Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Alpi típusú övgarnitúra a Szegvár–oromdűlői 81. sírból

146 Lőrinczy Gábor - Straub Péter Az eredeti készletekben minden esetben két- vagy háromszegecses, kacsacsőrős kiképzésű, díszszegecses, öntött szíjvégeket találni, a fenékpusztai és a váci garnitúrákban ezeket már pótolni kellett, szíjvégeik mérete köztes helyet foglal el a korai- és kései garnitúrák közt, ezek a készletek hozzávetőleg a kora avar kor végére keltezhetők. Az a tény, hogy a szlovákiai és ausztriai darabok pedig olykor akár már két-három centiméterrel is rövidebbek, kétségtelenné teszi, hogy fiatalabbnak kell lenniük, tehát már a közép- és a késő avar kor emlékei. Az alpi övgarnitúrák feltűnését az Alpoktól északra és a Kárpát-medencében egyaránt mint importot vagy zsákmányt szokás értelmezni. Az avar kaganátus területén előkerült darabok esetében ennek megítélése differenciáltabb megközelítést igényel. A Keszthelykultúra szerteágazó etnikai kapcsolatának tükrében a keszthely-dobogói nagyszámú készlet, s különösen, hogy azok viselői külön sírcsoportba temetkeztek (LIPP 1884, 25), elgondolkodtató. Még feltűnőbb, hogy az utóbbi évtizedekben a Dunántúlon avar környezetben előkerült féltucat, többé-kevésbé teljesnek mondható korai készlet mindegyike(!) olyan temetőből ismert, amelyek leletanyagukat vagy temetkezési szokásaikat illetően számos, az avar kultúrától idegen elemet hordoznak. Ezek esetében feltételezhető, hogy nem csak az övkészletek, hanem azok viselői is Nyugatról érkeztek. Viszont sírjaikból hiányoznak a harci fegyverek,

36 ami arra utal, hogy veretes övük ellenére tulajdonosaik nem épültek be az avar társadalom fegyveres rétegébe. Más a helyzet az Alföldön. A szegvári 81. sírban eltemetett mongoloid férfit a közösség rítusa szerint, de alpi típusú övével temették el, amelynek legközelebbi párhuzama, mint már említettük, a zamárdi 10. sírból való. A szintén a Tiszántúlról ismert pitvarosi 72. sírban fekvő, torzított koponyájú, 40-50 éves férfi tausírozott övkészletének legközelebbi párhuzama szintén Zamárdiból ismert (BENDE 2000a, 204-205). Mindkét férfit a helyi közösség hagyománya szerint temették el, és embertani jegyeik alapján ők maguk is e közösségből származtak. Övkészleteik zamárdi kapcsolatai alapján feltételezhető, hogy a Balaton-parti közösség vezetői bizonyos értelemben elosztó szereppel bírhattak, s e nyugati típusú övkészletek egyedi ajándékként kerülhettek olykor távoli vidéken lakó szövetségeseikhez. A fentiek alapján nem tartjuk igazolhatónak, hogy e néhány, az Alföldön előkerülő idegen öv kereskedelmi áru vagy hadizsákmány lett volna. Az Európa különböző pontjain nagy számban előkerült alpi garnitúrák egymásra sokszor a megtévesztésig hasonlító veretformái alapján a kutatás régóta azzal számol, hogy ezeket a készleteket nagy sorozatban készíthették egyes műhelyek (BÓNA 1963, 57; WERNER 1974, 119; HESSEN 1983, 24). A tipológiai kritériumok (forma, díszítés, stb.) mellett mindenekelőtt az anyagösszetétel és öntéstechnika vizsgálatával lehetne az egyes veretek eredetét, összetartozását tisztázni (DAIM 1998, 108; MARTI 2000, 93). Mindeddig azonban a részletes anyagvizsgálatok, egyetlen kivétellel (ZÁBOJNÍK et al 1991), elmaradtak. A tárgyalt szegvári készletünkhöz a legközelebbi párhuzam a zamárdi 10. sírból ismert (BAKAY 1973, 4. t.).

37 A két sír övgarnitúrájának anyagvizsgálatát kérésünkre Költő László végezte el (2-3. táblázat). Megállapításai az alábbiakban foglalhatók össze: „A két sír veretei az elemi összetétel mérésadatai és a méretadatok alapján egészen biztosan egy műhelyben készültek, sőt igen nagy valószínűséggel azonos öntőmintában is. A két garnitúra elemein belül is meg lehet azonban különböztetni két kisebb klasztert, ami arra utalhat, hogy egy műhelyen belül valószínűleg két sarzsból öntötték őket. Igen közel áll egymáshoz a szegvári együttesből az egyik veret, a nagyszíjvég, a csattest és csatkarika, valamint a zamárdi együttesből a csattest, a ellenveret és az övveret. Ezek valószínűleg egy öntésből is kerülhettek ki. Hasonlóan szoros az összefüggés a szegvári nagyveret, három veret, a mellékszíjveret, ellenveret és a csattüske, valamint a zamárdi kisszíjvég, nagyszíjvég és csatkarika között. "

38