Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Kiss Gábor: Egy bizánci övcsat Keszthely–Dobogóról

ZALAI MÚZEUM 14 2005 Kiss Gábor Egy bizánci övcsat Keszthely-Dobogóról A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának Népvándorláskori Gyűjteménye az újra leltározott Keszthely-vidéki leletek között, a 32/11. számú dobozban, az 52.68.11.A. leltári számon egy övcsatot őriz (1. kép), amely különlegessége folytán megérdemli, hogy behatóbban is foglalkozzunk vele. A tárgy leírása Fehér bronzból öntött övcsat (Teljes méretei: hossza: 5 cm; szélessége: 2,6 cm; vastagsága: 0,2-0,7 cm. Súlya: 8,6 g). Testével egybeöntött karikája ovális. Elveszett tövise, amelynek rozsdája a csatkarika alján még látható, vasból készült. A tövis záródásának két oldalán egy-egy körszelet alakú íves levéldíszítés (A csatkarika méretei: hossza: 1,6 cm; szélessége: 2,6 cm; vastagsága: 0,3-0,4 cm). Pajzs alakú — U-alakú — testének végén csepp alakú nyúlvány, rajta bemélyedő kör, ami a kopottság miatt alig látszik. Kettős léckeretben hármas, áttört növényi motívum: szimmetrikus elrendezésű, Vformában nyíló, illetve záródó pálcikainda pár, a levelek közepén egy-egy bemélyedő kör. A csattest hátoldalán három, azzal egybeöntött, átlyukasztott, a csat tengelyével párhuzamos, négyzet alakú felerősítő fül (A csattest méretei: hossza: 3,4 cm; szélessége: 1,8 cm; vastag-sága: 0,2 cm; vastagsága a felerősítő fülekkel: 0,7 cm). Leírását a darabot először közlő ásató, Lipp Vilmos a következőképpen adta meg: „A legszebbet utoljára hagytam. Ennek alsó része elütőleg a többitől hosszúkás patkóidomú, gömbzáradékkel, a keresztben benyúló pálczatagok két pár csigatekercsben végződnek. Ez a csat, mely csak egyetlen példányban van meg, valami világos hamuszínű öntvényből készült. " (LIPP 1884, 26/174/g, 174. rajz; LIPP 1885, 45/174/g, Abb. 174). Hampel József a régibb középkor emlékeit tárgyaló müvében már kissé részletesebb leírást adott a régi klisé kíséretében: „Áttört mű, hamuszínű fémkeverékből, tojásdad gyűrűjének külső szélét két kiugró levélféle ékíti, nyakán kerek lyuk, teste hosszúkás és félköridomban végződik, párkányos keretben két sorban közepett egymás felé hajló körded végű pálcza; félkörű szélébőlpeczeg áll ki; ilyen csat csak egy volt. " (HAMPEL 1894, 115, CXI. t. 6; HAMPEL 1905, [I] 303, Fig. 752; [II] 197-198, Fig. 6.; [Ill] Taf. 160, 6). A tárgy képének későbbi közlései Jó minőségű fotóját majd fél évszázad múlva Fettich Nándor publikálta a késői hun fémművességről szóló munkájában (FETTICH 1951, XLIV. t. 6). Csallány Dezső a bizánci fémművesség emlékeiről írott művében újra csak régi rajzát hozta (CSALLÁNY 1957, III. t. 4), és legutóbb magam is ezt közöltem újra a dobogói temető sírleírásainak és még azonosítható leleteinek közzététele kapcsán (KISS 1997, 3. t. 20). A tárgy előkerülésének körülményei Darabunk előkerüléséről csak annyit tudunk, amennyit 1884-ben Lipp Vilmos leírt: „... A most ismertetendő csat-csoport a Dobogó, és ott is csak egy alig száz négyzetméternyi terület különlegessége. " (LIPP 1884, 26; LIPP 1885, 44). Ezek szerint a szóban forgó csat a keszthelydobogói sírmezőről származik, ám sem a temetkezés sírmezőn belüli pontos helyét, melyből napvilágra került, sem magát a sírlelet összetételét nem ismerjük. Darabunknak hiába keressük nyomát a Magyar Nemzeti Múzeum régi leltárkönyvében. A tárgy múzeumba érkezte után, Hampel József által felvett leltárban nem akadunk nyomára, vagy legalább is az abban olvasható leírások és méretek alapján biztonság-