Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Garam Éva: Avar kori női fejdíszek

Avar kori női fejdíszek 173 tesebb értékelés nélkül Bóna István, Kovrig Ilona és Kiss Gábor is ír (BÓNA 1957, 162-163, az ürbőpusztai 7. sír fülbevalója nem láncos fülbevaló!; KOVRIG 1963, Taf. I; KISS 1984, 144, 172). Mechtild Schulzenek a témát először összegző, alapvető tanulmánya után célunk annyi, hogy a láncos fülbevalók viseletének avar kori szokásáról átfogó képet adjunk. A fejviselettel kapcsolatba hozható sírok között a legnagyobb számú csoport. Közel 40 sírban volt lánccal összekapcsolt fülbevaló, vagy olyan megfigyelés, amely arra utal, hogy a koponya két oldalán talált fülbevalót lánc, zsineg vagy gyöngysor kötötte össze. Az esetek többségében — már ahol feljegyezték a lánc előkerülési helyét — a vékony, hosszúkás 'S' alakú szemekből álló, teljes hosszában kb. 35 cm hosszú bronzlánc „elől", az „áll előtt" került elő, de 10 esetben a „koponya mögött, a nyaknál" megjelölést találjuk. Nem dönthető el, de feltételezhető, hogy a fülbevalókat összekötő láncokat a fejtetőn vezették át és innét csúsztak le a sírba tételkor a fej mögé, vagy az áll elé. E feltételezést megerősíti a Bogojevo/Gombos-i temető 43. sírjában tett megfigyelés, ami szerint egy hajpánt „hajszorító bronzból a bal fültőtől a fejen át volt fektetve, végei kétszer önmagába hajló karikában végződnek" (POGÁNY 1908), vagyis viseltek a hajat, vagy a fejkendőt, fátyolt leszorító pántokat. Hasonló szerepe lehetett a fülbevalókat összekötő láncoknak, gyöngysoroknak is (pl. Váchartyán 41. sír). Mechtild Schulze, az avar kori, általa idézett abonyi és pilismaróti láncos fülbevalók szerepéről hasonlóan vélekedik.

2 Kérdés, hogy a vékony láncoknak csak használati értékük vagy díszítő szerepük is volt-e? A láncokhoz kapcsolt fülbevalókról csak annyit tudunk, hogy a „koponya két oldalán" kerülnek elő. Nem biztos, hogy ezeket fülbe akasztva viselték, lehet, hogy a fejet körülvevő fejkendő vagy fátyol két oldalára varrták azokat és így a változatos formájú, sokszor színes gyöngyökkel ékesített „fülbevalók" a karikájukhoz kapcsolt láncokkal fejdíszt alkottak. Az avar kor láncos fülbevalók az avarkor folyamán végig ismertek és használatban voltak. Megtaláljuk ezt a típust a legkorábbi keszthely-fenékpusztai sírokban: kiskosaras arany fülbevalókat kapcsoltak össze gyöngysorokkal vagy ezüstlánccal. Dunántúli lelőhelyek (Regöly, Závod, Cikó, Szekszárd, Kölked) több sírjában a tekercselt karikájú és a felhúzott lemezgömbös fülbevalók között találjuk a láncos változatokat. A kronológiai sorban kisgömbös fülbevalók (Solymár), a kis bogyócsüngős fülbevalók (ugyancsak Solymár), az Igar-típusú lengőcsüngős fülbevalók (Szentes-Kaján), a kerek karikájú, kerek gyöngycsüngős fülbevalók (dunántúli, alföldi és felvidéki lelőhelyekkel), az ovális karikájú, hosszúkás gyöngycsüngős fülbevalók (dunántúli és felvidéki lelőhelyekkel) és a csüngő nélküli sima karika fülbevalók (dunántúli és alföldi lelőhelyekkel) követik egymást. A láncos fülbevalók túlnyomórészt női sírokból származnak de fellelhetők férfi sírban is. Solymár 20. lovassírja, közép avar kori préselt kőbetétes véretekkel, préselt lószerszámmal a kivételek közé tartozik: a bogyódíszes fülbevalót az állkapocs előtt talált vékony bronz lánc kötötte össze. A láncos fülbevalójú sírok általános leletegyüttese változatos, de nagyobbrészt viszonylagosan gazdag, azaz a fülbevalót viselőnek az átlagtól eltérő, módosabb voltára utal. Gazdagságban a keszthelyi, arany mellékletes sírok emelkednek ki, de a többi láncos fülbevalós sírban is gyakoribb a karperec, hosszú gyöngysor, lemez vagy szirmos boglár és gyűrű, mint az általános szintet mutató temetkezésekben. A láncos fülbevalós fejviseletnek tehát sem térbeli sem időbeni korlátai nincsenek az avar korban. Valamivel gyakrabban találjuk ezt a típust a Dunántúlon, a legkorábbi sírokban még más késő antik, mediterrán tárgyak társaságában, utalva e viseleti szokás eredetére. A láncos fülbevalók eredetét keresve Mechtild Schulze jó előképeket idéz: lánccal összekötött félhold alakú és lánccsüngős bizánci fülbevalókat a Kaukázusból és Chios szigetéről (SCHULZE 1984, 325-327, Abb. 1, 3; 2, 3). A gyöngydíszes, fiatalabb láncos fülbevalók nemcsak általános avar típusok, de a sírok kísérőleletei között is alig akad az adott korban használt és helyben gyártott típustól eltérő. A lánccal összekötött fülbevalók, illetve a lánccal leszorított fejfedők késő antik eredetű viselete tehát, ha nem is általánossá, de a módosabbak között kedveltté vált az avar korban és divatja a korszak végéig nyomon követhető. Összegzés A fémveretes fejékeket (diadémokat vagy pártákat) és a láncos fej díszeket (fülbevalókat vagy haj/kendő/ fátyol/leszorító, fülbevalókhoz kapcsolt láncokat) ismertettük e rövid tanulmányban. Ezek, a nem nagy számban használt ékszertípusok egyrészt árnyaltabbá teszik az a képet, amelyet az avar kori nők viseletéről eddig készített a kutatás, másrészt kiegészítik az avarkor bizánci eredetű és gyökerű változatos szépségű és funkciójú leleteinek körét. Egyre világosabbá válik, hogy az avarkor anyagi műveltsége sokkal változatosabb és sokrétűbb volt a korábban véltnél és ismertnél: romanizált, késő antik, germán és bizánci szálak szőtték át és tették sajátossá, egyedivé az alapjaiban keleti, nomád kultúrát, benne a mindennapi viseletet is.