Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Horváth László: Ló alakokkal díszített római kori edény Magyarszentmiklósról (Zala megye)

ZALAI MÚZEUM 14 2005 Horváth László Ló alakokkal díszített római kori edény Magyarszentmiklósról (Zala megye) A kutatás története A nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjtőterületének, Dél-Zalának tervszerű régészeti terepbejárásait 1975-ben kezdtük el. Az addig nagyrészt ismeretlen területről mára már mintegy 600 lelőhely vált ismertté (HORVÁTH 1994, 85). Ennek során a Nagykanizsától 6 km-re lévő Magyarszentmiklós (1. kép 1) határát is bejártuk 1978-ban, amikor is a községtől északra lévő homokos dombhát keleti felében, az Újréti- és a Kökényfai-dűlőben több korszak jelenségeit találtuk meg a mélyszántásban. A mezőgazdasági művelés annyira megbolygatta a különböző korszakok emlékeit, hogy több helyen rögtön leletmentést kellett végeznünk. A Magyarszentmiklósról az északra lévő szomszédos faluba, Magyarszerdahelyre vezető dűlőút keleti oldalán egy több, kisebb-nagyobb kiemelkedéssel tagolt, kelet felé lejtő homokos hát húzódik. Északról és keletről a Kürtösi patak széles ártere határolja. A dombháton a lelőhely négy, egymástól nagyjából elkülönülő részét lehetett megfigyelni (1. kép 2 A-D). Az „A" területen két, a LT-D periódusra keltezhető, félig földbe mélyített házat és egy vermet sikerült feltárnunk a leletmentéskor, továbbá egy késő bronzkori hulladékgödröt (HORVÁTH 1987, 64; HORVÁTH 1994, 100). A késő kelta kori településhez tartozhatott a dombhát tetején, a „D" részen talált két, a szántás által erősen megbolygatott, illetve kiszántott csontvázas sír. A dűlő délkeleti területén („B" rész), egy észak-déli irányú hosszan elnyúló dombháton, terepbejáráskor szórványosan előforduló jellegtelen őskori és népvándorlás kori objektumok feketés foltjait figyelhettük meg. Ettől nyugatra, egy kissé laposabb dombrészen több, félig kiszántott késő bronzkori (BD-HA1) hamvasztásos sírt fedeztünk fel, valamint egy jól kirajzolódó római kori objektumot („C" terület). A leletmentéskor egy urna és egy szórt hamvas sír maradványát és az említett római kori objektumot tártuk fel.

1 A továbbiakban csak a római kori objektummal és az abból felszínre került leletekkel foglalkozunk. A C/l. objektum A lelőhely „C" részében végzett leletmentéskor egy kisebb lekerekített sarkú, nagyjából téglalap alakú (280 x 210 cm), szürke s fekete, egységes betöltésű római kori objektum is feltárásra került (1. kép 3). Teknős alja 95 cm mély volt, lejtős bejárata a déli oldalon helyezkedett el. Nyugati szélén a hossztengelyben egy cölöplyukat sikerült megfigyelnünk. A kisebb méretű épület betöltéséből nagyon kevés, de annál fontosabb leletet találtunk.

2 1. Korsó (2-5. kép). Korongolt, sötétszürke, jól iszapolt anyagú, aprókavicsos soványítással. A kis kavicsdarabok néhol kihullottak helyükről, és így egykét helyen lyukacsos a felszíne. A belül világosabb szürke falát vonták be sötétszürke bevonattal, ami több helyen lekopott. Nyakán függőleges, vállán ferde rácsmintás besimított díszítés van. Az utóbbi mezőt kettős árok fogja közre, alatta körbefutó besimított ló alakokkal. A korsó bemutatott képe nagyrészt rekonstruált, melynek valószínűségéről alább számolunk be.

3 M: 34,8 cm, Szá: 9,1 cm, Fá: 9 cm, Ltsz: 79.9.1. 2. Agyagnehezék (6. kép 12). Téglaszínű, kúpalakú, átfúrt, tetején „X" karcolással. M: 13,5 cm, Fá: 9 x 7,3 cm. Ltsz: 79.9.2. 3. Tegula töredéke (6. kép 13). Kissé túlégetett falazótégla szélének töredéke. V: 6 cm, Lsz: 79.9.3. 4. Edény fedő töredéke (6 kép 1). Korongolt, sötétszürke, homoksoványítású fedő gombos töredéke. Á: 4,3 cm, Lsz: 79.9.4. 5. Edénytöredékek (6. kép 4). Korongolt, kívül középszürke, belül világosszürke edény nyaki- és hasi részének töredéke, az előbbin kis árkolással kísért borda. Anyaga hasonlít a besimított ló alakokkal díszített korsóéhoz. H: 7,6 és 8,5 cm, Ltsz: 79.9.5. 6. Edénytöredékek (6. kép 7). Korongolt, világosszürke, finomabb iszapolású, néhol apró lyukacsos