Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Gyulai Ferenc: Archaebotanikai kutatások a Balaton környékén

270 Gyulai Ferenc sokkal gyérebbek. Ráadásul a növényleletek egy része — pl. Szegerdő — archaeobotanikai feldolgozás hiányában örökre elveszett. A Pannonián átvonult langobárdok nagyállattartók voltak és az Itália felé tartó útjuk során a velük vonuló népek biztosították gabonaszükségletüket. Növénytani hagyatékuk mindössze Vörs-Tótok dombja 6. századi langobárd temető egyik sírjában talált búzaszalma töredékekre és néhány lennel (Linum usitatissimum) azonosított textillenyomatra korlátozódik (FÜZES 1963). A késő népvándorlás kor egyik legjelentősebb etnikuma az avarság volt. A Kárpát-medencébe beköltözött avarság életmódja még közel sem tisztázott. A népes temetőkkel szemben jóval kevesebb telepük ismert. Az avarsághoz köthető növényleletek szórvány jellegűek. Sajnos az utóbbi évtizedek nagyszámú temető és telepfeltárásai csak részben egészültek ki átfogó régészeti növénytani vizsgálatokkal. Vörs-Papkert lelőhelyen, a Költő László vezette 1994. évi ásatáson az egyik csontvázas avar sírban talált szenült karpológiai leletet közönséges búzára és borsóra válogattuk szét. A valószínűleg rituális céllal a sírba került maradványok egyúttal bizonyítékot jelentenek arra nézve, hogy az itt élt avarok a genetikailag legfejlettebb hexaploid szintű csupasz szemtermésű közönséges búzát termesztették. Fenékpuszta 6-7. századi temetőjének három sírjában borszőlő magvakat és egykoron a holttest alá tett szalmából visszamaradt közönséges búzaszemeket találtak (FÜZES 1963). Sajnos nincs etnikumhoz kötve Sopron 5-6. századi lelőhelyének anyaga, pedig itt jelentős mennyiségű és fajokban gazdag gabonafélék szemtermései, hüvelyes növények magjai kerültek elő (P. HARTYÁNYI-NOVÁKI-PATAY 1968). A jutási és ösküi, a Fettich Nándor és Rhé Gyula által feltárt avar temetőkből faszenesedett és nehézfém ionok átjárta szövetdarabkák kerültek elő, melyek anyagát nagyobb részben lennel, egy esetben gyapottal (Gossypium spec.) azonosították (FÜZES 1964). Ez azonban csak a textilek anyagára vonatkozik, mert a rostnövény is származhatott importból. A 830-as évektől különösen Dél-Somogy és a KisBalaton térségének erdős-dombos vidékein már hasonló kultúrájú keresztény avar és szláv népességek éltek (CS. SÓS 1985; VÁNDOR 1986; MÜLLER et al. 1989; KÖLTŐ et al. 1996). A régészeti leletanyag szerint a népvándorlás kor végének időszakában — 9. század — a Dunántúlon élt avarok és szlávok mindennapi használati tárgyai hasonlóvá váltak, a növénytani leleteikből pedig letelepült, egységes mezőgazdasági kultúrával rendelkező népesség képe bontakozik ki (GYULAI 1994). A magyarországi archaeobotanikai kutatás egyik legjelentősebb növénytani leletanyaga a késő népvándorlás kori Fonyód-Bélatelepről, Horváth Béla 1964. évi ásatásából származik (GYULAI-HERTELENDISZABÓ 1992). A C

14-es vizsgálatok szerint a cölöpépítmények kora a 7. század második fele és a 9. század vége közötti időszakra tehető. A leletanyag mennyiségét, minőségét, de különösen faji összetételét tekintve hazánk egyik legnagyobb archeobotanikai lelete. Az itt talált 64 növényfaj 181 ezer magjának és termésének feldolgozásával meglehetősen éles képet nyerünk a honfoglalást megelőző időszak növényismeretéről, növénytermesztéséről, gyümölcsfogyasztásáról, kertészeti- és szőlőkultúrájáról. A növényi makromaradványok tanúsága szerint a cölöpépítmények lakói élénk mezőgazdasági tevékenységet folytattak. Nem specializálódtak egyetlen növény termesztésére, hanem széles vertikumban gabona, konyhakerti növény, gyümölcs és szőlőtermesztést folytattak. Mindez önellátásra utal. A telep lakóinak fő terménye: az árpa, közönséges vagy vetési búza, törpe búza, köles, rozs és az abrakzab voltak (7-11. képek). Az árpák közül termesztésben volt a csupasz árpa, toklászos kétsoros árpa, csakúgy, mint az ugyancsak toklászos hatsoros árpa (12-13. képek). A szórványként előforduló alakor szem valamelyik termesztett gabona „gyomnövénye" lehetett (14. kép). Meglepő a konyhakerti növények alacsony faj- és magszáma — csak lencse és borsó —, hiszen mai felfo-gásunk szerint termelékeny szántóföldi növénytermelés csak ott alakulhatott ki, ahol megfelelő szintű konyhakerti termesztés is párosult vele (15. kép). Itt azonban erről szó sem lehet. Sokkal inkább valamiféle sajátos termesztési, illetve táplálkozási szokást vélünk benne felfedezni.

5 A gyümölcsfajok alapján jelentős mértékű gyümölcsfogyasztásra következtetünk. A telep lakói ilyen irányú igényeik egy részét gyűjtögetésből, másik részét termesztésből fedezték. A kökény (Prunus spinosa), mogyoró, vadalma (Malus silvestris), bizonyos vadkörte fajok (pl. magyar körte), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), földi bodza (Sambucus ebulus) termései és magjai gyűjtögetésből származhattak, talán még a cigánymeggyé (Prunus cerasus subsp. acida) és a fojtóska vagy kerti berkenyéje is. A telep életében a Nagyberek vidékét még sekély vizű és iszapos aljú mocsár borította, ahol valószínűleg tömegesen tenyészett a súlyom (Trapa natans), amit élelmük kiegészítésére gyűjtögettek, amint azt mi is megtaláltuk. A dió, cseresznye (Prunus avium), szilva, kajszi (Prunus armeniaca), barack és szőlő (Vitis vinifera subsp. vinifera) maradványok szerint a rómaiak által meghonosított nemes gyümölcsök uralmuk elmúltával sem pusztultak ki Pannónia területéről. A szőlőművelést, gyümölcster-