Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

ZALAI MÚZEUM 15 2006 227 H. Kelemen Márta Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból Esztergom a késő kelta időszakban a Dunakanyar legnagyobb és legjelentősebb települése volt. A város területén fekvő nagy kiterjedésű telepek láncolata a várhegyi oppidumot fogta közre. Jelentőségét kedvező földrajzi fekvésének - a vízi útnak, a dunai átkelőhelynek - köszönhette. A rómaiak felismerve ezeket és a Várhegy stratégiai fontosságát, a Duna vonalának katonai megszállását követően itt hozták létre a limes egyik korai táborát, Solvát. Esztergom-Solva késő vaskori - római kori településtörténeti kutatásának egyik fontos, de az utóbbi évtizedekig teljesen elhanyagolt területe volt a temetők lokalizálása, feltárása, bemutatása. A késő római temetők 1980-1990-es években feltárt sírjainak feldolgozása nemrégiben készült el. Jelenleg a késő kelta és kora római időszak, a településekhez mérten rendkívül kevésszámú hamvasztásos sírjának bemutatására vállalkoztunk. Az öt temető helyét az 1. számú lelőhely térképünkön tüntettük fel, az anyag leírása ezek sorrendjében történt. I. Esztergom-Bánom A várhegyi késő kelta oppidum, majd a későbbi római castellum hamvasztásos temetője a Várheggyel szemközti területen, a Bánom hegy É-ÉK-i lejtőjén ill. a Szentgyörgymező nevű városrész É-i peremén feküdt. A késő kelta temetőről rendkívül kevés adattal rendelkezünk a terület csaknem teljes beépítettsége miatt, ezért minden újabb kisebb adat csak gyarapíthatja eddigi ismereteinket. A kora római hamvasztásos temető sírjairól 1978-ig nem volt tudomásunk, a későrómai síroknál felhasznált II—III. századi sírkövek alapján gondoltuk, hogy a korai temetőnek valahol a közelben kell lennie. 1978-ban a bánomi lakótelep házainak alapozásakor, a Mártsa Alajos utca 5. számú ház területén ásott árokban került elő két sír, melyeknek anyaga ugyan már közlésre került (KELEMEN, 1980, 176-181, 7-8. kép), mégis indokoltnak láttuk újraközlésüket, egyrészt mert a közlemény képanyaga gyenge minőségben és a nyomdai szerkesztés hibájából hiányosan jelent meg, másrészt az 1. sír vasleleteinek egy része tévesen lett meghatározva. A leletmentő ásatás során először a két sír megmaradt részeit tártuk fel, majd a síroktól K-re fekvő területen 4-5 db 10 m hosszú kutatóárokkal vizsgáltuk át a területet. 1. sír A közmüárokkal átvágott, megközelítőleg ovális alakú, É-D-i irányú sírgödör, H: 115 cm, Sz: 90 cm kitapasztott oldala 5-6 cm vastagságban vörösre volt átégve. A 40 cm mélységben jelentkező sír 98 cm-ig mélyült. A sírt Ny-K-i irányban vágta át az árok, a helyükön maradt mellékletek között lehullott tapasztás darabok feküdtek. A kalcinált csontok a gödör alján voltak, a kevés csontmaradvány egy felnőtt férfihez tartozott.

1 A kidobott földből összegyűjtött mellékletek: 1. Bronzérem, Traianus (100) BMC 740, Átm.: 2,7 cm, Ltsz: 81.6.5. (2. kép. 7.) - 2. Vastárgy, töredékes, enyhe ívben meghajló téglaalakú, belül szegletesen üreges vaslemez, két vége tömör, mindkét vége közelében l-l kerek fejű szeggel (az egyik szegnek csak a lyuka van meg), H: 19,5-20 cm, Sz: 3 cm, Ltsz. 81.6.6. (2. kép. 10.) - 3. Lapos tányér (Soldatenteller) egyik darabja, a 9. számú tárgyhoz tartozik. - 4. Pohár (Faltenbecher) egyik darabja, a 8. számú tárgyhoz tartozik. A sír É-i feléből származó mellékletek: 5. Vas nyak vagy lábperec töredékei, dísztelen, vékony vaslemezből C-alakra behajlítva, a tűzben kissé szétnyílt, az egyik töredék szerint nyitott végei felé négyszög átmetszetű, bunkós végének csak az indítása maradt meg, Átm: 12 cm, Ltsz: 81.6.7. (2. kép. 9.) - 6. Vasszeg, nagyméretű kerek fejjel, rövid szegletes szára derékszögben behajtva, H: 4,9 cm, Fej Átm: 3,4 cm, Ltsz: 81.6.8. (2. kép 5.) A sír D-i feléből származó mellékletek: 7. Vasszegek, 3 db, apró méretűek, rövid szárnak, egyik