Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)

Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl) 115 jelzik, a lábakat hosszú ruha takarja. Ilyen darabok kerültek elő a vucedoli kultúrából Vinkovciról (DIMITRIJEVIC 1977-78. Taf. 14. 5) és Apatovac lelőhelyről (TEZAK 1975, Abb. 5, DIMITRIJEVIC 1956. Taf. XII. 78). Ez utóbbi egy töredékes női idol, feje és teste deréktól lefelé hiányzik. Melleit ábrázolták, két karja egy-egy nyúlvány. A Slavcan előkerült idol tömbszerüen megformált önálló plasztika, amely a badeni kultúra jellegzetes cserélhető fejű idoljaitól teljesen eltérő kifejezésmódot, eltérő tartalmat tükröz. Emlékeztet viszont a badeni kultúra kései időszakának idoljaira: ÓzdKőaljatető (BANNER 1956, LXVIII. t. 1, BONDÁR 2000, Abb. 2. 3), Krásno (VLADÁR 1979, 41-42, BONDÁR 2000, Abb. 2. 5), Brno-Lísen (MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1964, Abb. 32. 2, BONDÁR 2000, Abb. 2. 6), amelynek alapján ugyancsak valószínűbb a kostolaci kultúrához való tartozása. Értékelés Közel kétezer év hitvilágának nagyon kevés ránkmaradt idolját elemezve láttuk, hogy az idolokon jól nyomonkö vethetők a kultúraváltások, ugyanakkor bizonyos állandóság is megfigyelhető évszázadokon keresztül. A késő neolitikumban a lengyeli kultúra korai időszakának bálványai hosszú felső testű, szorosan összezárt lábú, erőteljes hátsórésszel megformált, szinte kizárólag nőket ábrázoló, főként álló idolok, amelyeken hangsúlyosan jelennek meg a termékenységgel kapcsolatba hozható jegyek. A Magna Mater tisztelet kultuszkellékének tartott plasztikák erőteljes testalkatúak, zsírfarúak (steatopyg) (RUTTKAY 1983-1984. Taf. 8-9, PAVÚK 1970, 128, KALICZKÁROLYI 1979. Taf. 127, REGÉNYE 1994. 2. kép, KALICZ 1998, Abb. 32, Abb. 34, Abb. 37, Abb. 39^10, KÁROLYI 2004, 84. kép). Előfordult, hogy terhes nőt is megörökítettek (PAVÚK 1994. Abb. 6). Az idolokon bekarcolt motívumokkal vagy gyakorta festéssel jelezték az egész testet takaró, V alakú nyakkivágású ruhát, vagy a kötényszerű öltözéket (SKUTIL 1940. Taf. 44. 2, KALICZ 1983-1984. Taf. 5. 2a-b, 4, FARKAS 1986. Abb. 2. 6, Abb. 3. 5, 9, NEUGEBAUERR-MARESCH 1986. Abb. 1. 4, VÁVRA 1986. Abb. 1, SZATHMÁRI 1993. 3. kép 1, P. BARNA 2004, 2-13. kép). Ugyancsak bekarcolt vonalkötegekkel ábrázolták a viselethez tartozó övet is. A késő neolitikum idején élő lengyeli kultúra női hajviselete nagy gonddal elkészített fonott haj vagy konty lehetett (P. BARNA 2004). A korai rézkorban továbbélő késő lengyeli kultúra kultikus céllal készített, kevés leletanyagából ép, vagy majdnem hiánytalan szobrocskát még nem ismerünk, az előkerült testrész töredékekből csak sejteni lehet a teljes megjelenítést, a ruházatra vagy frizurára az eddig ismert példányokból nem lehet általános érvényű következtetéseket levonni. Jellemzőnek tűnik a karcolt dísz és festés hiánya, ugyanakkor a bütykök valamilyen oknál fogva fontos szerepet játszottak az ülő- és álló helyzetű agyagisteneken. A szinte valósághű idolok lába teljesen eltér a korai lengyeli idolok csonkszerű lábától, anatómiailag jól felismerhetően ábrázolják a térdet, a combot és a lábfejet, olykor lábujjakkal. Helyes testarányok jellemezhetik a nagyobb, egész testet is megörökítő idolokat, ahogyan ezt a puttonyos idoltöredéknél érzékelhetjük (1. kép 3). A késő lengyeli idoloknál a bokák és a térd jelzésére szolgáló bütykök és ezek átfúrtsága arra enged következtetni, hogy a pici lyukon átfűztek valamit, esetleg felfüggesztve használták e szobrocskákat a ceremónia során, ami azt jelzi, hogy változhatott a rítusban betöltött szerepük. Bár nagyon kevés idolt ismerünk még a késő lengyeli időszakból, éppen az az érdekes, hogy ezek közül legalább kettő férfit ábrázolt, statisztikai gyakoriságuk tehát figyelemre méltó, arra utal, hogy megnőtt a férfiak jelentősége a hitvilágban s talán a korabeli társadalomban is. Férfinek tartjuk a puttonyt viselő torzót (1. kép 3), s valószínű, hogy a hosszú orrú, nagy szemekkel ábrázolt megnyúlt fej is (1. kép 7) valószínűleg férfié lehetett. A felsorolt adatokból is látszik, hogy a késő lengyeli kultúra emberábrázolásai változtak annak ellenére, hogy a korai lengyeli és a kései időszak között az anyagi kultúrában nincs éles törés. Az idolok kidolgozásában és díszítettségében megfigyelt eltérések érzékeltetik, hogy változott a rituálé és minden bizonnyal az öltözködésmód és hajviselet is. Arra is utalnak, hogy hangsúlyeltolódás állt be a női és férfi dominanciában, amely összefügghet a vagyonosodás folyamatával, a társadalmi hierarchia markánsabbá válásával. A Balaton-Lasinja kultúra Lasinja törzsterületéről ismert szobrocskák rendkívül elnagyoltak, ugyanakkor bájosak. Sajátos kettősség figyelhető meg: hasáb és henger alakú testtel, szögletes vagy kerek fejjel megformált torzók egyazon lelőhelyen is előfordulnak (Asikovci, Novoselci). A lapos, szögletes fejen éppen csak jelzik a szemet egy-egy vonalkával (2. kép 1-3, 12). Ugyanígy ábrázolják az arcot a hosszúkás, nyúlvány szerű fejeknél is (2. kép 8-9). A lapos, szögletes fejű, egy nézetre készült idolok (2. kép 9) leginkább a neolitikus vonaldíszes kör emberarcú edényeire emlékeztetnek. A lelógó kézzel ábrázolt szobrocskákban (2. kép 9, 11) egy pantomim előadás megmerevedett mozdulatsorát láthatjuk, merev, gépies mozgásra utalnak, s kivétel