Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Száraz Csilla: Késő bronzkori fémleletek Muraszemenye–Aligvári-mező lelőhelyről

Késő bronzkori fémleletek Muraszemenye-Aligvári-mező lelőhelyről 175 ában, Blucina-Kopcani fázis Morvaországban, Baierdorf-Ludenice Alsó-Ausztriában és a Bakonycsoport BD, BD-HA1 periódusra tehető sírjai a Nyugat-Dunántúlon. A szerző megállapítja továbbá azt is, munkájában részletesen idézve a tűk párhuzamait, hogy a Rabelcja vas-on előkerült fémek egyértelműen fiatalabbak az Oloris-ban előkerülteknél. A „Keulenkopfnadel" (11. kép 5) már az idősebb Urnamezős korszak jellemző lelete, az előkerült Kugelkopfnadel (11. kép 6) pedig jellemzően HA tárgyakkal együtt kerül elő (DULAR-SAVEL-TECCO HVALA 2002, 173-174). Tovább vizsgálódva a leletanyag, kerámia és fémleletek párhuzamainak keresésekor, nekem sem maradt más hátra, mint kitekinteni más, közel egykorú települések és temetők leletanyagába, ahogy azt Dular is tette. Itt szükséges megjegyezni, hogy az Olorisban feltárt településrészlet jóval kisebb, mint a hatalmas muraszemenyei, a leletanyag is sokszorosa annak. A Nyugat-Dunántúlon a leletanyag párhuzamainak keresésekor a Horváth László által feltárt és publikált Balatonmagyaród-Hídvégpusztai és Gelseszigeti telepanyag (HORVÁTH 1994; HORVÁTH 1996) tekinthető biztos támpontnak. A Gelseszigeten feltárt nagy méretű (20 x 10 m-es) cölöpszerkezetű ház betöltéséből ugyanazok a tál és bögre típusok (HORVÁTH 1994, 4. kép) kerültek elő, amelyek Muraszemenyén is megvannak. Gelseszigeten több és jellemző a karcolt díszítés az edényeken (HORVÁTH 1994, 4. kép 7; 5. kép 7; 6. kép 2-6), Muraszemenyén találunk ugyan karcolt díszes töredékeket (9. kép 3), de nem ez a jellemző. A bordadíszes darabok sokkal gyakoribbak. A szerző mindössze egy ilyen töredéket közöl (HORVÁTH 1994, 6. kép 1). A publikációból megtudjuk, hogy ugyanebből a házból előkerült néhány bronztű és két bronztőr is. A Balatonmagyaród-Hídvégpusztai település leletei között is feltűnnek a muraszemenyei formák. Itt is a leletanyag jellegének arányaira kell felhívnom a figyelmet. Az itt előkerült telepleletek között szintén a karcolt díszes darabok vannak többségben (HORVÁTH 1994, 3. kép l-4;5. kép 2, 3), de mint fontos párhuzam megjelenik az a bordadíszes, éles profilú füles csupor, melynek a vállvonalán futó bordadíszét a muraszemenyeihez hasonló bevagdalásokkal díszítették (HORVÁTH 1994, 3. kép 9). Ezen az edényen azonban, és a legtöbb Gelseszigeti töredéken is beszurkált díszítés is van. A muraszemenyei anyagban ez nincs meg. Az árkolt bütykös oldaltöredék megléte mindkét lelőhelyen fontos kronológiai támpont (HORVÁTH 1994, 3. kép 5; jelen tanulmány 8. kép 8). Hídvégpusztán megvan a muraszemenyei és olorisi edényekre is jellemző bevagdalásokkal és ujjbenyomásokkal tagolt bordadísz is (HORVÁTH 1996, 26, 32. kép). A fentiek alapján, a vizsgált muraszemenyei lelőhely párhuzamba hozható a két Kis-Balaton-i lelőhellyel, több szálon kötődnek egymáshoz, de a leletanyag jellege mégis más, két különböző közösségről van szó. Horváth László a balatonmagyaródi és a gelseszigeti településeket a Halomsíros kultúra ВС korszakára teszi, a gelseszigeti leleteket konkrétan a Halomsíros kultúra második felére а BC2 korszakra datálja (HORVÁTH 1994, 219). A másik Dunántúli leletcsoport, melynek leletei között megtaláljuk a muraszemenyei fémek és edények párhuzamait az ún. Bakony-csoport temetkezései. A feltárt temetkezésekben sok hasonló fémlelet, tű töredék került elő. A jellegzetes Bakony-vidéki táltípus megjelenik Muraszemenyén is (7. kép 3). A korszak fém leletei, az egyes edényformák megléte a bizonyítékai annak, hogy az egymás mellett élő közösségek kapcsolatban álltak. A Bakony-vidéki sírok leletanyagát Jankovits Katalin foglalta össze. (JANKOVITS 1992a; 1992b) Természetesen az Ő publikációjában is feltűnik a halomsírok jellegzetes leletei között ez a táltípus. (JANKOVITS 1992b, Abb. 65, 9-10) A Bakonyvidéki halomsírok fémleletei között is jellegzetes darab a bronztű (JANKOVITS 1992b, Abb 64), a rosszmegtartású leletek között a gombos, illetve a kettőskúpos fejű darabok vannak túlsúlyban. A munkájában felsorolt és elemzett tütípusok a Reinecke BD periódusra, az Urnamezős korszak fiatalabb periódusára az Urnamezős kultúra korai fázisára datálnak (JANKOVITS 1992b, 329-330). Az Ilon Gábor által publikált Németbánya-Felsőerdei-dűlőben feltárt késő bronzkori sírok leletei között is megtaláljuk a Bakony vidéki táltípust (ILON 1986, II. tábla 3; III. tábla 1.), ami muraszemenyén is előkerült. A Halomsírok datálását, megemlítve a sírokban talált táltípusokat is a BD-HA időszakra teszi a szerző (ILON 1986, 87, 89). Összefoglalás A bemutatott Muraszemenye-Aligvári-mező lelőhelyen előkerült fémtárgyakat, a párhuzamokra alapozva és irányadóként használva Janez Dular kronológiai meghatározását az Oloris-i és Rabeljca vas-i lelőhellyekkel kapcsolatban, a Halomsíros kultúra utolsó, fiatal fázisára, а ВС korszakra, egyes darabok alapján a BD-HA 1 korszakra datálom. Ezt a hasonló korú, párhuzamként felhozott balatonmagyaródi leletek is alátámasztják, amely települést Horváth László a Halomsíros kultúra BC-BC2 korszakára teszi. A muraszemenyén is feltűnő táltípus, amely a Bakony-