Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból 229 tartozott, hanem egy korábbi halott halotti máglyájának maradványaként került sírunkba. A 2. kép 8. számú vasveret pontos formáját és funkcióját párhuzam hiányában továbbra sem tudjuk megadni. A vékony vaslemezből C-alakra összehajtott, belül üreges, íves vastárgy töredékeket nagyobb biztonsággal egy nyakperec darabjainak gondoljuk. A két töredék egy cca. 12 cm átmérőjű nyitott karika volt, amely méreténél fogva nyakperec lehetett. A nyakperec kelta férfi viseleti tárgy. A sír egyéb leletei nem utalnak arra, hogy a halott a kelta etnikumhoz tartozott volna. Az üreges vaslemezhez hasonlóan korábbi temetkezésből származónak véljük. A római kori hamvasztásos temető ugyanis - amint azt a 2. számú sírba került törött kelta edény darabok alapján gondoltuk annak a késő kelta hamvasztásos temetőnek a folytatása volt, amely Szentgyörgymező irányából terjedt fel a Bánomi dűlő ÉNy-i csücskéig. A római kori temetőt az I. század végétől, a II—

III. században használták, elsősorban Solva castellumának katonái és családtagjai, de biztosan temetkeztek ide bennszülöttek is. lucundus azal princeps, valamint Solva nevű leányának sírkövét ebből a temetőből hurcolták át a közeli IV. századi nagy temetőbe (Béke tér, Bánom hegy K-i lejtője) kősírok készítéséhez. II. Esztergom-Bánomhegy K-i lejtője 1986-ban a Bánom hegy K-i lejtőjén nyitott homokbányában késő római sírok kerültek elő. Az azonnal megkezdett és több éven át tartó ásatás során 335 IV-V. századi sír került feltárásra. 1986-ban, a 66. későrómai sír bontásakor egy késő kelta hamvasztásos sír részlete került elő,

2 a sír nagy részét a későrómai sír ásásakor elpusztították. A késő római temető Ny-i szélén, a magas part oldalában feküdt a sír, a kelta edénytöredékeket -60 cm mélységben találtuk meg. A kerekded (?) sírgödörnek csak egy kisebb, 68 x 30 cm nagyságú felülete maradt meg, alja -98 cm-nél volt. A sír formáját nem tudjuk meghatározni, csak feltételezzük, hogy nem téglalap vagy négyzet alakú, hanem, ovális, kerek, esetleg egyik végén lekerekített szélű téglalap alakú volt. A sírgödör szélei nem voltak kiégve. A sír megmaradt mellékletei: 1. Urna, hiányos, töredékekben. Duzzadt, behajló párnás peremű, nyakbordás, díszítetlen hasú, vöröses sárgás színű, másodlagosan megégett, erősen kavics szemcsés anyagú, M: 22 cm, Pá: 19 cm, Tá: 12,4 cm, Ltsz: 95.264.2. (3. kép 12.) - 2. Tál, behúzott peremű, félgömb alakú, kis gyűrűs talppal, világos sárgásszürke, másodlagosan égett, finoman iszapolt, kiegészített, M: 9,2 cm, Pá: 18 cm, Tá: 5,8 cm, Ltsz: 95.264.1. (3. kép 7.) - 3. Pohár, töredékek, kézzel formált, virágcserép alakú, szegletes, kívül bordás peremmel, nyakán bordával, hasán sekély fésűs dísz, szürke, grafit és kavics szemcsés anyagú, M: 7 cm, Pá: 8 cm, Tá: 5 cm, Ltsz: 95.264.3. (3. kép 8.) - 4. Fazék töredéke, behajló, kívül lehajló párnás perem, sárgásvörös színű, megégett, erősen szemcsés anyagú, Á: 2,7 cm, Ltsz: 95.264.4. (3. kép 9.) - 5. Vaskarperec, töredékes, tömör, nyitott végű vashuzal, végei hiányoznak, Á: 8,2 cm, Ltsz: 95.264.5. (3. kép 10.) 6. Vaskarperec, töredék, tömör vashuzal, íve alapján az előzővel azonos nagyságú volt, Ltsz: 95.264.6. (3. kép. 11.) Mindkét karperec a tálban volt, alattuk néhány kalcinált csonttöredék volt, amely valószínűleg egy felnőtt vázához tartozott. A sír legépebben megmaradt edénye a világosszürke, behúzott peremű tál, amely jelen esetben nem az általában a csontokat tartalmazó urna lefedésére szolgált, hanem az urna mellett állt, benne néhány csontdarab és a két vaskarperec. A tál formája jól ismert a késő kelta időszakban. Kora vaskori eredetű forma, a K-i kelta körben nagyon jellemző. Hunyady 12. formájának egyik variációja (HUNYADY 194244, 132, 14. kép 12.) amely minden késő kelta telepen előfordul. A legtöbb ismert darab nálunk a Tabán-Gellérthegy anyagából való (BÓNIS 1969, 176-177.), díszítetlen vagy belső oldalán díszítéssel. A mi tálunknak legjobban két dísztelen tabáni tál felel meg (BÓNIS 1969, Abb. 28, 17, Abb. 33, 13.). Esztergomban a Kossuth utcai fazekas telepen is gyártottak hasonló, díszített tálakat (KELEMEN 1999, 94, 97, IV. t. 15-17.). A tálforma a római korban is továbbél. A 3. kép 12. számú urna a kavicsos anyagú, fésűs fazekak típusához tartozik, bár a mi darabunkon éppen a fésűs dísz hiányzik. Perem formája az esztergomi fazekak között (KELEMEN 1999, III. t. 11-13, IX. t. 13-21.) a leggyakrabban előforduló. A 3. kép 9. számú peremtöredék ugyancsak fésűs fazékhoz tartozott. A 3. kép 8. számú korongolatlan kis pohár ritkább forma, anyaga és fésűs dísze szerint ez is a fésűs díszű, grafitos edények közé tartozna, de az Esztergom környéki, korongolatlan, kis, urnaalakú poharak (HORVÁTH 1998, 65, Tab. 1.) más perem képzésűek. Meredek oldalú formája a szkíta hatásokat mutató virágcserép alakú edényekhez hasonló, külső profil képzése némileg közelít a LT-D leletek közé sorolt paradicsompusztai kis pohárhoz. (HUNYADY 194244, 139, LXVIII. t. 22.) A mi kis poharunk egyelőre párhuzam nélkül áll. A tálban talált két díszítetlen vashuzal karperecről töredékességük miatt nem tudjuk, hogy zárt vagy nyitott karikák voltak-e. Vaskarperecek LT-C és D temetők anyagában fordulnak elő (HUNYADY 194244, 97, XVIII. t. 6., HORVÁTH 1979, XIV t. 17/2., HORVÁTH 1987, 122, Pl. XIX, 12, XXX, 13., KELEMEN 1987, 192-193, Pl. X, 3, 200, Pl. XVII, 6., HELLEBRANDT 1999, 58, Pl. XXV, 10, 64, XXIX,