Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)

Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl) 109 mindmáig közöletlenek, így elemzésünknél nem tudjuk felhasználni azokat. A lengyeli kultúra III. fázisából, a Nitra-Brodzany időszakból közölt egy, a zalaszentbalázsiakhoz hasonló, ugyancsak bütykös idollábat S. Siska (SISKA 1982, Abb. 152.4). A nagy mennyiségben előkerült korai idolok és a még nagyon kevés késő lengyeli példány között néhány feltűnő eltérés figyelhető meg. A lengyeli kultúra korai időszakából általában hosszú felsőtestű, szorosan összezárt lábú, erőteljes hátsórésszel megformált, szinte kizárólag nőket ábrázoló, főként álló idolokat ismerünk. Gyakran előfordul a ruha vagy frizura érzékeltetése is a karcolt mintázaton keresztül (SKUTIL 1940. Taf. 44. 2, KALICZ 1983-1984. Taf. 5. 2a-b, 4, FARKAS 1986. Abb. 2. 6, Abb. 3. 5, 9, NEUGEBAUER-MARESCH 1986. Abb. 1.4, VÁVRA 1986. Abb. 1, SZATHMÁRI 1993. 3. kép 1, P. BARNA 2004, 2-13. kép). A korai lengyeli időszak antropomorf ábrázolásai között az ember alakú edény is több lelőhelyen előkerült (PAVÚK 1970, Taf. XXXIX, KALICZ 1998, Fig. 38). A kései időszak viszonylag kevés leletanyagából ép, vagy majdnem hiánytalan szobrocskát még nem ismerünk, csak fejet, hasrészt vagy lábakat, amelyekből csak sejteni lehet a teljes alakot. Jellemzőnek tűnik a ruházatra vagy frizurára utaló karcolt dísz hiánya és a bütykök alkalmazása az ülő és álló helyzetű agyagisteneken. Újra feltűnik az ábrázolások között a bőségvarázslattal kapcsolatba hozható puttonyos férfiisten is, az ember alakú edény azonban mindeddig hiányzik a kelléktárból. Balaton-Lasinja kultúra Az utóbbi három évtizedben a Balaton-Lasinja fogalom tartalma többször változott. A korábban három fázisra osztott balatoni csoportot (KALICZ 1969; KALICZ 1969-1970; KALICZ 1973; KALICZ 1980, 51-52) ma már három (Balaton-Lasinja, Furchenstich, Protoboleráz), más-más összetevők hatására kialakult művelődésnek tartja a kutatás. Kalicz N. az elmúlt évtizedben megjelent tanulmányaiban a balatoni csoport I-t tekinti a Lasinja kultúra dunántúli megfelelőjének, s a továbbiakban a Balaton-Lasinja kultúra megjelölést használja e kulturális egység megnevezésére (KALICZ 1991, Abb. 4; KALICZ 1992, 313-315; KALICZ 1993, 329; KALICZ 1995, 37; KALICZ 2001). A késő lengyeli kultúra és a Balaton-Lasinja kultúra kapcsolatát a kutatók kétféleképpen magyarázzák: a késő lengyeli népesség tovább élte mindennapi életét akkor is, amikor délről, a kisebb beszivárgó népcsoportokat magába olvasztva a Balaton-Lasinja kultúra letéteményese lett (BANFFY 1996, 102). Mások szerint nem átfejlődés eredménye, hanem a délről érkező új népcsoport emlékanyaga a Balaton-Lasinja kultúra (KALICZ 1969-1970, 87). A probléma jó összefoglalását olvashatjuk Virág Zs. legutóbbi tanulmányában (VIRÁG 2005). A rézkor középső szakaszából is kevés emberábrázolás került napvilágra (KALICZ 1979-1980, 55), a korszakból ismert edénytöredékek mennyiségéhez viszonyítva a Balaton-Lasinja kultúra egész elterjedési területén elenyésző az idolok száma. A Lasinja kultúrából a mai napig mintegy tucatnyi szobrocska képviseli az antropomorf kategóriát (DIMITRIJEVIC 1976, Taf. I—II, TEZAK-GREGL 1983-1984, Taf. 8. 2-3, 6, STOKAC-STIMAC 1976, T. XVII. 1. 1, 3-4, STOKAC-STIMAC 1981, T. VII. 1; RUTTKAY 1997. Abb. 1). S. Dimitrijevic tíz idolt publikált délvidéki lelőhelyekről. Az idolok különbözőek, kevés hasonló vonásuk van. S. Dimitrijevic hét típusba sorolta az összesen tíz idolt (DIMITRIJEVIC 1976, 78). S. Dimitrijevic kissé eltúlzott tipizálásától elvonatkoztatva véleményem szerint a Lasinja szobrocskák két fő kategóriába sorolhatók. Az egyik csoportba a hasáb formájú, szögletes, nagyon stilizált, kisebb és nagyobb méretben is létező emberalakok tartoznak (DIMITRIJEVIC 1976, Taf. I. 2, 5, 6, ugyanezeket közli TEZAK-GREGL 1983-1984. Taf. 8. 2. ésTASIC 1995, Pl. 35. 5-6), amelyeken vízszintesen bevágott vonalkák jelzik a szemet (2. kép 1-3). Ezek a szobrocskák fiatal nőket ábrázolnak, készítőik két pici bütyökkel jelezték a kebleket. Karjaikat rövid, hegyes, bütyökszerű végződésben formálták meg. Ugyanebbe a csoportba tartozik véleményem szerint az a szögletes testű idoltöredék is, amely csak a fej- és végtagok nélküli testet őrizte meg számunkra (2. kép 4). A torzón hangsúlyosan jelzik a női testre utaló jellegzetességeket (DIMITRIJEVIC 1976, Taf. I. 3. ugyanez: TEZAK-GREGL 1983-1984, Taf. 8. 3). Ebből a típusból néhány újabb, kis méretű női idoltöredéket (2. kép 5-6, 10, 12) említ Tezak-Gregl Zarilac lelőhelyről (STOKAC-STIMAC 1976, T XVII. 1. 1, 3^1, TEZAK-GREGL 1983-1984, 46). Ugyanebbe a típusba sorolható a Jaksicon előkerült (STOKAC-STIMAC 1981, T. VII. 1) női idolmaradvány is (2. kép 7). A Lasinja idolok másik csoportját a különböző fejformájú, hengeres (DIMITRIJEVIC 1976, Taf. I. 1, Taf. II. 1), vagy hosszú hegyes (DIMITRIJEVIC 1976, Taf. I. 4), lecsüngő karokkal ábrázolt, agyaghurkákból megformált, eléggé primitív szobrocskák (DIMITRIJEVIC 1976, Taf. II. 1^1) alkotják (2. kép 9, 11). Ezeken a szobrokon semmilyen módon nem jelezték, hogy nőket formáztak volna meg, ezért joggal