Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

232 H. Kelemen Márta kengyeltől). Végül egy töredékes, de a mi darabunkhoz talán leginkább hasonlító manchingi darabot (FILIP 1956, obr. 30, 11.) említünk. Az esztergomi fibula szórvány darab, amely egy LT-D kori temető területén került elő, kétségkívül egykor sírlelet lehetett. A környezetéből ismert edénytöredékek és vasleletek a LT-D korra keltezhetők, nincs okunk kételkedni, hogy ez a fibula a Kr.e. I. század terméke, ennél pontosabban azonban nem tudjuk keltezni. Az edénytöredékeket a 7, 8, 9, 34, 47, 50, 57, 58, 59, 60, 73, 79, 100. sírok feletti földből ill. a későrómai sírok földjéből gyűjtöttük. Ez viszonylag jól körülhatárolja a késő kelta hamvasztásos kis temető területét, amely a későrómai temető D-i részén helyezkedik el, és térképre vetítve jól mutatja, hogy nem függ össze a kora római hamvasztásos temetővel, amely a későrómai temetőtől É-ra volt. Az előkerült leletanyag, a fémek és a kerámia is, a LT-D időszakából, a Kr.e. I. századból származik, és nem fordul elő közötte kora római edénytöredék. Ez azt jelenti, hogy a Bánom hegy K-i lejtőjén volt egy különálló, csak kelták által használt, mintegy 95 x 85 m nagyságú kis temető, amiről eddig nem volt tudomásunk. A sírokat a mai felszíntől 60-80 cm mélyre ásták, a hamvaszásos sírok egy részét már a késő római időszakban, más részét az újkorban, szőlő és gyümölcsfa telepítések során szétdúlták. Az előkerült leletanyagból a kerámia mindegyike jól ismert, és Esztergomból már több ízben közzétett telep és edényégető kemencékben előkerült formákhoz tartozik, ezért ezekkel külön nem foglalkozunk. A fémek ritkább leletek, különösen a bronzfibula, amely Magyarország területén sem tartozik a gyakori leletek közé. III. Esztergom-Bajcsy-Zsilinszky utca 1994-ben a Bajcsy-Zs. utca 5. számú ház belső udvarán alapozási árkok ásása közben egy római sírkő, és edények kerültek elő.

3 A sírkő kiemelése után a terület átkutatásakor megállapítottuk, hogy az edények egy hamvasztásos sír leletei voltak, de nem tartoztak össze a sírkővel. A rövid leletmentő ásatás még egy további sírt, valamint római és középkori telepmaradványokat eredményezett. /. sír Formáját, irányát nem ismerjük, leleteit a munkások szedték ki, a kidobott földben sírégetésre utaló nyomokat nem találtunk. Mellékletek: 1. Urna, tojásdad testű, rézsútosan kihajló peremmel, vállán ujjbenyomkodásos borda lécsor, szürke, sárgásbarna foltos, korongolatlan, durva, kagylós anyagú, belsejében a kalcinált csontok, M: 20,4 cm, Pá: 15 cm, Tá: 8,8 cm, Ltsz: 95.10.1. (4. kép 30.) - 2. Csésze, enyhén ívelt oldalú csonkakúp alakú, peremtől induló, aljhoz lefutó fül csonkjával, szürkésfekete színű, korongolatlan, apró kavicsszemcsés anyagú, M: 5,7-6 cm, Pá: 9,5 cm, Tá: 6 cm, Ltsz: 95.10.3. (4. kép 32.) - 3. Üvegfiola, kihajló peremmel, teste csepp alakú, halvány kék színű, M: 7,8 cm, Ltsz: 95.10.2. (4. kép 31.) 2. sír Urnasír, az 1. sírtól DNy-ra, 3 m-re, az épület D-i falától 170 cm-re, -330 cm mélyen, sírgödör foltja az erősen kevert talajban nem látszódott. Az urna peremét a munkások elnyesték. Az edény belsejében lévő kalcinált csontok egy középkorú felnőtt maradványai. Az urna kettős kónikus testű, pereme hiányzik, vállán barázdák közötti sávban besimított hullámvonal, hasa törésvonalában 2 sor sekélyen benyomott oválisok, de a sorok nem futnak egészen körbe. Szürke színű, finoman iszapolt, korongolt, tör.M: 34,4 cm, Tá: 11,3 cm, Ltsz: 95.11.1. (5. kép 1.) 3. sír Az előző sír mellett, téglalap alakú, H: 203 cm, Sz: 110-113 cm, Iránya: 34/64 ÉÉNy-DDK, -350 cm mélyen. A sírgödör felső felének széle és a sírgödör alja 1-2 cm vastagságban vörösre átégett, betöltése fekete kormos, szürke hamus, kevert föld volt. A kevés kalcinált csont, amely részben egy felnőtt egyénhez, részben egy állathoz, talán kutyához tartozott, az egész sírgödör területén volt szétszórva. A sírban talált mellékletek összetörve, a 3. számú urnát kivéve hiányosan kerültek a sírba. A mellékletek: 1. Urnafazék, pereme rézsútosan kihajlik, a nyak hajlatában egy barázdával tagolt, hasa gömbölyded, alul enyhén ívelt talpban végződik, hasának közepén benyomott ferde vonalak. Világos szürke, kívül simított felületű, korongolt, másodlagosan égett, töredékekből összeállított, M: 19,6 cm, Tá: 8 cm, Ltsz: 95.12.3^1. (5. kép 2.) 2. Fazék, pereme rézsútosan kihajlik, hasa gömbölyű, vállán sekély vízszintes fésűs dísz, alja hiányzik. Közép szürke színű, finom szemcsés anyagú, vékonyfalú, korongolt, tör.M: 7,3 cm, Pá: 9,8 cm, Ltsz: 95.11.4. (5. kép. 3.) - 3. Korsó, sima pereme tölcséresen kihajló, hosszú, szűk hengeres nyakú, gömbölyű hasa lefelé összeszűkül, kis talpban végződik, nyakról induló, vállra lefutó szalag füle 2 x hornyolt. Finoman iszapolt, korongolt, eredetileg sárga színű volt, nagy része másodlagosan szürkére égett. Hasán vörös sávfestés volt, amelynek nagy része feketére égett. Enyhén deformálódott, töredékekből összeállított, kiegészített, M: 27,2 cm, Pá: 6,4 cm, Tá: 7,2 cm, Ltsz: 95.11.3. (5. kép 4.) - 4. Urnafazék, rövid, kihajló peremmel, tojásdad testű, korongolatlan. Sötétszürke, világosbarna foltos, tört kagylós és kavicsos anyagú, durva, egyenetlen felületű, ragasztott, kiegészített,