Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)

Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl) 111 formájú, a nőiséget egyértelműen kihangsúlyozó, teljes felületén díszített idol alsó részének töredéke (SKUTIL 1940, Taf. 44. 2, MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1986, Taf. 30. 12), egy másik darab egy ugyancsak gazdagon díszített idol jobb oldali csípő- és combtöredéke (MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1986, Taf. 30. 10). Két további töredék az idolok lábrészéből maradt meg (MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1986, Taf. 30. 7-8). Ausztriából, Wien-Leopoldau lelőhelyről ismert egy töredék (4. kép 6), amely egy idol jobb lábának megmaradt része (RUTTKAY 1988, Abb. 3, Abb. 5. 2, Taf. 32, 227). E. Ruttkay további darabokat említ a Wildon közeli Buchhagelről és a Graz melletti Raababergről (RUTTKAY 1988, 229), ezek azonban mindmáig közöletlenek. Bukovnicán is előkerült egy Furchenstich díszítésű idol (SAVEL 1995, Taf. 1). Ez a töredék egy hasáb formájú, teljes felületén díszített idol alsó részének maradványa (5. kép 1), az ismert szobrocskák alapján feltételezhető, hogy ez is nőt ábrázolhatott. 2004-ben, Grazban látott napvilágot „Graz-iella", a legújabb idol (6. kép 4). Az egész alakot ábrázoló szobor 18,3 cm magas. Feje lekerekített, kissé hegyesedő háromszög, amelyen az arcot nem jelezték semmilyen módon. Lapos testét sűrű, tűzdelt díszítés borítja, amely az egykori szövött, mintás ruházatra utal. Válla és keblei fedetlenek. Lábai töröttek, kezét nem jelezték (RUTTKAY-KRAMER 2004). Ez a majdnem ép idol hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a teljes alakot elképzelhessük az ismert töredékek esetében is. A tűzdelt barázdás díszü torzók látszólag nagyon hasonlítanak egymásra, első ránézésre alig van különbség közöttük, mindegyiket sűrű díszítés borítja. Alaposabb szemlélődés után azonban eléggé szembetűnőek a különbségek, a nagyobb régiónként eltérő kivitelezési mód. A becsvölgyi és bukovnicai idolok - méretük és díszítésük alapján - vitathatatlan rokonságban (szellemi és talán etnikai is) állnak egymással. Másik csoportot alkotnak a Bajc, Cataj, Nagytarcsa és Graz lelőhelyü idolok, amelyek díszítésük apró részleteiben különböznek a déli (Becsvölgye, Bukovnica) daraboktól. Külön egységet képviselnek a kfepicei példányok jellegzetességük a bepontozott és lágy hullámvonalas díszítés. A Bécs melletti Leopoldau lelőhelyü idollábat a lendületesen bekarcolt (és nem tűzdelt) díszítése különíti el a többi torzótól. E különbségek azokra az eltérő etnikai alapokra(?) utalhatnak, amelyek bázisként szolgáltak egy-egy újabb kulturális hatás (szórványos népmozgás, eltérő anyagi kultúrájú népcsoportok területi érintkezése, fokozatos asszimilálódása stb.) befogadására. A tűzdelt barázdás kerámia kultúrkörben az idolok mellett új elemként jelenik meg az antropomorf edény. Bátaszék-Dolinapusztán került elő egy korsó, amelyen jelen tanulmány szerzője szerint szarvval díszített, a homlokrészen a bőrre applikált fémpánttal ellátott díszes sisakot örökítettek meg (BONDÁR 1998). A magángyűjteményben lévő, különleges díszítésű korsó közelebbi tálalási körülményei ismeretlenek. A szakrális rendeltetésű, egyelőre analógia nélküli edény az antropomorf edények egyetemes ikonográfiájától eltérően nem az emberi test jól felismerhető jellegzetességeinek valamelyikét formázza meg, hanem a korsón lévő sisakábrázolásból következik az antropoid tartalom. A korsón levő állatszarv egyben a késő Balaton-Lasinja, korai Furchenstich kultúra eddig ismert egyetlen állatábrázolása is a magyarországi anyagban. A korsón véleményem szerint olyan elvont antropomorf ábrázolás van, amely egyúttal zoomorf tartalmat is hordoz. Az őskori emberábrázolások döntő többsége a termékenységkultusszal összefüggésbe hozható női istenségeket jeleníti meg. Férfit ábrázoló bálvány jóval kevesebb van. Az edényeken megjelenő emberábrázolások is döntő többségükben női testet mintáznak valamilyen módon. A bátaszéki korsónál nem egyértelmű a helyzet. Joggal feltételezhető azonban, hogy a sisak a férfiak hadifelszereléséhez tartozott. A korszak nagy méretű, tömör rézcsákányai harcias életmódra, komoly csatákra utalnak, ezekkel a súlyos fegyverekkel végzetes sérüléseket is okozhattak egymásnak a csata résztvevői, fontos volt tehát a fej védelme. Badeni kultúra A tűzdelt barázdás kerámia kultúrájának nem túlságosan hosszú életét eddig még nem teljesen tisztázott történeti folyamatok eredményeként új kultúra, a Bécs melletti lelőhelyről elnevezett badeni (magyarországi első lelőhelyéről pécelinek is nevezett) kultúra váltja fel, amelynek békés fejlődése mintegy 500 évig tartott. Legkorábbi fázisa a csak nemrégiben elkülönített, alig 40 lelőhelyen kimutatható protobolerázi horizont (korábban a balatoni csoport III része volt), amely még magán hordozza a korábbi edénykészítési technika néhány jellegzetességét, díszítésében, edényformáiban azonban már az új korszak előhírnökének tekinthető (KALICZ 1991, 375, 380; KALICZ 1993, 329, KALICZ 2001). A késő rézkori badeni kultúra közösségei különböző emberábrázolásokat készítettek ünnepeikre, szertartásaikra vagy éppen a halottak tiszteletére. Idolok (KALICZ 1981, NOVOTNY 1981, BONDÁR 1999, BONDÁR 2000, KALICZ 2002), plasztikus módon kialakított, női keblekkel díszített amforák (BONDÁR 2002, NEVIZÁNSKY 2002), ember alakú halotti