Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Tóth Endre: Zur Herkunft und Ikonographie der Scheibenfibeln der Keszthely-Kultur

Zur Herkunft und Ikonographie der Scheibenflbeln der Keszthely-Kultur 195 A Keszthely-kultúra korongos fibuláinak eredetéhez és ikonográfiájához A Keszthely-kultúra etnikai és történeti problémáinak megoldásához vezető út fontos része az egyes tárgyak eredetének felderítése. A tanulmányban ennek érdekében vizsgáltam a legsajátosabb tárgytípust, a korongos fibulákat: jelen tanulmányban a Bellerophon és Chimaera harcát ábrázoló két darabot elemeztem (1-3. kép). A mitológiai jelenet eredetét, a fibula előlapjának a díszítését és kialakulását, valamint a fibulatípus eredetét kíséreltem meg kideríteni. A Keszthely-kultúra korongfibuláinak figurális ábrázolással díszített példányai kizárólag mediterrán eredetű, főként keresztény, ritkán „pogány" témát jelenítenek meg. Feltűnő a Bellerophon jelenet késői előfordulása, noha a mitológiai jelenet a ravennai Theoderik palota és a konstantinápolyi császári palota mozaikjai között is megtalálható. A legáltalánosabban megfogalmazva a két ellentétes princípiumnak, a jónak és a rossznak harcát ábrázoló jelenetnek helyi gyökerei is lehetnek. A Dunántúlon különösen sok fémdomborítással készült példánya került elő (4-5. kép; 9. kép), ezért a jelenet helyi eredete sem zárható ki. A korongfibulák helyesebb elnevezése dobozfibula, amely a tárgytípus eredetének a megállapításához is közelebb vezet. A fibulák süllyesztett középmezője a Dunántúlon élő ötvös találmánya: a típusnak nincs analógiája; az albániai — és calabriai — darabok formai okokból későbbiek a dunántúli példányoknál. A karéjos keretezés kétségtelenül késő császárkori eredetű (6. kép): a gyöngysor díszítés testvéreként — noha kisebb számban — fellépő karéjos keretező minta változata. Az ötvös a jón kymationnal — illetve származékával, a tojássorral — kapcsolta össze: a tojássor szép példája a vrapi ezüstkancsón vésett díszítésként látható. Azonban sem a korongfibulák viselési módja, sem doboz alakú formájuk nem provinciális római eredetű. A római korongfibulák nem doboz alakúak: Pannoniában igen ritkák és a férfiviselet tartozékai. A 4. században rangjelző is: a hasonló darabokat csak a császári ház tagjai viselik. Ezzel szemben a keszthelyi korongfibulák a női viselet tartozékai. Az eredetükhöz nyomravezető lehet dobozszerű alakjuk, amely a késő szarmata kori, ugyancsak női viseletben található meg. A doboz alakú kialakítás minden bizonnyal a szarmata fémművesség hatása (8. kép). A forma, a szerkezet- és a viselet azonosságából következik, hogy az Alföldön élő szarmaták doboz alakú fibulái és a Keszthelykultúra fibulái rokonságban állnak egymással. Ezt a rokonságot a fibulák belsejének gipszes anyaggal való kitöltése fokozza. Ám a hagyományosan a 4. századra keltezett szarmata és a 6-7. századra keltezett Keszthely-kultúrás fibulák (10. kép) készítése közti több évszázados időintervallum és a különböző lakóterület a leszármazást vagy a rokonságot bizonytalanná teszi. Ez azonban mégsem olyan valószínűtlen, amint az első pillanatban látszik. A római felső vezetés — feltehetőleg Aetius rendelkezésére — a 430-as években Valériát átadta a hunoknak. Ezt követően a hun fennhatóság alatt az Alföldön élő szarmaták meghatározhatatlan lélekszámban beköltöztek a Dunántúlra. A beköltözés bizonyítéka a besimított háló- és fenyőmintás kerámia feltűnése a Dunántúlon. Véleményemet támogatja a tartomány utolsó évtizedének történetével kapcsolatban, az ún. foederatiról legújabban adott összefoglalás is (KOVÁCS 2000; KOVÁCS 2004). Ezért lehetővé válik az, az egyébként is lehetséges következtetés, hogy a besimított kerámia megjelenésének oka a szarmaták, illetve az alföldi népesség beköltözése a Dunántúlra. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Keszthely-kultúra korongos fibulái „szarmata" népességhez lennének köthetők. Azt azonban jelenti, hogy a dobozos korongfibulák készítésében a szarmata eredetű viseleti szokás és fémművesség szerepet játszott.