Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

M. Virág Zsuzsanna: Középső rézkori kerámialeletek Zalavár–Basaszigetről (A Balaton-Lasinja kultúra tipológiájának és belső kronológiájának kérdéseiről)

Középső rézkori kerámialeletek Zalavár-Basaszigetről 41 miatipológiai megfigyelések alapján belső időrend megállapítására eddig csak Horvátország, Szlovénia, Karintia és Stájerország területéről van adat (DIMITRIJEVIC 1976, 80; DIMITRIJEVIC 1979; MARKOVIC 1983, 262; MARKOVIC 1994, 161; OBEREDER 1989, 80; RUTTKAY 1996, 44^16; KRAMER 1988, 64), ezek azonban a dunántúli lelőhelyekre nem vonatkoztathatóak. Jelenleg egységet alkotva különbség mutatkozik Szlovénia, Horvátország, Karintia és Stájerország (KOROSEC 1958; MARKOVIC 1984; MARKOVIC 1985; MARKOVIC 1994, Taf. 20-24; RUTTKAY 1996), valamint a Dunántúl belső területének leletanyaga között. Az előbbi körhöz kapcsolódik a Somogy megyéből legutóbb bemutatott, a bemélyített díszítést fokozottabban alkalmazó Dráva melléki leletanyag, míg a megye északi részéből származó lelőhelyek leletegyüttesei inkább a mélyített díszítés jelentéktelenebb mértékű alkalmazásával jellemezhető észak-dunántúli, alsó-ausztriai leletkörhöz kapcsolódhatnak (SOMOGYI 2000, 41). Az Alpok nyúlványainak keleti peremén Vas megyéből újabban ismertté vált lelőhelyek a nyugatkeleti völgyekben és a Rába folyó közelében fekvő lelőhelyekkel alkotnak bizonyos egységet. Hasonló leletanyag található a Muránál és Szlovénia belső területein, láncot alkotva a későbbi Borostyánút vonalán a Száva völgyéig. A kultúra kezdetétől fennálló, itt húzódó kapcsolatok révén a kultúra kialakulási folyamata a Dunántúl többi részétől eltérő lehetett és szorosabb kapcsolat állhatott fenn a kultúra szlovéniai klasszikus fázisával (KÁROLYI 1992, 71; OROSS 2002, 302-303). Gyakoribb a díszítetlen kerámia, csak elvétve jelenik meg a kannelúrázott, illetve bekarcolt vonalköteg dísz, esetleg grafitozás (OROSS 2002, 293, 6. ábra 5-6; KÁROLYI 1992, 55-56, 6. kép; 44. tábla 1-4; 45. tábla 10). A területen ritkán előfordul a pontsorral kísért, illetve a fogazott vonalköteg díszítés (KÁROLYI 1992, 44. tábla 1; 45. tábla 10) és jellegzetes a kerámia kavicsos soványítása is. A Zala megye területén található lelőhelyek, a közöttük megfigyelhető lokális különbségek ellenére is egységes, a szlovéniai, és a fentebb említett területek lelőhelyeitől eltérő jellegzetességet mutatnak fel, mint pl. a kannelúrás díszítés erőteljes, gyakori alkalmazása. Ebből a körből kilóg a szlavóniai területek és a legfontosabb magyarországi lelőhelyek — Nagykanizsa (KALICZ 1973); Keszthely-Fenékpuszta (KALICZ 1973a); Nagykapornak (HORVÁTH 1991); Andráshida (HORVÁTH 2002) — között fekvő, maga nemében egyedülálló Letenye-Szentkereszdombon feltárt településrészlet, amelynek különleges jellegét, az ismeretlen rendeltetéssel létrehozott erődítés mellett, az edénytípusokban és díszítésmódokban testet öltő sajátosságok is hangsúlyozzák (KALICZ 1995a). Különösen jellegzetesek a redukciós égetéssel készült fekete kannelúrázott korsók, gyakran grafítbevonattal. A kannelúrák mellett a bemélyített díszítés is megjelenik, míg a pontsorral kísért vonalköteg dísz meglepően kevés. Ez a díszítés a kannelúrával ellentétben, mint fentebb említettük, mindenekelőtt Szlovéniában általános, és Nyugat-Karintiában is megjelenik. A legtöbb Zala megyei lelőhelyen azonban nem jellemző: Nagykanizsa (KALICZ 1973, 10-15. tábla); Andráshida (HORVÁTH 2002, 1-5. ábra), vagy csak szórványosan jelenik meg a benyomott pontsor dísz: Zalavár-Basasziget (2. kép 1); Keszthely-Fenékpuszta II (KALICZ 1973a, 5. ábra 4); Gellénháza (HORVÁTH-SIMON 2003, 26. ábra 10); Nagykapornak (HORVÁTH 1991, 4. kép 1-5); Zalaszentbalázs-Pusztatető (BÁNFFY 1995, 25. tábla 97; 28. tábla 118; 29. tábla 121-122). Letenyén az egyik legkülönlegesebb díszítőmotívum a bekarcolt hálóminta, amelynek párhuzamai csak a Bodrogkeresztúr kultúrában fordulnak elő. Összességében megállapítható, hogy a lokális különbségek mellett lényeges tipológiai eltérés nem tapasztalható a megye északi- és déli területén eddig előkerült lelőhelyek leletegyütteseiben. Letenye példája alapján azonban felvethető, hogy Somogy megyéhez hasonlóan, egyes kerámiai sajátosságokon keresztül bizonyos lelőhelyek esetében eltérések mutatkozhatnak a megye északi és déli területein fekvő lelőhelyek között. Ezt a képet erősíti meg a Dunántúl peremterületén fekvő Tornyiszentmiklósról legutóbb P. Barna Judit által közölt leletegyüttes, amely a kerámiatechnikában és díszítésmódban megmutatkozó különbözőségek alapján erőteljesebben kapcsolódik a Vas megyei, szlovéniai és nyugat-horvátországi lelőhelyekhez (P. BARNA 2003, 50-51). A Zalavár-Basaszigeten feltárt leletegyüttesben a Balaton-Lasinja kultúra valamennyi klasszikusként leírt sajátossága felismerhető. Jellegzetességei alapján jól beilleszthető a kultúra — Dunántúl peremterületéről és Szlovéniából megismert leletektől jól elkülöníthető — Zala megyei lelőhelyei közé. A lelőhelyek között különbséget néhány edénytípus jelenléte vagy hiánya, a díszítésben felismerhető nem lényegi eltérések jelenthetnek. A lelőhelyek többségével megegyezően Basaszigeten is vezértípust képviselnek az egyfülű korsók (5. kép 1-15, 17), valamint a behúzott peremű és bikónikus tálak variációi (2. kép 1-10; 3. kép 1-11; 4. kép 1, 4, 7). Jellegzetes és szinte kizárólagos a kannelúra alkalmazása (2. kép 1-5, 7-8; 3. kép 1-3, 10; 4. kép 2, 8, 11; 5. kép 1-17), a szlovéniai leletegyüttesek meghatározó jellegzetességei, mint a pontsor dísz, és a bemélyített