Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Vörös Gabriella: „Láthatatlan” mellékletek a madarasi szarmata temetőben

92 Vörös Gabriella ma-nagyszéki lelőhelyről.

1 A közzétételt szinte azonnal követő újabb adat megerősített abban, hogy van értelme az egyedinek hitt darabok közkinccsé tételének, hiszen minden ilyen közlemény segítheti a szórványos, vagy hiányos leletek értelmezését. A közzététellel szinte pontosan egy időben látott napvilágot a mezőszemerei temető feldolgozása, ahol az 56. sírban, a lábnál eredeti helyén feltárt faveder oldalán találhatók meg a háromszög formájú, a madarasihoz hasonló díszek (VADAY-DOMBORÓCZKI 2001, 180-181, 203). Még ennél is lényegesebb, hogy az eredeti helyzetben kibontott faedény alapján valószínű, hogy a madarasi is a láb tájékon lehetett. A fémtartozékokkal/díszekkel ellátott faedények feltűnése a sírok láb felőli részében azt jelenti, hogy a szarmata temetkezések szinte a legáltalánosabb és a legnagyobb leletcsoportja gazdagodhat egy újabb típussal: a halott mellé helyezett edénymellékleteké. Logikusan következik ugyanis az előbbiekből, hogy a szarmatáknak lehettek olyan szerves anyagból készült edényeik is, melyeknek nem voltak maradandó részük, vagy díszük, és amelyeket a fából, üvegből, kerámiából készített edényekhez hasonlóan a sírba helyeztek. Lehetséges, hogy az elhunyt mellé tett edények eredetileg jóval gyakoribbak lehettek, mint ahogyan ezt eddig ki tudtuk mutatni? A kerámia edények a sírok kb. 50 százalékában fordulnak elő (KULCSÁR 1998, 66-67). A rítusnak ez az eleme talán gyakoribb volt, de hogy mennyivel, mai adataink, mostani megfigyeléseink alapján sajnos nem tudjuk megítélni. Mindenesetre a lábak környéke lehet pl. a síroknak az a fontos része, ahonnan érdemes lesz mintákat kiemelni. Ez alkalommal ismét egy fából készült lelettípusról lesz szó, egy apró méretű, vasfüllel ellátott edénykéről. Az eredeti tárgyra kizárólag a fülek alapján tudtam következtetni és kizárólag a fülek adtak támpontot a tárgytípus rekonstrukciójához is. Szerencsés körülmény viszont, hogy a favödör tartozékaival ellentétben a fülekből több példány is előkerült a madarasi temetőben. Elöljáróban ki kell emelnem, hogy az alábbiakban bemutatott tárgycsoport csak részben kapcsolható az előbb említett faedényekéhez. A közös kizárólag a fő alkotóelem, a faanyag. Leegyszerűsítve: a vödröket és az egyéb, közelebbről nem meghatározható típusú edényeket fából alkották meg és helyzetük alapján sírmellékletként értelmezhetőek. A kicsinyítőképzős „edénykék" szintén fából készültek, de az előző tárgycsoporttal ellentétben méretük, sírban elfoglalt helyük alapján egészen más funkciót tölthettek be, de hogy mégis mi lehetett ez, arra később még vissza fogok térni. Már csak feltételezett méretük miatt is el kell vetni az edények nagy csoportjába való tartozásukat. Nézzük meg először maradandó anyagból készült alkotórészüket, a fülüket! Sok közös vonásuk van, de mégsem tökéletesen egyformák. Az alábbiakban kiderül, hogy méretük, formájuk is eltérő valamennyire, valójában mindegyik egyedi darab. Egy olyan „láthatatlan" tárgycsoportról van tehát szó, mely kicsi, sokszor hiányosan vagy törötten előkerülő maradandó része — vékony vashuzalból vagy pántból hajlított füle — a leletek között nehezen határozható meg, különösen, ha rablott sírból kerül elő. Mivel ezeknek a daraboknak az értelmezéséről eddig nem esett szó a szakirodalomban — bár bizonyára már korábban is előkerültek —, közzétételükkel ez alkalommal is a figyelem felkeltése az elsődleges célom. A rabolatlan madarasi sírokból napvilágra került, eredeti helyen kibontott, jól dokumentált és most részletesen leírt és rajzokon közölt darabok reményeim szerint jó támpontot fognak jelenteni ugyanilyen, vagy hasonló fatárgyak előkerülésénél. A „faedénykéket" tartalmazó sírok leírása Madaras-Halm ok 161. sír (T.: 162-342° D-É, Sh.: 138 cm, Ssz.: 68 cm, Sm.: 125 cm) Bolygatatlan gyermektemetkezés, a váz hossza 98 cm. A csontok majdnem teljesen felszívódtak, helyenként csak nyomokban jelentkeztek. Megfigyelték, hogy a kezek nyújtva helyezkedtek el. Leletei: 1. Féltorques A nyakcsigolyákon vékony ezüst huzalból hajlított, hurkos végű, tordírozott féltorques. Egyik vége hiányzik, letörött, a másikon a hurok töredékes. Atm.: 9 mm, V.: 1 mm. 2. Üveggyöngy A nyakcsigolyán, a torques íve alatt került elő. Kettőskúpos, fehér. 3. Faedény füle (1. kép 1) U alakúra hajlított, a két szára elhegyesedik, rajta vízszintes falenyomatokkal. A jobb lapockán bontották ki, két hegye a sírfenékre merőlegesen áll. Négy darabba törött, a rekonstrukció szerint a szárak különböző hosszúságúak voltak. Sz.: kb. 4,5 cm, H: 2,2-3,7 cm. 4. Edény A bal lábfej mellett kézzel formált apró fazék alakú edény volt oldalára dőlve, szájjal a koponya felé rézsűsen. Vörös színű, foltosra égett, repedezett felületű, kerámiatörmelékkel soványított. Vékony falú, gondosan készített, csaknem teljesen szimmetrikus. M.: 7 cm, Pá.: 5,2 cm, Fá.: 3,6 cm.