sírt vágtak át.

6 A múzeum a lelet előkerüléséről csak utólag szerzett tudomást, a már visszatemetett árok szélére kidobott földből néhány kalcinált csontdarabot, és az alábbi leleteket gyűjtöttük be: 1. Üvegkorsó felsőrésze, hasábos testű, pereme széles, vízszintes, nyaka rövid hengeres, válla lekerekített, rövid széles szalagfüle fésűs díszű, kék színű, tör. M: 11,4 cm, Pá: 7,2 cm, Ltsz: 95.270.1. (6. kép 8.) - 2. Terra sigillata tányér töredéke, Pó-vidéki, Consp. 20. típus, világos, keményre égett, sötét narancsvörös bevonata lepattogzó, hibás, applikált girland dísszel, fenyőág mintás levéllel, Á: 8,3 cm, Ltsz: 95.270.2. (6. kép 9.) - 3. Terra sigillata csésze töredékei, Pó vidéki, Consp. 34. típus, 3 db, 2 töredék feketére égve, eredeti színe barnásvörös, keményre égett, bevonata jó minőségű, applikált delfin fejjel, belsejében körgyűrűben planta pedis bélyegző részlete: [L M] V, Tá: 5,6 cm, Ltsz: 95.270.4.1. (6. kép 10, 13) - 4. Terra sigillata csésze töredékei, Pó-vidéki, Consp. 34. típusú, 3db, 2 db másodlagosan feketére égve, eredeti színe barnásvörös, keményre égett, applikált dísz kis részletével (talán rozetta), M: 4 cm, Pá: 6,7 cm, Tá: 3,4 cm, Ltsz: 95.270.3. (6.kép 12) - 5. Terra sigillata csésze talptöredéke, Pó-vidéki, Consp. 34 típusú, világos anyagú, világos, narancsvörös, foltos bevonattal, belsejében körgyűrűben planta pedis bélyegző: L. M. V, Tá: 5,4 cm, Ltsz: 95.270.4.2. (6. kép 11) - 5. Agyagbögre, sima. kihajló peremű, gömbölyded hasú, vállán vékony barázdaköteg dísz, vörösessárga színű, szürke foltos, másodlagosan égett, finoman iszapolt, töredékekben, M: 13,8 cm, Pá: 9,6 cm, Tá: 4,8 cm, Ltsz: 95.270.5. (6. kép 14) - 6. Agyagbögre, sima, kihajló peremű, gömbölyded hasú, vállán vékony barázdaköteg dísz, alja belül domború csigavonalas, szürke színű, másodlagosan égett, M: 13,8 cm, Pá: 9,5 cm, Tá: 4,8 cm, Ltsz: 95.270.6. (6. kép 15). A hamvasztásos sírtól cca. 4 m-re, Ny-ÉNy-ra, egy csontvázas sír néhány csontdarabját figyeltük meg. A sírtól K-DK felé haladó árokban nem volt nyoma temetkezésnek, a lelőhelyen korábban nem került elő római leletanyag. A sír hasábos testű, legömbölyített vállú, rövid hengeres nyakú, szalagfüles üvegkorsója gyakori típus Pannoniában, I. század végi - II. századi hamvasztásos sírokban, tumulusokban (BARKÓCZI 1988, 174-178, 167/c típus., PALÁGYI - NAGY 2000, 134-135, Taf. XIV, 3-6.). A dunántúli halomsírokban megjelenő, valószínűleg aquileiai származású hasábos üvegkorsók nyúlánkabb testű (Isings 50b típus) példányai közül a mi darabunk - elsősorban a fül formája alapján - a mezőszilasi VIII. halomból származó (KISS 1957, 48, VII. 3.) és az inotai 1. halomban előkerült korsókkal (PALÁGYI 1981,20, Taf. I. 2-3.) állítható azonos csoportba. Edényünk testének nagy része hiányzik, ezért magassága alapján nem besorolható, de keskeny alakja szerint, egy tatai darab példájára (BARKÓCZI 1988, Nr. 418.), magasabb formák közé tartozhatott. Korát pontosan meghatározzák a vele együtt előkerült Póvidéki terra sigillaták. Az applikált díszű Consp. 2o. típusú tányér és a Consp. 34. típusú, L-M-V bélyeges csészék L. MAG. VIRILIS csoportjához köthetők, amelyeket Claudius korától a Flaviusok koráig állítottak elő, és a tartomány katonai megszállását követő Flasvius-kori limestábor-rendszer kiépítésével a Duna mentén is megjelentek. A sigillatákat É-Itáliában még a II. század 1. felében is gyártották, pannóniai forgalmukat Domitianus korától visszaszorította a délgalliai piac. Észak Itáliában több műhely működött, a mi darabjaink közül a Consp. 20. típusú tányér és a 6. kép 11. számú, Consp. 34. típusú csésze valószínűleg a Fabrikat E, a 6.kép 10, 12, 13. számú Consp. 34. típusú csészék a Fabrikat A2 terméke lehet.

7 A két agyagbögre az üvegkorsóval és a terra sigillatákkal azonos időszakba sorolható, formai párhuzamait a Bajcsy Zs. úti 3. sír edényénél már említettük. Ez a két kis bögre annál finomabb kivitelű, nem látszanak helyi készítménynek, lehet, hogy szintén ÉItáliából kerültek ide. Solva korai táborát a Várhegyen talán már Vespasianus uralkodása előtt, de Vespasianus alatt biztosan megépítették. (GABLER 1977, 150.) Az újabb feliratos anyagnak köszönhetően (VISY 1989, 29-35, Nr. 3., LŐRINCZ 1993, 297., LŐRINCZ 2001, 269, Nr. 376., KOVÁCS 2005, Nr. 115., és LŐRINCZ KELEMEN 1997, 178-180, Nr. 1., LŐRINCZ 2001, 269, Nr. 375., KOVÁCS 2005, Nr. 116.) már ismerjük első helyőrségét is, a cohors I Augusta Ituraeorum 69-89 között tartózkodott Solvában. A lelőhelyen korábban nem került elő római leletanyag, valószínűsíthető, hogy itáliai import anyaga nem bennszülött, hanem katonai temetkezéshez kapcsolható. A Várhegytől és a lokalizált kora római temetőktől távol eső Flavius kori hamvasztásos sír keletkezésére egyelőre nem találtunk magyarázatot.