Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Szőke Béla Miklós: Az avar–frank háború kezdete

Az avar -frank háborúk kezdete 239 megmagyarázhatatlan, s nem kizárt, hogy a langobard királyi trón visszaszerzéséért folyó harcokkal függ össze — ezért állnak látszólag a bizánciak oldalán —, bár az is elképzelhető, hogy a háttérben a Károly elől az avarokhoz menekült előkelő langobard nemesek, köztük Aio húzódnak meg. Az avar sereg mozgásának iránya és Aio birtokai, melyek Friaul, Vicenza és Verona területén feküdtek, ugyanis feltűnően egybeesnek... Aio birtokairól Nagy Károly 799. február 2.-án Aachenben kiállított, a birtokok visszaadásáról intézkedő okleveléből értesülünk (MGH Dipl. Kar. I. 187, magyarul: SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 268). Tanulságos Aio további élettörténete: a 9. század elején comesként jelen van egy törvényszéki gyűlésen Isztrián, 809-ben egy oklevélben szintén comesként három fia — Alboin, Agisclaf, Ingobert — között osztja meg vagyonát. Életpályája csúcsán, 81 l-Ъеп Aio Langobardus de Foro Iuli a bázeli Haito püspökkel és a toursi Hugo gróffal Nagy Károly követe Konstantinápolyban {Ann. regni Francorum a. 811. [RAU

I. 96]), aminek eredményeként a következő évben szerződésben határozzák meg a frank- és bizánci birodalom közti befolyási szférát az Adria északi felén (CLASSEN 1965, 602-603; KRAHWINKLER 1985, 140-143). 2) Az avarok feltételezett „északi frontjával" kapcsolatban még több kétely merül fel. Itt ugyanis kezdettől fogva nem az avar a támadó fél, hiszen az a „kis" frank csapat, amelyet Károly király küldöttei (missi) vezetnek, már első alkalommal is mélyen az avarok háta mögött, az Ennstől több tíz kilométerrel keletebbre, az Ybbs Dunába szakadásánál ütközik meg az avar őrökkel. Az elszenvedett vereség után érthető módon igyekeznek az avarok revánsot venni, „bosszút" állni. A frankok azonban, feltehetően még mindig avar területen (WOLFRAM 1987, 254 szerint talán még mélyebben keletre, a tullni mezőn, ezt a véleményét azonban semmiféle adattal nem támasztja alá) Grahammanus és Audaccrus vezetésével újabb, immár megsemmisítő győzelmet aratnak felettük. Walter Pohl szerint ez alkalommal főleg bajorokból áll a sereg cum aliquibus Francis (POHL 1988a, 314), ezt azonban sem az Ann. regni Francorum a. 788 beszámolója nem erősíti meg, sem a többi korabeli évkönyv; azokban csupán általánosságban a keresztények győzelméről esik szó. De Bóna István kijelentésének sincs írott forrásokon alapuló valóságtartama, miszerint „a támadó frank (utóbb bajorra „javított" [sic!]) sereg élén két frank kiküldött, megbízott Grahamann és Audaccar álltak" (BÓNA 1994, 70; kiemelés tőlem, SzBM). Károly mindkét küldöttje a bajor - sváb arisztokráciajeles képviselője. Grahammanus/Graman a határ közeli Traungauban birtokos, a salzburgi Arno püspökkel szoros rokonságban lévő nemzetség tagja, 788-791 között szerepel a forrásokban, Audaccrus

Ю\дкж pedig a karantán területekért felelős, a Tegernseeből alapított st. pölteni kolostor donátora, szintén sok neves személyt adó, több kolostort alapító család tagja, köztük Gerolddal, az avar fegyvertől eleső első Karoling prefektussal is rokon, stb (WOLFRAM 1987, 254; WOLFRAM 1995, 212; POHL 1988a 314, Anm. 25-26). A két gróf 788-ban már a keleti határ védelmével megbízott missi domni regis Caroli (VÁCZY 1974, 1057, 58. j.). AudaccrusX hamarosan Chadolusl Cadaloc váltja fel, akit 802-ben Graman utódjával, Goterammal együtt Guntio váránál az avarok(?) leölnek. Említésüknél nem véletlen a comités et missi kifejezés, mert mint grófok a határ közeli területeken illetékesek, mint királyi küldöttek pedig a király személyes megbízottjai (WOLFRAM 1995, 212). Az „álnok" Liutbergával szövetséges avarok „kétfrontos harcának" teóriája tehát meglehetősen gyenge (re)konstrukció. 1994-ben már Bóna István is úgy látja, hogy „utólagosan konstruált frank vádaskodásokat nem számítva, nincs egyértelmű, igazolható adat egy ténylegesen megkötött avar - bajor katonai szövetségre, másrészt komolyabb bajor - avar ellentétekre sem" (BÓNA 1994, 68). Nem igaz az itáliai események ilyetén értelmezése, s még kevésbé áll ez a Duna menti összecsapásokra. Sőt, miután a tényleges harcokra már csak Tassilo elfogása és bíróság elé állítása után kerülhet sor, hiszen az avarokkal szembenálló fél hadvezérei Károly király bajor arisztokratából Karolinggá vált tisztségviselői (missi), ezek a harcok éppen hogy azt példázzák, milyen gyorsan sikerül a Karolinggá vált bajoroknak hűségüket egy Avaria ellenes expanzióban bizonyítani (WOLFRAM 1987, 254). A bajor - avar szövetség erőpróbájára már csak azért sem kerülhet sor, mert előbb végez Tassilóval „a frankpárti egyházi és világi puccs" (BÓNA 1984, 338). Tassilo 787. október 3.-án, Lech mezején teszi megalázó hűségesküjét Károlynak. 788. július elején ítélik el az ingelheimi birodalmi gyűlésen, majd a halálos ítéletet kolostorba küldésre enyhítő királyi kegynek köszönhetően július 6.-án tonzúrázzák. Károly 788. október 25.-én, a határ szervezése céljából tett látogatást követően — ami, ha hihetünk az Ann. regni Francorum fent idézett beszámolójának, az avarokkal megvívott ütközet(ek?) után zajlik le — egy adománylevelet bocsát ki Regensburgban (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 274-275). A fegyveres összecsapásoknak tehát július 6. és október 25. között kell lezajlani (ABEL-SIMSON 1888, 641). De Károly látogatását a határnál úgy beállítani, hogy „bár a túlerőben lévő frankok győzelmet arattak az avar határőrségek felett [...] októberben már védelembe rendezkedtek be az Ennstől nyugatra" illetve, hogy